Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 01. 06-i szófiai reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„A művelt bölcsek a következő leírást adják azokról az ösztönzőerőkről, melyek a Krisnával kapcsolatban álló idősebb személyiségek szülői szeretetét serkentik: „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek bőre olyan színű, mint egy zsenge, kék lótuszvirág, akinek teste végtelenül finom, s akinek méhfekete haja lótuszszemébe hullott, épp Vrndávan utcáin sétált, amikor Jasódá mama, Nanada mahárádzs szeretett felesége meglátta Őt. Melléből azon nyomban kicsordult a tej, s egész teste tejben fürdött.”[1]

Hát igen, elfogadom, hogy ez az amire az apák nem képesek. De mit is jelent ez? Valami ellenállhatatlanul megmozdul bennünk. Először keletkezik egy belső érzés, melynek következménye egy testi megnyilvánulás. Ti szülők vagytok, így  sokkal jobban tudjátok, hogy amikor először megpillantjátok a gyermeketeket valami megmozdul bennetek. Később megnyilvánul az összes többi tünet is, de a legelső, hogy beleborzong a lélek. Szeretjük a gyerekeinket attól függetlenül, hogy ők szeretnek-e bennünket. Tehát rajta vagyunk a légypapíron. Míg ők élvezik a szabadságot, addig mi szülők meg kell értsük, hogy a saját szabadságunk már rég odaveszett. Hát nem elbűvölő? Bár kissé ráncosabbak lettetek, mégis úgy hiszem, hogy ez egy elragadó dolog. Miért? Mert mindenképpen szolgálnunk kell valakit ebben az életben. Ez az élet: szolgálni, odaadni magunkat valakinek, akkor hát miért ne azoknak, akiket szeretünk?

Amikor még csak egy gyereketek van, azt gondoljátok, hogy: „Ó, most már megvan mindenem, és ez kellőképpen le is foglal.” Majd megszületik a második gyerek és azt mondjátok, hogy: „Most már nincs egy szabad percem sem.” Aztán jön a harmadik és teljesen elvesztek a tennivalókban. Viszont egy gyermek az jó, de ha kettő van az még jobb és a három az a minimum. Ne nevessetek, ez így van! Ha két embertől csak egy gyerek születik, akkor az még nem többszöröződés, hanem csökkenés. Ha kettőből, kettő lesz, akkor az már rendben van. Bár vannak párok, akiknek egyáltalán nincs gyermekük és vannak aszkéták, akik mások lelki fejlődéséről gondoskodnak. Tehát a lényeg, hogy minimum három gyereket vállalni.

Baladév: Azt mondtad, hogy három gyereknél már teljesen elveszünk, de mi a helyzet a néggyel?

Szvámí Tírtha: Nos, akkor már megsokszorozódik a szeretetetek. Valóban, ha kiszámoljátok ez a szorzás. Az utódok nemzése, nem egyszerűen a szaporodásról szól, hanem hogy minél több lelket juttassunk el a lelki útja végéhez, és utána folytathatjátok az unokáitokkal. Egyszer Isvarával elkezdtük összeszámolni a lelki unokáimat, majd 40 után abbahagytuk.

„Krisna bőrének rendkívül vonzó, feketés színe, mely nagy örömet okoz a szemnek, minden áldást megadó testi vonásai, szelídsége, aranyos szavai, egyszerűsége, szégyenlőssége, alázatossága, valamint az, hogy mindig kész tiszteletét ajánlani az idősebbeknek és szívesen adományoz, olyan sajátos jellemzők, melyek sok egyéb jellemvonás mellett szülői szeretetet ébresztenek Krisna iránt. Ezek a tulajdonságok mind a szülői szeretet eksztatikus indítékainak számítanak.”[2]

Tehát valami megindít bennünket. A látvány, a jelenlét, a remény, a hangulat, a viselkedés, a habitus. Nem azt mondom, hogy ami itt a Földön megérint bennünket az egyenértékű azzal, ami a lelki világban tapasztalható, de némi bepillantást nyerhetünk általuk. Ezek a hétköznapi kapcsolódásaink sokkal többről szólnak, mint egyszerű cselekedetekről, így azt mondhatjuk, hogy ezek misztikus élmények, mert túlmutatnak az egyszerű és egyértelmű jelentésükön. Valami rejtett dolgot mutat meg.

Ha tehát az emberi kapcsolataitokat isteni perspektívából tudjátok nézni, akkor minden nap misztikus tapasztalássá válik. S akkor nem fogtok beleveszni a diszharmónikus kapcsolatokba, tapasztalásokba, hanem megfigyelőkké váltok, és azt látjátok majd, hogy: „Igen, Rúpa gószvámínak igaza volt, valahányszor a gyermekemre pillantok, az megborzongat”. Tehát igaz, bármit is ír, az igaz az utolsó szóig, az utolsó jellemzőig.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja 43. Fejezet
2. Az odaadás nektárja 43. fejezet