Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2019, Sofia)

(continues from the previous Monday)

“Humility, pridelessness, non-violence, tolerance, simplicity, approaching a bona fide spiritual master, cleanliness, steadiness, self-control, renunciation of the objects of the sense gratification, absence of a false ego, the perception of the evil of birth, death, old age and disease, detachment, freedom from entanglement with children, wife, home and the rest, even-mindedness amid pleasant and unpleasant events, constant and unalloyed devotion to Me; aspiring to live in a solitary place, detachment from the general mass of people, accepting the importance of self-realization and philosophical search for the Absolute Truth – all these I declare to you to be knowledge and besides this whatever there may be is ignorance.”[1]
Something important was mentioned here – to observe and to realize the problems of these four essential sufferings of life: to take birth, to face old age, to have some disease and finally to exit. I know that this is not a very popular topic, but nevertheless, we need to discuss it a little bit. Let’s take the birth of a human being. It is a happy, jolly event, right? I learned that the expected answer to all the questions ‘right?’ is ‘yes’. Usually we consider the delivery of a child a happy event. But let’s ask the child. He comes crying. He or she is crying and you are smiling. The brutal dualities of life. But I have learned something about the Thracians. Not only that they were heavy drunkards, but also that they had a vision about life and death. They were crying when a child was born. Because they knew how difficult it is to survive the whole lifetime and finally to enter the oblivion again. And they were smiling when someone passed away. So, it depends on the vision – what kind of vision you have about life and death. Usually, our vision about life or taking birth is a happy event. We are happy and the child is crying. Just imagine yourself on your death bed: you cry again and the people around you smile. Are you satisfied with such a situation? So, beware! Better we stick to the social patterns that we have about death: that they will cry and you will smile. Because that means you can pass away with an easy heart. You accomplished your journey. I think this is a better version of your life if people will miss you. Therefore, we need to train ourselves to come to that quality. First, we need to become a good human being. Not a burden on the shoulders of others, but such a nice person that everybody wants to enjoy our company, that everybody feels elated in our company.
Nevertheless, it is said that the birth of a new child means that God hasn’t lost all the hope in humanity. Maybe this one will accomplish or fulfil the expectations. Why not? It is possible. So, birth is really a very happy event – if you, as parents, have the proper consciousness. What is the purpose of inviting a new soul into this material life? It is not to bring somebody into the limited experience of suffering, but to invite somebody to accomplish the journey. So that they can eliminate and burn up all their karma, the burden that they have, and finally, in a purified manner, rejoin the eternal divine blissful reality – this is the purpose of inviting any soul to this planet.
Therefore, in our line it is said: one child is good, two children are better and three children is the minimum. It means if you have only one: two parents will die, one child is left – it’s nothing. That’s not multiplication. If you have two children: two will go and two will remain – that’s only a substitution. Three is a minimum, right? So, to give a chance to a soul to accomplish a spiritual journey – this is a duty, this is a dharma of a senior – parent, teacher, whatever.
Question of Krishna Priya: You said that it is a good case if, when leaving this world, you are smiling. But isn’t it so that you will smile if you know where are you going?
Swami Tirtha: You know, a fully realized devotee is not so much concerned about the destination. Because if we really trust our Lord, who will guide us mercifully, whichever place He chooses for us, we should accept it happily. If He wants to bring us to heaven – all right, we accept. If He wants to put us into hell – all right, hellish conditions, we accept.

(to be continued)

