Sharanagati

(részlet Szvámí Tírtha 2014. augusztusi ludastói tanításából)

A versenyszellem önmagában nem túl jó, mégis nektek, tapasztalt lelki gyakorlóként van némi mentségetek, hogy találjatok okot a spirituális versengésre. Úgy vélem, az például elfogadható, ha önmagunkkal versenyzünk abban, hogyan emelkedjünk felül a hiányosságainkon, vagyis ha a hamis és az igazi egónk vetélkedik egymással. 

Ám van a lelki versenynek magasabb indítéka is – Krsna elégedettségének a növelése. Ahogy mindannyian tudjuk, Krsnát különféleképpen lehet megközelíteni, vagy érezni Iránta. Különösen Vrndávanban ez néhány archetípusban jelenik meg: Jasódá anya és Nanda Bábá például a Krsnához fűződő szülői, családi kapcsolat képviselői. Talán a legérdekesebb és a legizgalmasabb archetípusok a gópík és a gópák. A gópák barátságban állnak Krsnával, s barátságukba különböző raszák, különféle érzelmek, mint az élet fűszerei, vegyülnek. A gópíknak, a vrindávani tehénpásztorlánykáknak is különféle érzéseik vannak, bár általában az ő kötődésük alapja a szerelem.

Szeretnélek benneteket egy megtapasztalásra invitálni: képzeljétek magatokat Vrndávanba! Nem nehéz, mivel most éppen nagyon közel vagyunk a vrndávani atmoszférához: sok eső, hideg, sok bhakta… és Krsna van a középpontban. Helyezkedjünk hát bele abba a hangulatba, amikor Krsnát keressük!

Miben versenyeznek a gópák és a gópík? Magukénak akarják tudni Krsnát, azt akarják, hogy csatlakozzon a csapatukhoz. Mindannyian tudjuk, hogy a mantráknak bűverejük van, ha valakinek a nevét elkezded kántálni, az illetőnek meg kell jelennie, hogy a középpontban legyen. A gópíknak is van ilyen varázsigéjük, s a gópáknak is megvan a bűvös szavuk. Most lépünk be Vrndávanba: Rádhé Krsna Rádhé Sjám hé Góvinda, hé Gópál! A versenyszellem megjelenik a bhakták szívében, s most a gópík veszik át a vezetést: Rádhé Krsna Rádhé Sjám! Ám a gópák ezt nem hagyják: Hé Góvinda, hé Gópál! 

Mindegyik fél keres, ám egyik sem talál, akkor mi a teendő? A gópák elégedetlenek, talán nekik kell a gópík hangulatában keresniük Krsnát? Most a gópák veszik át a gópík hangulatát: Rádhé Krsna Rádhé Sjám! S a gópík pedig a gópák hangulatát: Hé Góvinda, hé Gópál! A gópák szárit vesznek fel, a gópík pedig botot ragadnak.

Mi a bhakti különleges gyakorlata és hozzájárulása az isteni szolgálat folyamataként? A szent nevek zengése. Rejtett formában ez sok különböző vallásos folyamatban fellelhető, de a mi tradíciónkban nagyon explicit módon van jelen. S ahogy ebben a bhadzsanban is próbáltuk érzékeltetni, a szavak és a nevek varázsigeként működnek, s ha a szavak segítségével lépünk kapcsolatba az istenivel, annak nagy ereje van.

Megértettük, hogy Isten neveinek zengése nagyon fontos. Ezt könnyű elfogadnunk, ám egy alkalommal Csaitanja Maháprabhut nagyon megkritizálta a helyi közösség Navadvípban, amikor nem Krsna szent neveit ismételgette, hanem azt hogy ’gópi, gópi’. „Annak, hogy Isten szent neveit zengjük, van valamiféle haszna, de miféle haszonnal jár ez a ’gópi, gópi’? Mi ez?” – vágták a fejéhez. De szerencsére tanítóinkat hallgatva értjük az effajta mantrazengés jelentőségét: mert a dicsőítés tárgyának a tulajdonságai rászállnak a gyakorlóra.