Sharanagati

Krpadhám kérdése: Melyik az a múrti melyet Srí Csaitanja Maháprabhu különösképpen imád?

Tírtha Mahárádzs: Dzsagannáth. Daru Nárájan, a fából készült Nárájan.

Krpadhám: Miért pont Dzsagannáth?

Tírtha Mahárádzs: Mert Puríban élt! Dzsagannáth Puríban.

Krpadhám: És amikor Navadvípban tartózkodott?

Tírtha Mahárádzs: Nos, Navadvípban… Óh, az még különlegesebb volt. Már Navadvípban elkezdett extázisba esni. De azok az extázisok nagyon különlegesek voltak. A Dzsagannáth Puriban átélt extázisok inkább raszik extázisok. A navadvípiak pedig inkább aisvarja hangulatúak. Aisvarja jelenti a fenséges hangulatot. Néha Visnu különböző aspektusait, különböző avatárjait nyilvánította meg. Néha Naraszinhát, néha mást – abban a hangulatban jelent meg, leült a trónra és fogadta a bhakták imádatát. Ezekben a pillanatokban tehát nem ő volt az imádó, hanem őt imádták mások.

De általánosságban elmondhatjuk, hogy miután Gajában találkozott mesterével, nagy változás kezdődött az életében. Korábban – mondhatjuk – a logika és a szanszkrit nyelv megbecsült tudósa volt, amikor pedig visszatért Gajából, meginvitálta iskolájának minden diákját és így szólt: „Befejeztem! Menjetek, tanuljatok mástól. Szívemet elrabolta a fekete Úr. Nem taníthatlak többé szanszkritra titeket. Csakis Róla tudok tanítani.” Nagy átalakulás ment végbe Benne. Ez elsősorban az Ísvara Puríval való személyes találkozásban mutatkozott meg, majd a mahámantrát zengve ezek az érzések egyre jobban fejlődtek.

Aztán Dzsagannáth Puríban érkezve nagyon elégedett volt, hogy találkozhatott szeretett Urával. Mert Maháprabhu különösképp fókuszált a Vrndávan raszára. Miért? Mert Ő Rádhá és Krsna együttes inkarnációja volt. Mi másra fókuszálhatott volna? Ez az egyetlen dolog.

Mondhatjuk tehát, hogy imádatának fő tárgya és hangulata ez a Dzsagannáth hangulat volt. De nem úgy, mint az univerzum ura, hanem a rejtőzködés hangulatában, mint a rejtőzködő Krsna.

Krpadhám: Vrndávan hangulatában van tehát és Dzsagannáth Puríban tartózkodik; és mi történik amikor Vrndávanba megy? Megtalálja a Rádhá-kundát és más helyeket… Mi a kapcsolat Dzsagannáth Purí és Vrndávan között?

Tírtha Mahárádzs: Folytassuk tovább ennek a fejezetnek az olvasását és sok dolog fog még feltárulni. Mert az isteni extázis egy másik jele – amellett a nagyon szokatlan viselkedés mellett, hogy néha erőszakos, máskor átölel, néha feledékeny, máskor táncol, néha pedig nevet – az, hogy nem képes helyeket felismerni. Maháprabu az óceánt látta és így szólt: „Óh, a Rádhá-kunda!” Amikor meglátott egy homokdűnét akkor pedig: „Góvardhan!” Amikor meghallott egy hölgyet az utcán sétálni és énekelni, így szólt: „Óh, a gópík dalolnak!” Az ő szívében és elméjében tehát Dzsagannáth Purí mindig Vrndávan mása volt.