1.  Bhagavad Gita 13.8-12

(Szvámí Tírtha, 2019.05.09-i szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Alázatosság, büszkeség, erőszak nélküliség, béketűrés, egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása, tisztaság, kitartás, önszabályozás, az érzékkielégítés tárgyairól való lemondás, mentesség a hamis egótól, a születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátása, nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a többihez, valamint kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem kívánt esetekben, állandó és vegyítetlen odaadás Irántam, elhagyatott helyen való élés, elkülönülés az emberek általános tömegétől, az önmegvalósítás fontosságának felismerése és az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás – ezt mind tudásnak nyilvánítom, az ezzel ellenkezőt pedig tudatlanságnak.”[1]
Valami igazán fontos dolog van itt megemlítve, hogy észrevegyük és felismerjük az élet négyféle szenvedéséből adódó problémát, mint a születés, az öregséggel való szembenézés, a betegség, és végül a halál. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem egy túl népszerű téma, mindenesetre egy kicsit azért kell róla beszélnünk. Vegyük először is a születést, ami egy boldog, örömteli esemény. Tehát általában a gyerek születését egy örömteli eseménynek tartjuk, de vajon neki mi a véleménye erről? Hiszen ő sírva érkezik, miközben mi örömmel mosolygunk. Az élet kegyetlen kettősségei. Viszont ezzel kapcsolatban tanultam valamit a Trákoktól. Nem csak azt, hogy ők milyen nagyivók voltak, hanem azt is, hogy nekik valódi víziójuk volt az életről, és a halálról. Ők valóban sírtak, amikor egy gyermek született, mert tudták milyen nehéz is megélni, túlélni az életet, majd újra átlépni a feledés birodalmába. Ezért ők, amikor valaki eltávozott, akkor mosolyogtak. Tehát, ez a látásmód függvénye, hogy milyen víziótok van az életről és a halálról. Általában a születésről, az élet kezdetéről egy igen pozitív képünk van, mi örülünk, a gyermek pedig sír. Aztán képzeljétek el magatokat a halálos ágyatokon, ti ismét sírtok, míg a körülöttetek lévők mosolyognak. Ti örültök egy ilyen helyzetnek? Tehát vigyázzatok! Jobb, ha inkább ragaszkodunk a társadalmilag megszokott mintához, hogy ők búslakodnak, ti pedig boldogok vagytok, mivel ez azt jelenti, hogy könnyű szívvel távoztok. Beteljesítettétek az életutatokat. Szerintem ez a kedvezőbb verziója az életnek, amikor hiányozni fogtok az embereknek. Ezért az életünk során azt kell gyakorolnunk, hogy elérjük ezt a beteljesített minőséget. Először is jó emberré kell válnunk, nem pedig olyanná, aki terhet jelent mások számára. Olyan kedves személlyé kell lennünk, akivel mindenki szívesen tölti az időt, aki mellett mindenki boldognak érzi magát.
Viszont azt is mondják, hogy egy gyermek születése a bizonyíték arra, hogy Isten még nem vesztette el bizalmát az emberiségben. Talán ez a gyermek majd képes lesz beteljesíteni az összes elvárást. Miért is ne? Erre van esély. Tehát a születés az valóban egy nagyon boldog esemény, ha ti, mint szülők, megfelelően tudatosak vagytok. Mi a célja egy új lélek meginvitálásának ebbe az anyagi világba? Nem az, hogy belekóstoljon ennek az ideiglenes világnak a szenvedéseibe, hanem az, hogy hozzásegítsünk valakit az életútja befejezéséhez. Hogy képes legyen elégetni, megszüntetni valamennyi karmáját, az eddig hordozott terheit, és végül megtisztulva újra csatlakozzon az örökké boldog isteni valósághoz. Ez a célja egy lélek Földre való meginvitálásának.
Ezért a mi vonalunkban azt mondják, hogy egy gyermek az jó, kettő, az még jobb, három pedig a minimum. Ez annyit jelent, hogy ha csak egy gyermeketek van és eltávoztok, akkor mivel egy gyermek marad utánatok, azzal még magatokat sem adtátok vissza, tehát az semmi. Ha két gyermeketek van, és eltávoztok, akkor azzal még csak magatokat helyettesítettétek. Viszont három gyermek esetében már adtatok valamit a világnak, ezért ez a minimum. Tehát, hogy esélyt adjunk egy léleknek arra, hogy befejezze a lelki utazását, ezt jelenti a dharma beteljesítése egy érett szülő, tanító, bárki esetében.
Krisna-prijá kérdése: Említetted, hogy jó esetben mosolyogva hagyjuk el ezt a világot. Viszont ez nem úgy van, hogy akkor mosolygunk, ha tudjuk, hogy hová tartunk?
Szvámí Tírtha: Tudjátok, egy teljesen megvalósított bhakta nem igazán aggódik amiatt, hogy hová megy. Mivel, ha igazán bízunk az Úrban, aki kegyesen vezérel bennünket, akkor bárhová is vezet, azt örömmel fogadjuk. Ha azt szeretné, hogy a Mennybe jussunk, akkor az is jó, elfogadjuk, de ha a pokolba küld bennünket, az is rendben van, azt is elfogadjuk.

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá, 13.8-12.

(от лекция на Свами Тиртха, 09.05.2019, София)

(продължава от предишния понеделник)

„Смирение, отсъствие на гордост, ненасилие, търпение, простота, обръщане към автентичен духовен учител, чистота, устойчивост, себевладеене, отричане от обектите на сетивно наслаждение, липса на фалшиво его, осъзнаване, че раждането, смъртта, старостта и болестите са злини, непривързаност, свобода от заплитане с деца, жена, дом и др., уравновесеност при приятни и неприятни събития, постоянна и чиста преданост към Мен; стремеж към живот на уединено място, разграничаване от общата маса от хора, приемане на важността на себереализацията и философско търсене на Абсолютната Истина – всичко това Аз ти заявявам, че е знание, а каквото е извън него е невежество.”[1]
Нещо важно е споменато тук – да се наблюдават и осъзнават проблемите на тези четири най-главни страдания в живота: да се родиш, да срещнеш старостта, да имаш болести, и накрая да напуснеш. Знам, че това не е много популярна тема, но въпреки това трябва да поговорим малко по нея. Да вземем например раждането на човека. То е щастливо, радостно събитие, нали? Научил съм, че очакваният отговор на всички въпроси „нали?“ е „да“. Обикновено считаме раждането на дете за щастливо събитие. Но да попитаме детето. То идва с плач. То плаче, а вие се усмихвате. Грубите житейски дуалности. Обаче сме научили нещо за траките. Не само, че много са пиели, но са имали и визия за живота и смъртта. Те плачели, когато се раждало дете. Защото знаели колко трудно е да оцеляваш през целия този живот и накрая пак да влезеш в забвението. А когато някой си отивал, те се усмихвали. Така че зависи от визията – какво виждане имате за живота и смъртта. Обичайно виждането ни за живота или раждането е, че е щастливо събитие. Ние се радваме, а детето плаче. Представете си себе си на смъртното си ложе: отново вие плачете, а хората наоколо се усмихват. Ще сте доволни ли в такава ситуация? Затова внимавайте! По-добре да се придържаме към обществените модели, които имаме за смъртта: останалите да плачат, а вие да се усмихвате. Защото това означава, че можете да си заминете с леко сърце. Завършили сте пътуването си. Мисля, че това е по-добра версия на живота ви – да липсвате на хората. Затова трябва да се обучаваме, за да достигнем това качество. Най-напред трябва да станем добро човешко същество. Не товар на гърба на другите, а такъв прекрасен човек, на чиято компания всеки иска да се радва, в която всеки се чувства вдъхновен.
Въпреки това се казва, че раждането на всяко ново дете означава, че Бог не е изгубил надежда в човечеството. Може би това дете ще постигне очакванията. Защо не? Възможно е. Така че раждането наистина е много щастливо събитие – ако вие, като родители, имате правилното съзнание. Какъв е смисълът да се канят нови души в този материален свят? Той не е да доведеш някого да страда насред ограниченията на живота, а да го поканиш да извърви пътя си. За да може да елиминира, да изгори своята карма, товара, който носи, и накрая, пречистен, да се върне във вечната, духовна, блажена реалност – това е смисълът да се покани душа на тази планета.
Затова в нашата традиция се казва: едно дете е добре, две деца е по-добре, а три деца са минимумът. Това означава, че ако имате само едно: двама родители ще умрат, едно дете ще остане – това не е размножаване. Ако имате две деца: двама ще си идат и двама ще останат – това е само заместване. Три е минимумът, нали? Така че да даде възможност на една душа да осъществи духовното си пътуване – това е дълг, това е дхарма на всеки по-старши – бил той родител или учител.
Въпрос на Кришна Прия: Казахте, че е добре ако, напускайки този свят, човек се усмихва. Но не е ли така, че той ще се усмихва, ако знае накъде се е запътил?
Свами Тиртха: Знаете, че напълно себеосъзнатият предан не се интересува особено накъде се е запътил. Защото ако наистина имаме доверие в нашия Бог, който ще ни насочва милостиво, каквото и място да избере Той за нас, ние с радост ще го приемем. Ако иска да ни заведе в рая – добре, приемаме. Ако иска да ни захвърли в ада – добре, приемаме адските условия.

