Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.06-ai szófiai előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Prém-gópál kérdése: Egy gyakorlati kérdésem lenne. Mi a véleményed arról, ha valaki dzsapázás közben valami mást csinál, például sétál, vagy tanítást hallgat?

Szvámí Tírtha: Nos, ez az illető lelki látásmódjától függ. Mert mondhatjuk azt, hogy miközben sétál valaki addig dzsapázik, és ez nem ugyanaz, mint mikor valaki dzsapázik és közben sétál. Tehát a lényeg az, hogy melyik az elsődleges elfoglaltságotok? Ugye elsősorban az, hogy kapcsolódjatok a Szent Névhez, fohászkodjatok. S közben élnünk is kell, valamiképpen fenntartani az életünket.

De a legjobb az, ha teljesen oda tudjuk szentelni a figyelmünket. Ezért nagyon ajánlott az, hogy mindenki találjon egy kis időt reggel arra, hogy leüljön, gyújtson egy szál füstölőt, olvasson egy verset a Gítából, és mantrázzon néhány kört, amíg leég a füstölő. Ez 20 perc, ennyire mindenkinek kell tudnia időt szakítani. Az örök életért cserébe, legalább ennyit, egy 20 perces áldozatot, meg kell tudnunk tenni. Ha már ott tartotok, hogy elfelejtetek enni, vagy aludni, rendben, akkor már felhagyhattok a szadhanátokkal. Viszont általában nem feledkezünk meg az evésről vagy az alvásról, mégis azt mondjuk, hogy: ‘Á, nincs időm arra, hogy teljesen csak a köreimre koncentráljak.’ Ugyan már! Ez túl gyenge kifogás.

Szóval, alázatosan kérlek benneteket, hogy találjatok időt a nagyon koncentrált lelki gyakorlatokra. Ez az igény teljesen belőletek kell, hogy jöjjön, nem azért, mert én, vagy valami erre kényszerít benneteket. Nem, ‘ez az én gyakorlatom, én ezt így szeretném csinálni’. S akkor ezt már senki sem veheti el tőletek.

Egyébként Sríla Prabhupád azt szokta mondani, hogy a Szent Név olyan, mint a telihold fénye. Ha utazók vagytok, akkor a telihold fénye elkísér benneteket, veletek tart. Mi sétálunk, de a telihold fénye velünk tart. Ez azt jelenti, hogy bármit teszünk, bármi történik az életünkben, ha a Szent Név jelen van, akkor biztonságban vagyunk.

Tehát, minden a hangulattól, a mantrázáshoz való hozzáállásunktól függ. Ezért kell némi időt, legalább egy kis időt találnunk arra, hogy nagyon koncentráltan, nagyon tisztán, nagy összpontosítással zengjük a Szent Neveket. Máskor akár vándorolhattok a holdfényben.

(folytatása következik)