Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




%d0%bc%d0%b0%d0%b9%d1%87%d0%b8%d0%bd%d0%b0-%d0%bf%d1%80%d0%b5%d0%b3%d1%80%d1%8a%d0%b4%d0%ba%d0%b0

“De mi is történt a gyümölcsárussal? Ott ült, és gondolkozott, szívét rabul ejtette Krishna. A szíve nélkül csupán elmerült a Róla való elmélkedésben. Kis idő elteltével valaki arra járt és megkérdezte tőle: Te meg mit keresel itt? Mit csinálsz? Akkor visszanyerte érzékeit, és eszébe jutottak a kötelességei. Fogta a kosarát, és készülődött vissza, Mathura-i otthonába. A Yamuna felé közeledve félúton, fején a kosárral elcsodálkozott: „Várjunk csak egy percet! Valamennyi gyümölcsöt odaadtam Krishnának. Miért olyan nehéz ez a kosár?”Amikor levette a kosarat a fejéről, látta, hogy tele volt gyémánttal, és sok más ékszerrel. Meghökkent. De ismét visszatette a kosarat a fejére, és bedobta a Yamunába, mert nem volt szüksége az ékszerekre. Mi történt vele? Senki nem tudja. A világ szemében teljesen megőrült. Tudjátok, mivé lett? Nagyobbá vált, mint Devahuti. Nem érdekelte, hogy a fátyla fent van, avagy nincs. Nem érdekelte, hogy milyen állapotban van. Mindig transzban volt, sőt még egy annál nagyszerűbb állapotba is került. Lehetséges, hogy Krishna azonnal elvette az ő testi formáját, a külső vázát, és egy magasabb helyet adott neki, mint Putana, rögtön Goloka Vrndávanba küldte, hogy Őt ott szolgálhassa. Krishna annyira kedves. Neki ugyan semmilyen kapcsolata nem volt Krishnával, az ő bhaktija passzív volt, mint a shanta-rasza. Mégis, mivel néha anyaként gondolt Rá, Krishna úgy szólította: anya, ezért egy nagyon is kivételes pozíciót adott neki. Ő annyira kegyes! Tehát próbáljátok meg gyorsan realizálni ezeket az igazságokat. Ha a ti bhaktitok is nagyon magas, akkor egyetlen születés alatt elérhettek egy ilyen állomást. A gyümölcsárus hölgy elment Vrindávanba, amely egyéb vívmányokhoz képest nagyon is felsőbbrendű.

Mi is hát e történet lényege? Az első, aminek meg kell lennie, az a vágy. Ő nagyon vágyakozott arra, hog  találkozzon szeretett kisbaba-Istenével, Krishnával. Ezért felállította a célt, és nagyon keményen kezdett dolgozni azért, hogy azt elérje. Ezért volt egy trükkje is, vagyis ’a gyümölcsök árulásával találkozok az én Urammal.’ Van itt egy gyümölcsárus? Talán mi nem vagyunk gyümölcsárusok, mégis létezik olyan eszköz, amivel elérhetjük Őt. De tudjátok, az Istennel való találkozás iránti intenzív vágy nagyon hatalmas., azért néha csak összekeverjük ezeket az intenzív érzéseket. Így tett ő is, ahelyett, hogy azt mondta volna:’ Vegyetek a gyümölcseimből, gyümölcsöt vegyetek!’ – azt kezdte mondani: Vigyél az én Govindámhoz! Vigyél Madhava-hoz!’ Ezért ő elfeledkezett a  gyümölcsökről, a módról, de nem feledkezett meg Krishnáról és a végről. És tudjátok, ha üzletemberek vagytok, ésszerű üzletet kell kötnötök. Mi az üzlet? Kevesebbet adsz és többet kapsz. Ez egy ésszerű üzlet. Ha mindig úgy kötsz üzletet, hogy többet adsz, mint amennyit kapsz, az nem üzlet, az kudarc. Nagyon hamar be fogod fejezni az ilyen vállalkozást. Ám amikor végül Krishnához jutott, nagyon rossz üzletet kötött. Néhány magért odaadta az összes gyümölcsét.

Indiában néha látni, hogy koldusok várnak a templomok előtt, és néha valóban megtörténik, hogy jönnek emberek és például rizst osztanak. Úgy értem, ezek nemcsak koldusok, hanem néha zarándokok, az isteni gondviseléstől függően. Akkor jönnek emberek, és rizsmagvakat osztanak szét közöttük – néha tényleg nagyon keveset.

Ám ez a kicsiny fiúcska csupán egyet vagy kettőt vásárolt. és Ő többet szeretett volna. „Amelyik gyümölcsöt csak szeretnéd”- kérdezte a hölgy. Hogyan is van ez egy kisgyerekkel? Először azt gondolod, hogy eggyel megelégszenek, ám utána egy másikra kezdenek mutogatni: ”Add nekem ezt, és még azt…”- gyűjtögetnek. Végül tehát a hölgy odaadta valamennyi gyümölcsét néhány magért cserébe. Rossz üzlet volt? Nem hinném. Ám őt ez nem érdekelte, nem számolt, kész volt arra, hogy adjon. ’Ha kapok valamit – szp; ha nem kapok semmit – nem baj,  mert a célom teljesült, találkoztam Vele.”

Ezután Krishna elvitte a gyümölcsöket az Ő édesanyjához. Tudjátok, a gyerekek nagyon aranyosak, készek megosztani. Tegnap meglátogattam egy családot, és az ottani kisfiú kivett egy krékert…. Nagyon édes volt, először beleharapott egy kicsit, majd odaadta nekem. Én is kicsit beleharaptam, akkor ő visszavette – ez volt a mi kis cserénk. Annyira édes! Ő kész arra, hogy megossza. Látjátok: ’Elveszem, mert szép. Te is elveszed, mert szép.’

Krishna tehát elvitte az összes gyümölcsöt az Ő édesanyjához. Ezután pedig csoda történt, hiszen valamennyi szomszéd, és valamennyi barát eljött az anyukájához. Elkezdték szétosztani a gyümölcsöket – véget nem érően! E mi lelki gyakorlatainkból tudjuk, hogy az isteni személyiségek megsokszorozzák az ételt – mint Jézus. Volt itt tehát egy korlátlan gyümölcsözön. Szimbolikusan a gyümölcsök a cselekedeteitek gyümölcseit jelentik. Tehát ha készen álltok arra, hogy cselekedeteitek gyümölcseit Istennek szenteljétek, akkor végül találkozni fogtok Vele.

 

(folytatása következik)

 



Leave a Reply