(следва продължение)

1.  „Бхагавад Гита“ 13.8-12

(from a talk of woman’s roles with Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(continued from the previous Friday)

Question of Labanga: Gurudev started with what men think of women. If Gurudev could share what a saint thinks about women?

Swami Tirtha: Well, returning to the original story of this invitation, when we had to say goodbye, the lady of the home was driving me to the station and during this visit we discussed certain basic rules or basic suggestions concerning the relationship between ascetics and women, between male devotees and women, etc. And you know there are certain rules, for example the ladies of Dvaraka couldn’t embrace Krishna when He was returning. But in their hearts they would run and embrace Him. So usually ladies don’t embrace a sanyasi. This and many other things we discussed with her. But she is a very warmhearted lady and when saying goodbye and saying hello to someone, naturally she wants to embrace them. So when she said ‘goodbye’ to me at the airport, she said: “Ah, Maharaj!” and she was about to embrace me, but she was frozen. And I remember properly, because we discussed that a monk shouldn’t embrace the ladies, but should embrace the female principle. But when she wanted to say ‘goodbye’, nevertheless this was an embrace of a female, therefore she stopped. But then finally, of course, I embraced her and said ‘goodbye’ and it was somehow very nice and very meaningful.

So what is the opinion of a saintly person of a woman – this was your question. Show me other religion where the most dignified position, a male, wants to become a female in the next life, wants to become a gopi.

And what is my opinion about the ladies? I have learned from your husband that the voice of the ladies is far-reaching. It means that you are very powerful preachers. You can preach where I cannot reach. You can convert what I cannot convert. You can raise what I cannot – if you live the life of a dignified, dedicated, saintly woman, and not a simple woman from the outside world. This is my personal opinion about women.

Labanga: Does it mean that we disciples can practice mercy where Guru has decided not to practice?

Swami Tirtha: Yes. If we are in the sampradaya of mercy, it means that the last person in that sampradaya should be the most merciful. Because Kṛiṣhṇa is merciful, Radharani is more merciful than Him, Balaram is more merciful than Radharani, Gurudev is more merciful than Him. From the spiritual masters – disciples are more merciful, etc. The last one at the end of the chain should be the most merciful.

Krishnapriya: Can I ask something about men? I just want to know what is your opinion about men who change their partners very often? I see a lot of such examples around me.

Swami Tirtha: I don’t support this.

Krishnapriya: For sure. But what do you think – why is this person doing this?

Swami Tirtha: I have a question from the other side: who is that stupid partner to believe such a person? He has given up two or three ladies before and now I think that he will take care of me forever?! Then you are stupid; it’s not his fault, it’s your fault. Always have another version of the story. This person who is changing ladies, maybe he is not a mature soul, maybe he is too much under the influence of the material nature, who knows. But if you believe such a person, you are fool number one. I don’t know what is the reason for his behavior, but I should examine what is the reason for my behavior.

Otherwise, just recently I received a small little booklet of the Master (Beinsa Duno). I thought that I am ultra-orthodox, then I understood I’m too liberal. He was really orthodox! He said, if a woman ever tells a harsh word, she is not a real woman. So, shall we upgrade our preaching for the ladies’ topics? Very, very strict rules and very high standards, almost impossible to accomplish. But at least we should go for the high ideal; it’s not necessary that you already have it, but strive for it, worship it. Be dignified ladies, but don’t stay only on the very good sattvic moral platform – become a real spiritual practitioner. For you it’s very easy to identify with the gopis, whose life and heart is only service and only divine dedication. Most of the time we live in expectation of fulfillment to come. It’s nice to have dreams. Have your dreams!

(Szvámí Tírtha, 2018.08.13-ai ludastói tanításából, mely „A női szerepek”-ről szól)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Labanga kérdése: Gurudév, még a legelején említetted, hogy mit gondolnak a férfiak a nőkről. Esetleg meg tudnád osztani velünk, hogy egy szent ember hogyan gondolkodik a hölgyekkel kapcsolatban?

Szvámí Tírtha: Köszönöm szépen, ez a kérdés is ott volt a listámon. Nos, visszatérve ahhoz a történethez, amikor egy, addig ismeretlen bhakta hölgyhöz kaptam meghívást, aki azzal a kérdéssel kezdte a beszélgetést, hogy: „Mahárádzs, mi a véleményed a nőkről?” Mire ezt feleltem, „Tudod, kevesebb agykapacitással rendelkeznek, és másodrendű emberek.” Erre aztán úgy reagált, hogy: „Mahárádzs, hol akarsz ma este aludni, mert az én házamban nem fogsz!” S ezzel meg is alapoztuk a barátságunkat. Ezen a látogatáson megbeszéltünk bizonyos alapvető szabályokat, hogy például milyen viselkedés ajánlott az aszkétáknak, vagy a férfi bhaktáknak a nőkkel kapcsolatban. Tudjátok vannak bizonyos szabályok, mint például Dváraka hölgyei nem ölelhetik meg Krisnát, amikor hazatér hozzájuk, de a szívükben odaszaladtak és magukhoz ölelték Őt. A lényeg, hogy a hölgyek általában nem ölelik meg a szannjászíkat. Ilyesféle dolgokról beszélgettünk még az otthonában, majd később kivitt a reptérre, és mivel egy nagyon melegszívű valaki volt, így amikor elbúcsúztunk, akkor természetesen lendítette ölelésre a karjait modván „Ó, Mahárádzs!”, majd hirtelen megdermedt a levegőben. Közben eszébe jutott az, amiről beszélgettünk, hogy egy szannjászí ne a nőt ölelgesse, hanem a női princípiumot ölelje magához. Azonban ez mégiscsak egy nő ölelése lett volna, ezért torpant meg a levegőben. Majd végül természetesen mégis átöleltem a hölgy vállát, és így ez egy nagyon szép és jelentőségteljes búcsúzás lett.

