Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.09-ei szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Legutóbb a szív szimbólumáról a lótuszvirágról beszélgettünk, melynek az égtájak felé mutató szirmain találhatóak a jó és rossz tulajdonságaink. Arra jutottunk, hogy nem probléma, ha vannak hiányosságaink, de a legfontosabb az, hogy legyen meg a vágy bennünk a megtisztulásra.  Például, ha egy darab papírra tejjel írunk levelet, az láthatatlan lesz, senki sem fogja tudni elolvasni, hogy mit írtunk. Tehát, ha fülig szerelmesek vagyunk vagy titokban kellemetlen dolgokat akarunk írni valakinek, akkor az illetőnek írjunk tejjel levelet. Senki nem fogja tudni se elolvasni, se megérteni, csak az, aki tudja, hogyan kell megfejteni a titkosírást. S ezt hogyan kell csinálni? Tapaha – tűzzel. Ha felhevítjük, akkor előtűnik az írás. A mi ismeretünk szerint, mit szimbolizál a tej az ember életében?

Válasz: A táplálást?

Szvámí Tírtha: Biológiailag igen, de lelkileg, az életünket jelenti. S mi a szeretet? A tej lényege: a vaj, vagyis a ghí. Tehát valójában két dologgal rendelkezünk – az életünkkel és a szeretetünkkel, a pránával és a prémával. S ezt a két dolgot kell odaadnunk. Szóval, ha felhevítjük a tejet, akkor az elkezd besűrűsödni. Szimbolikailag ez csodálatosan összecseng. Ha  tapaszját, az aszkézisből nyert plusz energiát, tehát hőt alkalmazunk az életünkben, akkor ez a rejtett tiszta üzenet láthatóvá fog válni. Így megszabadulhatunk a rossz beidegződésektől, a közvetlen anartáktól, a nemkívánatos tettektől, amik bennünk vannak, illetve a jótulajdonságainkból adódó hamis ragaszkodásoktól is. Ekkor fog megtisztulni a szívcsakránk, illetve, akik meditálnak azoknak akadálytalan lesz, láthatóvá válik az energiaáramlás. Ez a reális önvizsgálat, önreflexió, amikor nem tagadjuk meg a hiányosságainkat, inkább szembenézünk velük. S ezzel a lemondással, aszkézissel, ami körbeveszi a szívcsakránkat, a szívünk lótuszát, próbáljuk megtisztítani ezeket. 

Természetesen ez a rendszer csak a hétköznapi emberekre vonatkozik. Létezik a lótuszvirágnak egyéb szimbolikája is, mondjuk Rádhá-Góvinda környezetének misztikus, szimbolikus értelmezésével. De erről majd egy másik alkalommal fogunk beszélgetni. Esetleg van valakinek valamilyen kérdése, hozzáfűznivalója?

Kérdés: Amennyire sikerült megértenem ennek a szívlótusznak a szimbolikáját, az az, hogy a különböző tulajdonságaink az égtájak felé mutató szirmokon találhatók, ami valójában az önismeretre való. S ha szeretnénk megismerni a rejtett képességeinket, akkor ezt a módszert kellene gyakorolnunk? 

Swami Tirtha: Igen. De már sokszor említettük azt, hogy a szívünket, vagyis az érzelmeinket és az értelmünket össze kellene kötni, tehát eszesíteni kell a szívünket. S ha össszehasonlítjuk a szívlótuszt az ezerszírmú lótusszal, akkor ugye néhány szirmot el is vehetünk  belőle. Az önvizsgálat és a megtisztulás azt jelenti, hogy valamit eltávolítunk és valami magasabbhoz igazodunk. Tehát nem elég felismerni, hogy például ‘Igen, a szívem lótuszának déli szirmán van ez a kegyetlenségre való hajlam, nekem elég is, hogy ezt felismertem. Milyen jó, hogy végül megértettem, hogy mi van a szívemben.’ Nem, bizonyos dolgokat el kell távolítanunk onnan. Tehát az önvizsgálat az első lépés, a második pedig önmagunk megtisztítása hogy eltávolítsunk minden akadályt. 

Természetesen most azt kellene kérdeznetek, hogy ‘De hogyan lehet ezt megtenni?’ Viszont mi a válasz az összes ‘hogyan” kérdésre? Mantrázzunk többet! Hiszen miről szól a Siksástakam első verse? „Csétó darpana-márdzsanam – szívünk tükrét megtisztítja”. A Szent Név eltávolítja a rossz beidegződéseinket, jellemvonásainkat. A szív megtisztítása, melynek kiváló módszerét jól ismerjük, és amit már csak alkalmaznunk kell. A Szent Nevek zengése megtisztítja a szívünket. S ha igazán hiszünk ebben, akkor egy év múltán visszatekintve, már nem ugyanazzal az emberrel fogunk találkozni. Sríla Prabhupád azt mondta, hogy ha az emberiség csak egy hónapig követné a szabályozó elveket, a bolygó teljes karmikus egyensúlya megváltozna, rendkívül sokat fejlődne, emelkedne. Tehát az, amit teszünk nagyon fontos, vagy az egész világ javát, vagy bukását szolgálja. 

Viszont, ahogy már említettem, ez az önvizsgálat az emberek általános tömegére vonatkozik, mert mit találunk egy tiszta bhakta szívének lótuszában? Kincseket, rejtett kincseket. Hiszen, ha valami megtisztult, akkor az egyszerűen csak tiszta, többé semmi rossz nem található benne. Gurudév pedig azt mondta, hogyha van odaadás bennünk, akkor még a hiányosságaink is drágakövekké válnak. 

Paramánanda: Gurudév, szeretném megkérdezni tőled, hogy mi ezeknek a különböző irányoknak a szimbolikája, és hogy kik reprezentálják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét az egyes irányokban. 

Szvámí Tírtha: Erről majd legközelebb fogunk beszélgetni. Valójában ez olyan, mint egy lótuszmandala, ahol Krisna és Gauránga társai foglalnak helyet. Ebben a vonatkozásban ezt a lótuszt jóga-píthának nevezik, az a hely, ahol a kapcsolódás, az egység, a lényeg található. A Góvinda-lílában ez a rasza-tánc központja, a Gauránga-lílában pedig az hely Májápurban, ahol egy nagyon különleges fa – a ním-fa található. Kitalálhatjátok, hogy mi történt ez alatt a ním-fa alatt? Egy gyönyörű gyermek született. 

Gíta-Góvinda: Mikor lesz az, amikor legközelebb erről fogunk beszélgetni? 

Szvámí Tírtha: Amikor inspirációt kapunk erre. Ezt nem lehet időponthoz kötni.

(folytatása következik)