Sharanagati

Bhukti-mukti ádi-ványcshá jadi mané haja szádhana karilé préma utpanna ná haja –“Akit az anyagi élvezet vagy az anyagi felszabadulás utáni vágy fertőz meg, az nem emelkedhet fel az Úrnak végzett tiszta szerető szolgálat szintjére még akkor sem, ha a felszínen a megszokott szabályozó elvek szerint odaadó szolgálatot végez. “[1]

Sríla Prabhupád értelmezésében: „Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur megemlíti, hogy ha valaki a szívében nem tud lemondani a jó munka gyümölcsének élvezete iránti vágyról, avagy – az anyagi világ által zavarodottan – arról a vágyról, hogy kikerüljön az anyagi kötelékekből, akkor sohasem lesz képes megérezni az odaadó szolgálat transzcendentális zamatát. Másként szólva az embernek nem szabad anyagi hasznot remélnie, amikor odaadó szolgálatot végez. Még ha valaki mind a hatvannégy szabályozó elvet követ is, akkor sem érhet el tiszta odaadó szolgálatot, ha szennyeződött a szíve.”

A következő vers így szól: Bhukti-mukti-szprhá jávat pisácsí hrdi vartaté távad bhakti-szukhasjátra katham abhjudajó bhavét – „Az anyagi világ élvezetére és az anyagi kötöttségtől való megszabadulásra irányuló vágy olyan, mint két boszorkány, s úgy üldözik az egyént, akár a kísértetek. Hogyan érezhetne valaki transzcendentális boldogságot, amíg ezek a boszorkányok a szívében vannak? Amíg ez a két boszorkány a szívben lakozik, lehetetlen az odaadó szolgálat transzcendentális boldogságát élvezni.“[2]

Itt tehát két ellenséget, vagy csapdát említenek: az egyik az anyagi élvezetek, a másik pedig a felszabadulás utáni vágy. Ha realisták akarunk lenni, ez a mi helyzetünk. Többnyire telve vagyunk anyagi vágyakkal, és néha csak szeretnénk megszabadulni az egész ügytől, és valamiféle békéhez, sántihoz jutni. ‘És talán ez a könyv nem is nekünk szól, talán túlzottan magasröptű. Amim van, az itt nem ajánlott – telve vagyok anyagi vágyakkal, és vágyok rá, hogy az élet valamennyi baja elől elmenekülhessek – és itt az áll, hogy ez két boszorkány! Holott számomra már hosszú-hosszú ideje tűnnek nagyon jó barátnak. Odafigyeltem rájuk, és az illúzió, Májá déví megannyi sok dologgal jutalmazott meg engem. Akartam egy testet, ő így szólt:’Rendben, kapsz egy testet’. Akartam boldogságot is, mire így szólt: ’Rendben, kaphatsz boldogságot is, anyagit’. Szenvedést nem akartam, mégis kaptam azt is. Talán ez is a batyu része – hiszen nincsen élvezet szenvedés nélkül. Mégis úgy érzem, hogy ez nem egy rossz alku. És talán ha eddig nem is hozott beteljesülést, majd holnap fog!’

Régi jó barátunk, az illúzió, telve mérges cseppekkel és anyagi „nektárral” tesz róla, hogy el legyél foglalva az elégedettség kergetésével. Ám amikor teljesen frusztrált leszel a karma „egyszer fent egyszer lent” történéseitől, akkor úgy fogod gondolni: ’ Ó, szükségem van egy másik megoldásra –a végső béke filozófiai keresésére.’ És amikor megérted, hogy az anyagi élet azt jelenti, hogy megszületünk, meghalunk, újból megszületünk és meghalunk, majd ismét megszületünk – szamszára – akkor, ha filozófus vagy, meg fogod érteni, hogy a cél kikerülni a szamszárából. Tehát a felszabadulás elsősorban a frusztrált egyéneknek szól, akiknek már elege van az anyagi világ keltette ’fent és lent’ érzésekből. Kétségtelen, hogy el lehet érni egy békés állapotot, ám a béke nem jelenti azt, hogy semmi nem történik. Egyszer létezett egy rádióállomás; úgy döntöttek, hogy csupán jó híreket fognak sugározni. Két héten belül le kellett állniuk – senki sem hallgatta. Tudjátok, a szattva, vagy a béke egy kicsit passzív, senki sem érdeklődik iránta. Az embereknek radzsaszra van szüksége, hogy történjen valami az életükben. Ez az a nyelv, amit megértenek. Tehát ha a sántiban – ebben a semleges állapotban semmi sem történik, az egy kicsit unalmas. Akárcsak a gyerekek – tudnak ők hosszabb ideig egy helyben ülni? Felejtsétek el, lehetetlen! Az úgynevezett személytelen felszabadulás állapotában olyan vagy, mint egy gyerek – akit betettek a sarokba, hogy csendben legyen, ám hamarosan elkezdesz mozogni: ’Ez nem túl kielégítő a számomra, valamit csinálni kellene.’

Ezután ha kész vagy elfogadni a Legfelsőbb szolgálatát, az isteni befolyás alá kerülhetsz. Ha rossz célra használod a vágyaidat, az illúzió fog lefoglalni, és nagyon le fog kötni téged! Mindenki olyan elfoglalt ebben az anyagi világban, mondván:’ Nincs időm, nem érek rá! Bocsánat, de nincs időm arra, ami örökre a javamra szolgál.’

(folytatása következik)

[1] Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá 19.175.

[2] Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá 19.175. és Bhakti-raszámrita-szindhu 1.2.22.