Tehát a kérdésed az volt, hogy mi egy szent ember véleménye a nőkről. Mutassatok még egy vallást, amiben a legtekintélyesebb, legmagasabb pozíciót elérő férfi legközelebb nőként, azaz gópíként akar megszületni. Azt hiszem ez elmondja az egész folyamatnak az eszményét, illetve azt is, hogy miként viszonyulunk az egyetlen férfihoz ebben a világmindenségben.

S az én személyes véleményem a hölgyekről az, amit jóférjedtől tanultam, hogy az asszonynépek a hangja messzire ér. Ez azt jelenti, hogy ti nagyon erőteljes prédikátorok vagytok, elértek oda is, ahová én nem, ti meg tudjátok változtatni, amit én nem. Ti fel tudtok emelni ott is, ahol én már nem, de csak akkor, ha igazi lelki nőként éltek. Ha a hétköznapi nők életét folytatjátok, akkor ezeket a lehetőségeket, amik pontosan ennek a tekintélyes női létformának a szentségével adatnak meg, sajnos elszalasztjátok. Ez az én személyes véleményem a hölgyekről.

Labanga: Ez azt is jelentheti, hogy van olyan eset, amikor a tanítvány a Guru ellenére is kegyet gyakorol ott, ahol Ő azt nem teheti meg?

Szvámí Tírtha: Igen. Ez minden tanítványra igaz, ha a kegyelem szampradájába tartozunk, akkor aki a legvégén van a láncolatnak, azzal kell a legkegyesebbnek lennünk. Mert Kṛiṣṇa kegyes, Rádhárání még kegyesebb, Balarám pedig még Rádháránínál is kegyesebb. Gurudév pedig még Rádháránínál is kegyesebb, és akkor ki a legkegyesebb? A vaisnava. Tehát, aki a láncolat végén van, annak kell a legkegyesebbnek lennie.

Krsna-prijá: Kérdezhetek valamit a férfiakkal kapcsolatban? Mi a véleményed az olyan, férfiakról, akik gyakran váltogatják a partnereiket, mivel sok ilyen esetet látok magam körül.

Szvámí Tírtha: Ezt nem támogatom.

Krsna-prijá: Igen, nyilvánvaló, hogy nem támogatod, de mit gondolsz, mégis mi késztet egy embert arra, hogy így viselkedjen?

Szvámí Tírtha: Az, hogy valakit miért üldöz ez a vágy, ez a keresés, azt nem lehet tudni. Erősebb illúziórikus befolyás, valamiféle hiány, vagy esetleg nem túl érett lélek, ki tudja?! De nem is ez a kérdés, hanem hogy ki az, aki még hisz egy ilyen embernek? Mondjuk ez az illető már éppen  az ötödik nőjét fogyasztja el, ti meg azt hiszitek, hogy ő örökre gondoskodni fog rólatok? Ha ezt elhiszitek, akkor az a ti hibátok lesz!  Tehát mindig éljünk a helyzet megfordításának az esélyével. Tehát, hogy az illető miért viselkedik úgy, azt nem tudom, de hogy én miért viselkedek úgy, na ezt érdemes vizsgálni! De, ha hisztek egy ilyen alaknak, akkor ti vagytok a legostobábbak. Tehát azt kell megnézni, hogy mi az oka az én viselkedésemnek.

Máskülönben, nemrégiben került a kezembe Beinsa Duno könyvecskéje az asszonyokról. Eddig azt hittem, hogy én ultraortodox vagyok a meggyőződésemben, de elolvasva ezt a könyvet be kellett látnom, hogy én abszolút liberális, szabadelvű gondolkodó vagyok ezen a téren, míg ő teljesen ortodox. Például azt mondja, hogy ha egy nő csak egyszer is csúnyán szól, az nem igazi asszony. Ezek nagyon, nagyon szigorú szabályok, és nagyon magas eszmék, gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Én ezt nem bánom, hogyha még nincs a birtokotokban, tudom hogy ez megvalósíthatatlan, de ez nem baj, csak törekedjetek rá, tekintsétek ezt egy eszménynek. S, ha van egy eszményképetek, akkor tudtok afelé haladni. Van cél, s ez mennyire szépen megemeli az ember tudatszintjét! Hihetetlen! Azt hiszem az időnk lejárt, de csak félbeszakítani tudjuk ezt a beszélgetést. Az elmélet után most itt az idő, hogy éljetek a gyakorlás lehetőségével. Javarészt arról beszélgettünk, hogy mit jelent egy nagyon erkölcsös, nagyon szattvikus, tiszta standard szerint élni, de ne maradjatok meg csupán itt, hanem váljatok egy tökéletes női gyakorlóvá. S azt hiszem nektek nagyon könnyű azonosulni a gópíkkal, akiknek az élete és szíve csak odaadással és szolgálattal van tele. A legtöbb esetben egy ilyen várakozásban élünk. Lehet, hogy ez még nincs a birtokotokban, de az jó, ha vannak álmai az embernek. Legyenek álmaitok!

(от беседа за женските роли със Свами Тиртха, 13.08.2018, Лудащо)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Лабанга: Гурудев започна с това какво мислят мъжете за жените. Ако може Гурудев да сподели какво мисли един светец за жените. 

