Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2019.01.11-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A felelősségtudat és az áldozathozatal nagyon szorosan összekapcsolódnak, mondhatjuk azt is, hogy kéz a kézben járnak. Persze nem nagyon szeretjük azt hallani, hogy: áldozathozatal, de valójában ez egy gyönyörű szó, mert ebből megérthetjük, hogy ez tartja mozgásban az egész világmindenséget. Tehát, a felelősség és az áldozat révén tudjuk legyőzni a korlátainkat, hogy beteljesítsük az emberi lét adta feladatokat, és hogy meg is tudjuk haladni azokat. Tehát először váljunk igaz emberekké, majd pedig emberfeletti tiszta lelkekké. S ha sikerül ilyen nemes lélekké, úgymond emberfelettivé válnunk, akkor sokkal nagyobb lehetőség adódik a számunkra, mint egyszerű emberként. Mit is jelent ez pontosan? Ha tágabbak a lehetőségeink, akkor az egyben azt is jelenti, hogy nagyobb felelősséggel rendelkezünk, ami magában foglalja a teljesebb odaszentelődést, és a még nagyobb áldozathozatalt. Ahhoz, hogy eleget tegyünk az emberi kötelességünknek, először is meg kell vizsgálnunk azokat, úgymint a dharmát, az arthát, a kámát és a móksát. A dharma általánosságban véve a vallással egyenlő; az artha olyasvalami, mint az univerzum jólétének, gazdagságának a szolgálata; a káma az érzelmi állapotunk; a móksa pedig az anyagi világ körforgásából való felszabadulást, vagyis a valódi szabadság.

Volt egyszer egy mesternek egy nagyon fiatal tanítványa, akinek meg akarta tanítani az élet valódi értelmét. S mint tudjátok, gyakran erről azt gondoljuk, hogy az igazi tanulás szavak és tudás révén történik, például, hogy valaki elmagyaráz nekünk valamit, majd megpróbáljuk azt elemezni és megérteni. De valójában teljesen nyilvánvaló, hogy sokkal jobban hiszünk azokban az igazságokban és felismerésekben, amelyekre magunk jövünk rá, mint azoknak, amiket valaki elmagyaráz nekünk. Magyarán mondva, ha valaki azt mondja nekünk, hogy: „Ne nyúlj a tűzhöz, mert megéget”, akkor mi azt úgy értelmezzük, hogy: „Á, szóval megérinthetem a tüzet”. De, ha valóban megérintjük, akkor rögtön tudni fogjuk, hogy ó, ez éget! Meglehet, hogy ez egy túl egyszerű példa, de hányszor futottunk már bele ebbe a hibába? Mint, amikor a mesterünk azt mondja, hogy: „Menj jobbra”, mi meg balra fordulunk.

Egyszer azt mondtam valakinek, hogy: „Talán jót tenne neked, ha kicsit hajlékonyabb lennél, érdemes lenne eljárnod jógázni.” Majd kis idő múlva megkérdeztem az illetőt, hogy: „Nos, mi újság a jógázással? Sikerült elkezdened?” Mire ő azt felelte: „Nem, végül is nem kezdtem el jógázni, inkább beiratkoztam íjászkodni.” „Ó, nem tudom, hogy ettől mennyivel leszel hajlékonyabb….?!” Látjátok, néha az elménk nagyon sajátosan működik. A mesterünk azt mondja: „Fordulj jobbra!”, mi meg balra fordulunk.

Tehát visszakanyarodva, a mester meg akarta tanítani a fiatal tanítványának az élet valódi értelmét, s mivel megállapodtunk abban, hogy inkább a tapasztalatokból tanulunk, és kevésbé a szavakból, ezért így szólt a tanítványához: „Rendben, most tereld ki ezt a száz tehenemet legelni, és ha majd ezerre szaporodtak, akkor térj vissza!” Van itt valaki, aki jól ismeri az állattenyésztést, hogy hány napig vemhes egy tehén?

Válasz: Egy tehén 300 nap után ellik.

Szvámí Tírtha: Ez körülbelül 9-10 hónap, ami ugye nagyon hasonló az emberekéhez. Ez nagyon lényeges! Viszont ahhoz, hogy száz tehénből ezer legyen, már jó sok idő kell. S a történetünkben ez valamennyi idő elteltével végül mégiscsak megtörtént, így a fiú ezer tehénnel tért vissza. S így szólt: „Kedves mesterem, teljesítettem kérésedet, a száz tehénből ezer lett, de kérlek bocsáss meg, a szívem mégis elégedetlen, mert a titkot nem fedted fel előttem.” Ekkor a mester elmosolyodott, és szívét melegség töltötte el. Így szólt: „Ó, kedves fiam, megértetted! De mondd, miért nem vagy elégedett? Olyan szépen teljesítetted a feladatodat, és már évek óta végzed a szolgálataidat, elérted a kitűzött célt, mi a probléma?” Majd a fiú így válaszolt: „Nos, három életcélt adtál nekem: a dharmát, az arthát és a kámát, de a negyediket a felszabadulást  azt nem. Szóval, alázatosan kérlek, áruld el nekem ezt a titkot.”

Valójában ez a példa a következő üzenetet hordozza: a száz tehén, az alapvető emberi ösztönöket szimbolizálja, a fajfenntartást, a célok elérését és a boldogságra való törekvést. Mi a különbség köztünk és a galambok között? Erre igazán a negyedik életcél adja meg a választ, ami a felszabadulás. Tehát a fiú először teljesítette a kötelességét, s csak ezután érdeklődött a legfelsőbb kincs iránt. Ez valójában azt jelenti, hogy ha le akarjuk győzni az emberi korlátainkat, akkor először tegyünk eleget a kötelességünknek, majd haladjuk meg azt.

(folytatása következik)

 



Leave a Reply


Warning: Undefined variable $user_ID in /home/vaisnava/public_html/sharanagati/wp-content/themes/frozen-lotus/frozen-lotus/comments.php on line 74