Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2020.01.05-i szófiai esti tanításából)

Megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek veletek! Útban errefelé, megakadt a tekintetem egy hirdetésen, ami így szólt: „Merülj el Bulgáriában, hogy rátalálj önmagadra!” Bevallom, nekem nagyon tetszik ez az üzenet! 

Ezúttal egy nagyon fontos tényezőről szeretnék néhány szót szólni, mégpedig az időről. Mivel épphogy elkezdődött ez az új esztendő, ezért úgy hiszem érdemes elgondolkodnunk magáról az időről. Általában ilyenkor, az év elején szeretünk fogadalmakat tenni, például, hogy: „Mostantól változtatni fogok az életemen.” Aztán eleinte nagyon lelkesek vagyunk, de néhány nap elteltével rájövünk, hogy nem igazán változott semmi, elvesztettük a lelkesedésünket. Pont olyanok vagyunk, mint a tűz. Meggyújtjuk, hirtelen fellángol, aztán meg kialszik. Viszont én azt javaslom, hogy a lángok helyett legyünk inkább olyanok, mint a faszén. Mert a láng gyorsan éget, de hamar ki is alszik, vagyis idővel elveszíti az erejét. A faszén meglehet, nem olyan elbűvölő, mint a lobogó tűz, de bármikor újra lángra lobbanhatjuk, vagyis az idő múltával is megőrzi erejét. 

Tehát az idő, az egy dimenzió. Általában mi a három dimenziót ismerjük, de valójában ehhez még hozzájön az idő, ami egyszerre a negyedik és az ötödik dimenzió is egyben. Szeretnétek tudni, hogyan is van ez pontosan? A nulladik dimenzió a pont, melynek természeténél fogva nincs kiterjedése. Ez azt jelenti, hogy létezik anélkül, hogy létezne, tehát ez egy misztikus dolog. Bár tudjuk, hogy létezik, nem tudjuk meghatározni, milyen is valójában, mivel a mértéke nulla. Szóval, ha közelebb akarunk kerülni a jelen valóságunkhoz, akkor szükségünk van egy második pontra, s így eljuthatunk az úgymond első dimenzióhoz, ami a vonal. Tehát a két pontot összekötő egyenes, ami a végtelenbe tart, az a vonal, az az első dimenzió. Ha igazi misztikusok vagyunk, akkor elkezdjük meghajlítani a vonalat, így jön létre a háromszög, az első síkbeli elem, ami már két dimenziós. Tudjátok követni? Ez a spirituális matematika. Ne aggódjatok, másról is fogunk még beszélgetni, de először ezzel a keserű pirulával kell kezdenünk. Majd ezt a háromszöget kiterjesztjük a térbe, ami a tetraéder (háromoldalú gúla) ez az első tárgy a térben a 3 dimenzióban, s ez a mi világunk. Ez az a világ, amelyet mindannyian ismerünk, hogyan kell ebben mozogni, élni, felfelé, lefelé, előre, hátra. Tehát így épül fel számunkra, így értelmezzük a három dimenziós teret. 

S azt mondják, hogy a következő dimenzió az idő. S ha hozzáadjuk az időt a térhez, akkor lépünk át a negyedik dimenzióba, mivel az idő egy irány, ami felé mindannyian megállíthatatlanul utazunk. Tehát az idő az a negyedik dimenzió, de azt tudom mondani, hogy az idő valójában az ötödik dimenzió is egyben. Mert az anyagi értelemben vett korlátozott idő, melynek van kezdete és vége, ez csak a mi oldalunkon érvényes, a negyedik dimenzióban, de a másik oldalon, a  lelki dimenzióban az idő örökkévalóságként létezik. Tehát azt mondhatjuk, hogy az anyagi idő a negyedik dimenzió, míg a lelkivilágbeli idő az ötödik dimenzió, és ezt nevezzük örökkévalóságnak. S bármennyi anyagi időt rakunk is össze, soha nem fogjuk elérni az örökkévalóságot, mert az egy másik dimenzió. Tehát a korlátozott pillanatokból nem tudunk örök időt létrehozni. Ezért kell nagyon óvatosan bánnunk az időnkkel! Hogy vajon az idő az egy korlátozó tényező a számunkra, vagy mint az örökkévalóságba vezető dimenzió? Melyik oldalt részesítjük előnyben: az idő korlátozó vagy korlátlan aspektusát? Számomra a második változat a kedvesebb. Ezért időről időre jó elgondolkodnunk, elmélkednünk, és minél többet megértenünk ebből. 

Egyszer előadást kellett tartanom az időről. Általában nem túl illendő késni egy előadásról, főleg hogyha mi magunk vagyunk az előadók, de ezúttal rá kellett jönnöm, hogy nem fogok tudni odaérni, késni fogok. Bár a hallgatóság nagyon türelmes volt, fél órát kellett várniuk, hogy megjöjjön az előadó. Szóval értitek, az idő volt a téma, és én késve érkeztem! Tehát igencsak kellemetlenül éreztem magam, de szerettem volna kicsit oldani a helyzetet, ezért azt mondtam a hallgatóságnak, hogy: „Látjátok, valószínűleg azért kellett késnem, hogy be tudjam mutatni nektek az idő fontosságát”. 

Tehát nagyon fontos, hogy okosan bánjunk az időnkkel. Nem szabad elpazarolnunk egyetlen pillanatot sem, hogy lelkileg emelkedhessünk. Törekedjünk arra, hogy helyesen használjuk ezt az idő dimenziót, mely segíteni fog bennünket eljutnunk az örök otthonunkba. 

(folytatása következik)