Свами Тиртха: Връщайки се към историята за онази покана, когато трябваше да се сбогуваме, домакинята ме откара до летището. По време на това посещение бяхме разговаряли за различни основни правила или препоръки, касаещи взаимоотношенията между аскетите и жените, между мъжете и жените в кръга на преданите. И знаете, има определени правила, например жените от Дварака не са можели да прегърнат Кришна, когато той се връщал там. Но в сърцата си те тичали и Го прегръщали. По същия начин, обичайно жените не прегръщат саннясите. За тези и за много други неща разговаряхме с нея. Но тя е много топлосърдечна жена и когато казва „сбогом“ или пък „здравей“ на някого, тя естествено иска да го прегърне. Така че когато се сбогуваше с мен на летището, тя каза: „О, Махарадж!” и аха да ме прегърне, но застина. И си спомням много добре, бяхме говорили, че един монах не бива да прегръща жени, но трябва да прегръща женския принцип. Ала когато тя искаше да се сбогува, това все пак беше прегръдка от жена, затова се спря. Обаче накрая аз, разбира се, я прегърнах на сбогуване и това по някакъв начин беше много хубаво и значимо.

Така че какво е мнението на светия човек за жените – това беше твоят въпрос. Покажете ми друга религия, където мъж в най-достойна позиция, иска в следващия си живот да стане жена, да стане гопи.

А какво е моето мнение за жените? От твоя съпруг съм научил, че гласът на жените стига далеч. Това означава, че вие сте много могъщи проповеднички. Вие можете да достигнете там, където аз не мога. Можете да преобърнете онова, което аз не мога. Можете да въздигнете онова, което аз не мога – стига да живеете живота на достойни, отдадени, свети жени, а не просто на жени от света навън. Това е моето лично мнение за жените.

Лабанга: Означава ли това, че ние, учениците, можем да упражняваме милостта там, където Гуру е решил да не я упражнява? 

Свами Тиртха: Да. Щом сме в сампрадаята на милостта, това означава, че последният човек в тази сампрадая трябва да е най-милостив. Защото Кришна е милостив, Радхарани е по-милостива от Него, Баларам е по-милостив от Радхарани, Гурудев е по-милостив от Него. А от духовния учител по-милостив е ученикът, и т.н. Последният в края на веригата трябва да е най-милостив.

Кришнаприя: Може ли да попитам нещо за мъжете? Гурудев, просто искам да знам какво е твоето мнение за мъже, които много често си сменят партньорката? Виждам доста такива примери около себе си. 

Свами Тиртха: Аз не подкрепям това.

Кришнаприя: Със сигурност. Но какво мислиш – защо такъв човек постъпва така?

Свами Тиртха: Аз имам въпрос от обратната страна: коя е тази глупава партньорка, дето ще повярва на такъв човек? Той вече е изоставил две или три жени, пък ти сега си мислиш, че ще се грижи за теб завинаги?! Значи ти самата си глупава; това не е негова грешка, а твоя. Винаги гледайте другата версия на историята. Човек, който си сменя жените, вероятно не е зряла душа, вероятно е прекалено силно под влиянието на материалната природа, кой знае. Но ако ти повярваш на такъв човек, значи си първа глупачка. Не зная каква е причината за неговото поведение, но трябва да се вгледам каква е причината за собственото ми поведение.

Иначе, наскоро получих една малка книжка от Учителя (Беинса Дуно). Мислех си, че аз съм ултра-ортодоксален, обаче тогава разбрах, че съм доста либерален. Той е бил истински ортодоксален! Той казва, че ако една жена някога продума груба дума, тя не е истинска жена. И така, да изведем ли на ново ниво проповядването си по темата за жените? Много строги правила и много висок, почти непостижим стандарт. Но нека поне се стремим към високия идеал; не е задължително вече да сте го постигнали, обаче стремете се към него, почитайте го. Бъдете достойни жени; но не оставайте само на това толкова хубаво, саттвично, нравствено ниво – станете истински практикуващи в духа. За вас е много лесно да се отъждествявате с гопите, чиiто живот и сърца са изпълнени единствено със служене, единствено с божествена посветеност. През повечето време живеем в очакване да дойде удовлетворението. Хубаво е да имаме мечти. Мечтайте!

(Aus einem Gespräch über die Rolle der Frau mit Swami Tirtha, 13.08.2018, Ludashto)

(Fortsetzung vom letzten Freitag)

Frage von Labanga: Gurudev begann mit der Frage, was Männer über Frauen denken. Könnte Gurudev uns mitteilen, was ein Heiliger über Frauen denkt?

Swami Tirtha: Um auf die ursprüngliche Geschichte dieser Einladung zurückzukommen: Als wir uns verabschieden mussten, fuhr mich die Dame des Hauses zum Bahnhof. Bei diesem Besuch besprachen wir bestimmte Grundregeln und grundlegende Vorschläge zum Verhältnis zwischen Asketen und Frauen, zwischen männlichen Anhängern und Frauen usw. Es gibt bestimmte Regeln, zum Beispiel durften die Damen von Dvaraka Krishna nicht umarmen, als er zurückkehrte. Aber in ihren Herzen liefen sie zu ihm und umarmten ihn. Normalerweise umarmen Frauen einen Sanyasi nicht. Dies und vieles mehr besprachen wir mit ihr. Aber sie ist eine sehr warmherzige Frau, und wenn sie jemanden verabschiedet oder begrüßt, möchte sie ihn ganz natürlich umarmen. Als sie sich am Flughafen von mir verabschiedete, sagte sie: „Ah, Maharaj!“ und wollte mich gerade umarmen, aber sie war wie erstarrt. Ich erinnere mich noch gut daran, denn wir besprachen, dass ein Mönch keine Frauen umarmen sollte, sondern das weibliche Prinzip. Als sie sich jedoch verabschieden wollte, war dies dennoch eine Umarmung einer Frau, deshalb hielt sie inne. Schließlich umarmte ich sie dann doch und sagte „Auf Wiedersehen“, und es war irgendwie sehr schön und bedeutungsvoll.
Was hält also eine heilige Person von einer Frau – das war deine Frage. Zeigt  mir eine andere Religion, in der die würdigste Position, nämlich die eines Mannes, im nächsten Leben eine Frau werden möchte, eine Gopi.

