Archives

Calendar

February 2020
M T W T F S S
« Jan    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
242526272829  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Hallerbos Belgium

(részlet Szvámí Tírtha 2014. január 11-ei tanításából)
 
(az előző hétfői tanítás folytatása)
 
Az itt szereplő harmadik elem: „Fogadjuk el az olyan virágokat és füzéreket, amelyeket felajánlottak a múrtinak s a lelki tanítómesternek, és helyezzük őket a testünkre.”[1] A virágok a szeretet és figyelem kifejezői, a virág bármely fa vagy növény gyönyörű ajándéka. Ez tehát nagyon lényeges, s ha üdvözlésképpen valaminek a legeslegjobb részét ajánljuk fel Krsnának, akkor elégedetté tehetjük Őt. Ez különösen akkor gyönyörű, amikor a virágszirmokat ajánljuk fel az Úr lótusz lábainál, így Gauránga Maháprabhu virágszőnyegen kell, járjon.
Volt egyszer Bulgáriában egy ilyen élményem 2005-ben egy kirándulás alkalmával. Kora tavasz volt, minden tele virágokkal, a fák, a mezők, minden akkor virágzott, tényleg több ezer virág volt amerre csak a szem ellátott! Alig mertem lépkedni, nehogy megzavarjam a természet szépségét és gazdagságát. Tehát ha ezeket e gyönyörűséges virágokat, a Legfelsőbb eme gyönyörű alkotásait ajánljuk fel az Ő szolgálatára, az egy visszajelzés – Ő biztosítja a virágot, mi pedig visszaajánljuk Neki őket. S amikor visszatérnek hozzátok, a virágok, melyek megérintették az Ő testét, ezt az isteni energiát hordozzák.
Aztán itt következik a negyedik gyakorlat „Tanuljunk meg táncolni a múrti előtt!’, ami szerintem a bolgár bhakták kedvence, hiszen ez a folyamat a táncról s az éneklésről szól. Néha ugyan sírás és szenvedés is vegyül bele, de alapvetően tánc és éneklés. 
Hallottam egyszer egy indiai hölgyről, egy nemzetközileg elismert történészről, aki turistáknak tartott Idegenvezetést a Nemzeti Múzeumban, Delhiben. Amikor végül egy faragott kőtáblához érkeztek, mely Rámát és kedvteléseit ábrázolta, a hölgy annyira belefeledkezett a történetbe, hogy nem tudott tovább beszélni, táncra perdült, és eltáncolta ezt a lílát a közönségnek. Milyen szépséges kifejezésmód!
Hogy megtanuljunk táncolni a múrtik előtt – az ennél a pontnál lelki gyakorlattá válik. Ez nem holmi mesterséges show, ez egy isteni lelki gyakorlat. Maháprabhu táncol, Krsna táncol, Siva szintén táncol – igaz, Siva tánca néha megsemmisíti az univerzumot, annyira erőteljesen ropja. Néha azonban Umá Dévível járja a táncot, az egy nagyon kedves tánc. Látjátok hát, valamennyi Isten táncol, akkor mi miért ülnénk lustán? Ez a kommunikáció egy módja is: ha Ők táncolnak, mi is táncolunk. Csatlakozunk az Ő boldogságukhoz, a kifejezésmódjukhoz. Ezért ennek a táncnak a mi szolgálatkészségünk kifejezésének kell lennie.
A következő pont: „Tanuljuk meg, hogy azonnal le kell borulnunk, amint megpillantjuk a múrtit, vagy a lelki tanítómestert.” Ez a meghódolásunk jele, az a mód, ahogyan tiszteletünket ajánljuk. A megfelelő tisztelet nélkül lehetetlen tanulni. Alázatosnak kell lennünk, hogy megkaphassuk az isteni üzenetet.
A következő pont: „Amikor valaki az Úr Krsna templomába látogat, fel kell állnia”. Ez egy újabb fontos elem, ugyan nem tudom, itt mi a szokás, de Magyarországon 50 évvel ezelőtt, vagy még inkább 100 évvel ezelőtt, amikor az emberek elmentek egy templom előtt, akkor keresztet vetettek hitük és tiszteletük jeléül. Vagy a déli harangszókor a földeken dolgozó emberek abbahagyták a munkájukat, levették a kalapjukat a Jóistenre emlékezve – ez is a kultúránk része volt. Napjainkban, ha busszal, vagy autóval haladsz el egy templom mellett így szólsz: ’Késő van, nem érek oda időben’ – nem fordítasz erre figyelmet. Vagy: „Már megint ez a dugó, meg kell állnom ez előtt a templom előtt.’ Gyakorlataink és mentalitásunk annyira gyorsan hanyatlik. Próbáljuk meg újra megteremteni ezt az isteni rendet! Vallásra való tekintet nélkül – az nem számít! Hiszen ha valaki bármilyen módon több figyelmet szentel az istenségnek, az kétségtelenül segíteni fog neki. 
 
(folytatása következik)
 
1.  Az odaadás nektárja, 6. fejezet
 


Leave a Reply