Sharanagati

Tírtha Mahárádzs: Most beszéljünk egy kicsit a Gítá öt fő témájáról. Mi is a Gítá öt fő témája? Mit is vártok egy szent könyvtől, milyen témákról kellene szólnia?

Válasz: Bhagavánról, lélekről és a Bhagavánhoz vezető útról.

Tírtha Mahárádzs: Nagyon jó!

Válasz: Szambandha.

Tírtha Mahárádzs: Igen, a viszony, nagyon szép! Jó.

Válasz: Karma, gjána, bhakti.

Tírtha Mahárádzs: Szintén benne van, jó!

Válasz: Azt hiszem, a szeretet is benne lehet!

Tírtha Mahárádzs: Úgy vélem, kicsit részrehajlóak vagytok, figyelmetek már összpontosított. A Gítának alapvetően öt fő témája van. Egyik Ísvara – vagy Bhagaván, ahogy említettétek – Isten, ki is az Isten, hogy van az Isten. A második téma a dzsíva, vagyis az élőlény. Ezt követően az anyagi világ, a kreatív energia, a prakrti. Tehát mondhatjuk, hogy Isten, az ember, a világ és a környezet – eléggé átfogó témák. Mi van még? Két másik témát említhetünk még, melyek közül első az idő – nagyon fontos tényező. Végül az ötödik fő téma a karma – a cselekvés. Tehát láthatjuk Isten jellemzését, az emberi jellemzőket és ismeretet szerezhetünk a teremtésről vagy az univerzumról. Szintén találunk információkat az időről és végül a karmáról, amely olyan, mint egy labirintus. Amint belépünk a cselekvések labirintusába, nagyon nehéz kijutni onnét.

Ezek tehát a Gítá alaptémái. Azt javaslom, tanulmányozzuk kissé mélyebben az első hármat közülük. Biztosan emlékeztek, ez az Ísvara, a dzsíva és a prakrti. Mivel ez három, vajon milyen mintába rendezhetőek? Melyik minta illik ehhez a három ponthoz? Ábrázoljuk ezt a három elemet egy háromszögben! Most próbáljuk meg elképzelni magunkban: ha szeretnénk megvizsgálni, elemezni, vagy megérteni bármit is, vajon honnét kezdenénk?

Válasz: Onnan, ahol most állunk, a saját nézőpontunkból.

Tírtha Mahárádzs: Nagyon jó, nagyon jó.

Válasz: A mindenség forrásától.

Tírtha Mahárádzs: Ez nagyon szép, de úgy vélem, hogy a forrás beazonosításához először magunkat kell tudnunk meghatározni. Egyetértetek?  Az a szerény javaslatom, hogy kezdjük először magunkkal – induljunk innét. Magunkat észleljük, ugye? Néha nem vagyunk teljesen biztosak benne, hogy mit is észlelünk, de van ott valami. Olyan, mint a saját létezésünk – önazonosságunk benne rejlik. Ez az, amit először érzékelünk. Mit tudunk érzékelni, ha körülnézünk? A környezetünket, a külső univerzumot, ha nagy léptékben gondolkozunk. Vagyis háromszögünk másik sarka – ez a természet, valamennyi összetevőjével, mint például az élőlények, a kozmikus struktúrák, elemek, stb. Ha megpróbáljuk megtalálni az okot arra, hogy „Miért létezünk?” vagy „Miért is létezik ez a világ?”, egy kivételes végkövetkeztetésre juthatunk – próbáljuk megtalálni Istent, az  alapvető princípiumot. Egyik nézőpont tehát az emberi, a másik a körülöttünk lévő világ, a harmadik pedig Isten maga.

Szintén említettétek a kapcsolat kérdését. Próbáljuk tehát meghatározni e három elem viszonyát. Van kapcsolat az emberi és a bennünket körülvevő világ között? Igen, van. A környezet valamilyen hatást gyakorol ránk, testünk szerkezete ennek a teremtett természetnek a része. Az emberek is jelentős hatást gyakorolnak a természetre – elég csak a szén-dioxidra gondolnunk. Az én értelmezésemben ezek a kapcsolatok kétirányúak, oda- és vissza hatnak. Milyen természetű vajon Isten és a teremtés kapcsolata, van-e közöttük kapcsolat? Milyen irányú ez a kapcsolódás? Remélhetőleg ez egyirányú – az anyagi energiát átitatja a Legfelsőbb, ám az illúzió sohasem takarhatja el a forrást, Istent, ezért nincsen visszacsatolás. Mi a helyzet háromszögünk harmadik oldalával, mi a kapcsolat az emberi és a Legfelsőbb között? Ez is egyirányú? Azért remélem, hogy ez kétirányú.

Láthatjuk tehát a létezésen alapuló háromszöget. Ha egy kicsit jobban elemezzük ezt a képet, több kapcsolódási pontot is felfedezhetünk. Ha megtaláljuk az egységet az Isteni és az emberi létező között, akkor megérthetjük, hogy mindketten a felsőbb energiához, a spirituális energiához tartoznak. Élőek, mindketten élők, amíg az anyag nem élő energia. Ezek felsőbbrendűek, pará-saktik, míg az anyag alsóbbrendű, külső sakti. Ha meg akarjuk találni a hasonlóságokat és egyezőségeket a teremtett univerzum és az emberi lények között, akkor mondhatjuk azt, hogy mindannyian a végső forrástól függenek, vagyis alárendelt realitások. A Legfelsőbb Istenség pedig független realitás – legalábbis elméletileg. Azonban ahogy említettétek, a kapcsolat rendkívül fontos, és mivel az emberek mély, szeretetteljes kapcsolatban vannak a Legfelsőbbel, ezen a téren van még tanulnivalónk.