Und was ist meine Meinung zu den Frauen? Ich habe von deinem Mann gelernt, dass die Stimme der Frauen weitreichend ist. Es bedeutet, dass ihr sehr mächtige Prediger seid. Ihr könnt dort predigen, wo ich es nicht kann. Ihr könnt etwas herumdrehen, was ich nicht herumdrehen kann. Ihr könnt erheben, was ich nicht kann – wenn ihr das Leben einer würdigen, hingebungsvollen, heiligen Frau führt und nicht das einer Frau von der Außenwelt. Das ist meine persönliche Meinung über Frauen.

Labanga: Bedeutet das, dass wir Schüler Barmherzigkeit praktizieren können, wo Guru sich entschieden hat, sie nicht zu praktizieren?

Swami Tirtha: Ja. Wenn wir uns in der Sampradaya der Barmherzigkeit befinden, bedeutet das, dass die letzte Person in dieser Sampradaya die barmherzigste sein sollte. Denn Kṛiṣhṇa ist barmherzig, Radharani ist barmherziger als er, Balaram ist barmherziger als Radharani, Gurudev ist barmherziger als er. Von den spirituellen Meistern sind die Schüler barmherziger usw. Der Letzte am Ende der Kette sollte der Barmherzigste sein. 

Krishnapriya: Darf ich etwas über Männer fragen? Gurudev, ich möchte nur wissen, was du von Männern haltest, die ihre Partnerin sehr oft wechseln? Ich sehe viele solcher Beispiele in meinem Umfeld.

Swami Tirtha: Ich unterstütze das nicht.

Krishnapriya: Natürlich. Aber was denkst du – warum tut diese Person das?

Swami Tirtha: Ich habe eine Frage von der anderen Seite gesehen: Wer ist diese dumme Partnerin, die so jemandem glaubt? Er hat schon zwei oder drei Frauen aufgegeben, und jetzt denkst du, er wird sich für immer um dich kümmern? Dann ist sie dumm; es ist nicht seine Schuld, es ist deine Schuld. Denkt immer an die andere Version der Geschichte. Dieser Mensch, der die Frauen wechselt, ist vielleicht keine reife Seele, vielleicht steht er zu sehr unter dem Einfluss der materiellen Natur, wer weiß. Aber wenn du so jemandem glaubst, bist der größte Narr. Ich weiß nicht, was der Grund für sein Verhalten ist, aber ich sollte den Grund für mein Verhalten untersuchen.

Außerdem habe ich erst kürzlich ein kleines Büchlein von Meister Beinsa Duno erhalten. Ich dachte, ich sei ultraorthodox, doch dann wurde mir klar, dass ich sehr liberal bin. Er war wirklich orthodox! Er sagte, wenn eine Frau jemals ein hartes Wort sagt, ist sie keine richtige Frau. Sollen wir also unsere Predigten auf die Themen der Frauen ausweiten? Sehr, sehr strenge Regeln und sehr hohe Standards, fast unmöglich zu erreichen. Aber wir sollten zumindest nach dem hohen Ideal streben; es ist nicht notwendig, dass man es bereits hat, aber strebt danach und verehrt es. Seid würdevolle Frauen, aber verharrt nicht nur auf der sehr guten sattvischen Moral – werdet wahre spirituelle Praktizierende. Es fällt euch sehr leicht, euch mit den Gopis zu identifizieren, deren Leben und Herz nur Dienst und göttliche Hingabe ist. Die meiste Zeit leben wir in Erwartung zukünftiger Erfüllung. Es ist schön, Träume zu haben. Träumt!

(из беседы о женских ролях со Свами Тиртхой, 13.08.2018, Лудащо)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Лабанги: Гурудев начал с того, что мужчины думают о женщинах. Если бы Гурудев мог поделиться тем, что святой думает о женщинах. 

Свами Тиртха: Что ж, возвращаясь к истории этого приглашения, когда нам нужно было прощаться, хозяйка дома отвезла меня в аэропорт, и во время этой встречи мы обсудили некоторые основные правила или рекомендации, касающиеся отношений между аскетами и женщинами, между преданными-мужчинами и женщинами и так далее. Знаете, есть определённые правила, например, женщины Двараки не могли обнимать Кришну, когда Он возвращался. Но в глубине души они бежали и обнимали Его. Поэтому обычно женщины не обнимают саньяси. Это и многое другое мы с ней обсудили. Но она очень сердечная женщина, и, прощаясь и здороваясь с кем-то, она, естественно, хочет обнять его. Поэтому, когда она сказала мне «до свидания» в аэропорту, она сказала: «А, Махарадж!» и хотела обнять меня, но застыла. И я хорошо помню, потому что мы обсуждали, что монах не должен обнимать женщин, а должен обнимать женское начало. Но когда она хотела сказать «до свидания», это всё равно было объятие женщины, поэтому она остановилась. Но потом, конечно, я обнял ее и сказал «до свидания», и это было как-то очень мило и многозначительно.

Итак, что же думает святой человек о женщине? – вот ваш вопрос. Покажите мне другую религию, где мужчина в самом достойном положении – мечтает стать женщиной в следующей жизни, мечтает стать гопи.

А что я думаю о женщинах? Твой муж говорил мне, что голос женщин слышен очень далеко. Это значит, что вы очень сильные проповедницы. Вы можете проповедовать там, где я не могу. Вы можете обратить то, что я не могу обратить. Вы можете поднять то, что я не могу, – если вы будете жить достойной, преданной, святой женщиной, а не простой женщиной из внешнего мира. Это моё личное мнение о женщинах.

