Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.05.10-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A Bhagavad-gítá 13. fejezetének 8-12. versében arról beszél Krisna, hogy mit tekintünk tudásnak. Ennek a felsorolásnak a legutóbb tárgyalt első három eleme, az alázatosság, a büszkeség, és az erőszak nélküliség volt, és most következik az egyszerűség. Milyen csodálatos! Mennyire túlbonyolítjuk az életünket! Nem így van? Teljesen elvesztünk a labirintusban, amibe hajdanán mosolyogva indultunk el, de aztán egészen eltévedtünk benne. Totálisan túlbonyolítjuk az életünket, míg a végső dolgok nagyon egyszerűek, és könnyűek! Istenhez úgyis lehetetlen bonyolult filozófiával eljutni, viszont a tiszta istenszeretettel Ő könnyedén elérhető. Ahogy a Brahmá-szanhitában olvashatjuk: védésu durlabham – a védákon keresztül, (amelyek a tudás könyvei), lehetetlen elérni Őt. Adurlabham átmabhaktau, melyben az adurlabham jelentése: nem nehéz elérni, az átmabhaktau: pedig, hogy az önátadáson keresztül, tehát önátadással könnyen elérhető. Csak gondoljatok bele, ha valaki szeretne veletek barátkozni, és valami nagyon bonyolult elmélettel áll elő, hosszú unalmas órákon át beszélve a kifinomult filozófiákról, akkor azt fogjátok mondani neki, hogy „Jajj várj csak egy kicsit, hadd pihenjek egyet”. Viszont, ha valaki az éjszaka közepén beállít egy kis édességgel, akkor azt fogjátok mondani, hogy „Ó, de jó hogy jöttél, úgy örülök neked!” Tehát, ha már intelligenciáról beszélünk, akkor kellően okosan kell cselekednünk. Ne is próbáljuk Isten figyelmét holmi száraz filozófiával, meg bonyolult elmélettel felhívni magunkra. Inkább hozzunk Neki valami szépet, vagy készítsünk valami finomat, akkor azonnal oda fog figyelni ránk, illetve, akkor is, ha szívből szólítjuk. 

Tehát az egyszerűség gyakorlatilag egyenlő a lelkiséggel, mert az nem kétszínű. Ha egyszerűek vagyunk, akkor csak adjuk magunkat, úgy, ahogy vagyunk. 

Aztán következik a keserű pirula, egy hiteles (bona fide) lelki tanítómester elfogadása. Először ez nagyon ígéretesnek hangzik, de tudjátok, egy szádhuval társulni az kissé veszélyes. Bár mindannyian szeretjük a tüzet, mert meleget ad, de ha túl közel megyünk hozzá, akkor megégethetjük magunkat. Egy icipicit. De mi az, ami megégethet? Csak a hamis tévképzeteink azok, amik eléghetnek.

Valamennyi különböző tanítványi lánc, vagy egyéb szellemi iskolák is nagyra becsülik a tanítómester szerepét, illetve azt, hogy az ő szolgálata rendkívüli jelentőséggel bír. Itt viszont egyetlen tulajdonságát emeli ki ez a Gítá vers, méghozzá azt, hogy ‘bona fide’ tanítómester, tehát hiteles. Mivel, ebben az anyagi világban kétféle ember létezik, a csaló és a becsapott. Ti melyikhez tartoztok? 

Krsna-prijá: Egyikhez se kellene tartoznunk. 

Szvámí Tírtha: Igen, ezzel én is egyetértek, viszont néha azért előfordul, mert a kali-jugában élünk. S hogy hívják a diákokat ebben a korban? Kali-cséláknak, a kali-kor tanítványainak. S akik csalni szeretnének, azoknak is szükségük van tanítóra. Ha valamire van igény, akkor az megadatik. Tehát, a kali-csélák, a kali-kor gyakorlói. Ezért nekünk nem szabad kali-csélákká válnunk, jobban tesszük, ha az abszolút igazság és szeretet tanítványaivá válunk. Ezért, ha egy hiteles lelki vezető iránymutatását élvezhetjük, az nagyon áldásos a számunkra. 

Majd a felsorolásban következik, a tisztaság, amely nem csupán a test, illetve az elme tisztán tartására vonatkozik, hanem a szív lelki tisztaságára is. Viszont ezt kezdhetjük a test megtisztításával is.

Majd a kitartás következik. Állandóan készen kell állnunk, mivel sohasem tudhatjuk, hogy mikor jön el az utolsó pillanat. Tehát nagy elszántsággal és kitartással készek kell legyünk bármikor ugrani. Erről a készen állásról szól egy nagyon szép keresztény történet, még a korai kereszténység időszakából, a sivatagi atyák idejéből. Egyszer egy kolostor tekintélyes atyái panaszkodni kezdtek az ásram, a kolostor apátjának. Így szóltak: „Kedves Rendfőnök, részrehajló vagy, mivel a fiatal szerzetesjelöltek között van egy, aki különösen kedves a számodra, s ez nem igazán helyénvaló.” Erre ő így felelt „Igen, kedves testvéreim, elfogadom a rosszallásotokat, de menjünk csak körbe, nézzük meg őket.” Tehát elindultak és bekopogtak az első tanítvány ajtaján, mondván, „Lenne egy kis szolgálat, tudnál jönni segíteni?” „Igen, nemsokára megyek”. Majd mentek és bekopogtak a következő növendék ajtaján: „Tudnál jönni egy kis szolgálatra?” „Ó, épp imádkozom, hamarosan megyek”. Végül elérkeztek ennek a bizonyos fiatalembernek az ajtajához is, és bekopogtak: „Tudnál jönni egy kis szolgálatot végezni?” Ez a tanítvány volt a legkiválóbb másoló a kolostorban, gyönyörű kézírással rendelkezett. Tehát a kopogást meghallva azonnal az ajtóhoz szaladt, szolgálatra készen, anélkül, hogy befejezte volna a mondatot, amit éppen másolt. Azonnal el is küldték az adott szolgálatra, majd beléptek a cellájába, s mit láttak? Azt, hogy még az akkor írt ‘o’ betű írását sem fejezte be, amikor meghallotta, hogy mennie kell, azonnal felpattant és indult. S ekkor így szóltak a kolostor atyái az apátnak, „Rendben, most már megértünk téged.” Ez a rendelkezésre állás, állandóan készen állni a szolgálatra.

A következő az önszabályozás, az önuralom –ami azt jelenti, hogy nem engedjük, hogy az érzékeink rángassanak bennünket, hanem hogy képesek vagyunk szabályozni azokat. 

(folytatása következik)