Лабанга: Означает ли это, что мы, ученики, можем практиковать милосердие там, где Гуру решил этого не делать?

Свами Тиртха: Да. Если мы принадлежим к сампрадае милосердия, это означает, что последний человек в этой сампрадае должен быть самым милостивым. Ведь Кришна милостив, Радхарани милостивее Его, Баларама милостивее Радхарани, Гурудев милостивее Его. Из духовных учителей – ученики милостивее и так далее. Последний в конце цепочки должен быть самым милостивым.

Кришнаприя: Можно спросить кое-что о мужчинах? Мне просто интересно узнать ваше мнение о мужчинах, которые часто меняют партнёрш? Я вижу вокруг себя много таких примеров.

Свами Тиртха: Я это не поддерживаю.

Кришнаприя: Конечно. Но как вы думаете, почему этот человек так делает?

Свами Тиртха: У меня вопрос с другой стороны: кто эта глупая партнёрша, чтобы верить такому человеку? Он уже бросил двух-трёх женщин, а теперь я думаю, что он будет заботиться обо мне вечно?! Тогда ты глупая; это не его вина, это твоя вина. Всегда учитывайте другую версию истории. Этот человек, который меняет женщин, может быть, у него незрелая душа, может быть, он слишком сильно подвержен влиянию материальной природы, кто знает. Но если ты веришь такому человеку, ты глупец номер один. Я не знаю, в чём причина его поведения, но я должен разобраться, в чём причина моего поведения.

А совсем недавно мне прислали небольшую брошюру Учителя (Беинсы Дуно). Я думал, что я ультраортодоксальной, но потом понял, что слишком либерален. Он был действительно ортодоксален! Он сказал, что если женщина скажет грубое слово, она не настоящая женщина. Так что, может, нам стоит усовершенствовать нашу проповедь для женских тем? Очень, очень строгие правила и очень высокие стандарты, которых практически невозможно достичь. Но, по крайней мере, мы должны стремиться к высокому идеалу; не обязательно иметь его уже, но стремитесь к нему, поклоняйтесь ему. Будьте достойными, женщины, но не останавливайтесь только на очень высокой саттвической моральной платформе – займитесь настоящей духовной практикой. Вам очень легко отождествить себя с гопи, чья жизнь и сердце – только служение и только божественное посвящение. Большую часть времени мы живём в ожидании грядущего удовлетворения. Как хорошо мечтать. Мечтайте!

(from a lecture of Swami Tirtha, 09.05.2019, Sofia)
​​​​​​​
We have some important days waiting for us. And usually there are two ways of lectures. One is to give a romantic invitation of the perfect spiritual world. And the other is to frighten people with the brutal realities of life and death. So, which one do you like?
Answer: The second one.
Another: First.
Swami Tirtha: You see, there is a diversity of opinions. Somebody wants the romantic version, others want to face the bitter realities. But, in my understanding, we can only hope for the romantic version of the supreme truth if we are able to face and tolerate the limitations of material existence. Maybe you remember, once a very senior teacher asked: what do you prefer – suffering or happiness? Of course, everybody was voting for happiness. Then he said: Don’t worry, it will pass. And the suffering will come. Even if you don’t ask for it, the suffering will come. But that will also pass. And what is the substitution of suffering? It is happiness. So, whether we face this version or that version, we have to be very smart. Not simply to be cheated by the cheap happiness and also not simply to be disappointed by some limitations. Because both are part of the world of illusion.
Therefore, my humble offer to you is to speak about the bitter realities of life. Whether you like it or not, I will talk about this. But, how to start? Many times we have discussed that human beings are considered intelligent living entities, right? Let’s see what is the definition of intelligence according to the “Gita”. It is included in the 13th chapter, verses 8-12. A long list is given here and it says: “Humility, pridelessness, non-violence, tolerance, simplicity, approaching a bona fide spiritual master, cleanliness, steadiness, self-control, renunciation of the objects of the sense gratification, absence of a false ego, the perception of the evil of birth, death, old age and disease, detachment, freedom from entanglement with children, wife, home and the rest, even-mindedness amid pleasant and unpleasant events, constant and unalloyed devotion to Me; aspiring to live in a solitary place, detachment from the general mass of people, accepting the importance of self-realization and philosophical search for the Absolute Truth – all these I declare to you to be knowledge and besides this whatever there may be is ignorance.”[1]
It’s a long, long list. But don’t forget the first and the last item on this list. Knowledge or intelligence start with humility. In order to learn, to acquire any substantial knowledge, we need to express our humble state of mind. And the last item on this list is the philosophical search for the Absolute Truth. We can say that the first element is a moral quality and the last one is a search. So, one is like a practice that you have to do, something like an activity; and the other is an ideal that you are searching for. Because it is possible to live without ideals, but what is the use of that?
Maybe you have some questions concerning the items on this list? Some delicate, sensitive points?
Comment: I heard of ‘family’ mentioned there.
Swami Tirtha: It is not brutal. It is a simple reality – the entanglement. Because, for example, you cannot raise kids without a lot of trouble. Is that true?
Answer: Yes, but they also help for our humility.
Swami Tirtha: That’s for sure! This is our philosophy. Correct. But entanglement in that sense means that you have to dedicate at least two-thirds of your life for that purpose. And how much care and how much love you have to practice in order to raise a kid! Unlimited practically. So, it is a sacrifice. Yet it is a sweet sacrifice, you do it willingly. Nobody enforces you to do like this, but you are ready to jump. You want to do this. So, this is like a training for divine relationships. And in most of the cases, it takes so much of our attention that we might easily forget about the purpose of that kind of engagement. Even in the Gospels it is said: if you have a relationship, then you have to share your attention. If you live alone, you have two options: either you think of God or you think of yourself. If you have a family, you have two chances as well: either you think of God or you think of your family; you cannot think of yourself. It is a spiritual training.
And don’t forget, what is a labyrinth or a maze for a material person, is a way out for a spiritual person. If we have the proper attitude towards the realities of life, then we can take a full spiritual benefit of all the pros and cons of life experience.

(to be continued)

1.  Bhagavad Gita 13.8-12

(Szvámí Tírtha, 2019.05.09-i szófiai tanításából)

Az elkövetkezendő napok, igen jelentősek lesznek a számunkra. Általában a tanítások kétféle típusúak szoktak lenni, az egyiknek a témája a tökéletes lelki világba való romantikus meginvitálás, a másikkal pedig rémisztgetni szoktuk az embereket, tehát az élet és a halál dolgairól szóló kíméletlen valóság ecsetelése. Szóval, ti melyiket szeretitek jobban?
Válasz: A másodikat.
Másvalaki: Az elsőt.
Szvámí Tírtha: Látjátok, különbözőek a vélemények. Valaki, inkább a romantikára szavaz, mások pedig inkább a keserű valósággal akarnak szembenézni. Viszont az én megértésem szerint, csak akkor remélhetjük a legfelsőbb igazság romantikus verzióját, ha képesek vagyunk szembenézni és tolerálni az anyagi lét korlátait is. Talán emlékeztek arra, amikor az egyik szenior tanító megkérdezte: mit szerettek jobban, a szenvedést, vagy a boldogságot? Természetesen mindenki a boldogságra szavazott. Majd hozzátette, ‘Ne aggódjatok, úgyis elmúlik, s aztán jön a szenvedés. Még, ha nem is kéritek, akkor is lesz szenvedés, de az is el fog múlni. S mi az, ami helyettesíti a szenvedést? A boldogság. Tehát, akár ezzel, akár azzal kell is szembesülnünk, nagyon figyelmesnek kell lennünk. Mindegy, hogy becsapottak vagyunk-e az olcsó boldogság által, vagy kiábrándulunk az időleges dolgok miatt, hiszen mindkettő az illúzió része.
Ezért az én alázatos véleményem az a számotokra, hogy beszélgessünk inkább az élet keserű valóságáról, akár tetszik nektek, akár nem. De hogyan is kezdjük ezt? Már sokszor megbeszéltük azt, hogy az embereket általában értelmes lényeknek tartják. Most pedig nézzük meg, hogy a Gítá szerint ki tekinthető intelligensnek. Erről a 13. fejezet 8-12. versében olvashatunk, mely egy igen hosszú felsorolás, és így szól: „Alázatosság, büszkeség, erőszak nélküliség, béketűrés, egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása, tisztaság, kitartás, önszabályozás, az érzékkielégítés tárgyairól való lemondás, mentesség a hamis egótól, a születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátása, nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a többihez, valamint kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem kívánt esetekben, állandó és vegyítetlen odaadás Irántam, elhagyatott helyen való élés, elkülönülés az emberek általános tömegétől, az önmegvalósítás fontosságának felismerése és az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás – ezt mind tudásnak nyilvánítom, az ezzel ellenkezőt pedig tudatlanságnak.”[1]
Ez egy jó hosszú lista, viszont ne feledkezzetek meg ennek a felsorolásnak az első, és az utolsó eleméről! A tudás vagyis az intelligencia az ‘alázattal’ kezdődik. Ahhoz, hogy tanuljunk, bármilyen lényeges ismeretre szert tegyünk, alázatos hozzáállást kell tanúsítanunk. A felsorolás utolsó eleme pedig az volt, hogy ‘az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás’. Azt mondhatjuk, hogy az első egy erkölcsi minőség, az utolsó pedig egy kutatás. Tehát az egyik egy gyakorlati dolog, amit meg kell tennünk, a másik pedig egy eszmény, amit kutatunk. Mivel, élhetünk eszmények nélkül, de annak semmi értelme!
Esetleg lenne kérdésetek az itt felsorolt listával kapcsolatban? Néhány kényes, érzékeny téma?
Hozzászólás: Úgy hallottam, hogy ‘a családhoz való ragaszkodásunk elengedése’ is szerepel a listán.
Szvámí Tírtha: Ez nem kegyetlenség, hanem egyszerű realitás, mivel az csak bonyodalmat okoz. Például, a gyereknevelés mindenképpen problémákkal jár. Ugye egyetértetek ezzel?
Válasz: Igen, viszont segítenek is az alázat megtanulásában.
Szvámí Tírtha: Ez teljesen bizonyos! Ez a mi filozófiánk. Helyes. Viszont a bonyolultság ebben az értelemben azt jelenti, hogy az életeteknek legalább a kétharmadát oda kell szentelnetek ennek a felelősségnek. S mennyi gondoskodásra és szeretetre van szükség ahhoz, hogy egy gyermeket felneveljetek! Gyakorlatilag végtelenre, tehát ez egy áldozat, mégis édes áldozat, melyet önként vállaltok. Senki sem kényszerít benneteket, de ti mégis készek vagytok fejest ugrani, mivel ezt akarjátok tenni. Tehát ez egyfajta edzés a lelki kapcsolatokhoz. A legtöbb esetben ez annyira leköti a figyelmünket, hogy könnyedén megfeledkezhetünk ennek a szolgálatnak a valódi céljáról! Még az Evangéliumokban is az áll, hogy, ha kapcsolatban éltek valakivel, akkor meg kell osztanotok a figyelmeteket. Ha egyedül éltek, akkor két lehetőségetek van: vagy Istenre gondoltok, vagy magatokra. Ha pedig családotok van, akkor is két lehetőségetek van: vagy Istenre gondoltok, vagy a családotokra, de magatokra nem gondoltok. Ez egy lelki gyakorlat.
S ne feledkezzetek meg arról, hogy ami labirintus, vagy útvesztő egy anyagi ember számára, az egy lelki ember számára kiutat jelent. Ha megfelelően viszonyulunk az élethez, akkor akár kedvező, akár hátrányos tapasztalatokat is gyűjtünk, mindenképp lelki hasznunkra fog válni.

(folytatása következik)

1.  Bhagavad-gítá, 13.8-12.