Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




bodh_gaya_pilgriamge_tour_packages2

“Srí Csaitanja Maháprabhu az esős évszak négy hónapját Trimalla Bhatta házában töltötte. Srí Trimalla Bhatta a Srí Vaisnava közösség tagja, és egyben tanult tudós is volt; ezért, amikor látta Csaitanja Maháprabhut, aki nagy tudós volt és egyben az Úr jeles bhaktája, igencsak meglepődött. Az Úr Srí Csaitanja Maháprabhu a Srí vaisnavákkal töltötte a csáturmászja idejét, énekelve, a szent nevet zengve, és táncolva. A csáturmászja végeztével az Úr Csaitanja Maháprabhu folytatta vándorútját Dél-Indiában. Akkor találkozott Paramánanda Puríval. Ezután kiszabadította szolgáját, Krsnadászt egy bhattathári karmaiból.” [1]

Nos, ez az esemény nagyon különleges volt, emiatt a Krsnadász miatt, a neve „Isten, Krsna szolgája”, és Maháprabhuval utazott. Mégis nem extázisba, hanem májába esett. De Maháprabhu a hajánál fogva rángatta vissza. Ezért azoknak, akik májába szeretnének esni, vagy hajlamosak arra, hogy májába essenek, legyen sikhájuk. Akik nem, azoknak nem szükséges. Mert a sikhánál fogva Maháprabhu képes megragadni, és visszahozni a normál körülmények közé. Ha tehát valakinek nincs sikhája, az azt jelenti, hogy ellenáll az illúzió csábításának.

„Csaitanja Maháprabhu ezután arról prédikált, hogy azoknak a bráhmanáknak is az Úr Krsna nevét kellene zengniük, akinek az Úr Ráma nevének zengése volt a szokásuk. Ezután Srí Csaitanja Maháprabhu találkozott Srí Ranga Puríval, és enyhítette egy Rámadász nevű bráhmana minden szenvedését. Csaitanja Maháprabhu beszélgetett a tattvavádí közösség egy csoportjával is, és tattvavádík alsóbbrendű vaisnaváknak érezték magukat.” [2]

Tattvavádí – azt jelenti a tattva művelője, vagy aki a tattva elveit követi. A Madhva vonalba tartoznak, Maháprabhu tehát találkozott mind a Srí vaisnavákkal, mind a Madhva vaisnavákkal. A Rámánudzsa és a Madhva vonal leginkább Dél-Indiában uralkodó. De Maháprabhu máshol is találkozott Madhva vaisnavákkal – hol volt ez?

Krpadhám: Gaja

Tírtha Mahárádzs: Igen, Gaja. Gaja igen híres hely, mert Krpadhám prabhu ellátogatott oda. A későbbiekben majd a bolgár vaisnavák, a következő utáni generációk, egy kis kápolnát fognak ott emelni: „Nagy szentünk, Őszentsége Srímat Krpadhám Ácsárja prabhu, kí dzsáj, ellátogatott ide 2006-ban.” Jó megemlékezni erről. És olyan lesz ez majd, mint egy zarándokhely a bolgár vaisnavizmus számára.

De a te látogatásodon kívül is híres ez a hely. Szítá-Rám ellátogatott ide, az Úr Buddha is járt itt; és ott van ez a nagyon híres Durgá templom, valahogy ő is ellátogatott ide, részben. És az Úr Visnu is meglátogatta ezt a helyet, Gaját. Mert volt egy nagy démon Gajában. Szent hely volt, a démon tehát tisztulni ment oda. És végül elérte, hogy Visnu mellkason rúgta. Az Úr tehát elhelyezte lábnyomát a mellkasán, és ez elég volt a felszabaduláshoz. A Madhva szampradája gondozza ezt a templomot. De elég érdekes, hogy a közelben van Sankarácsárja központ is. Bárhová mentek is a vaisnavák, Sankara is tett egy jelet oda: „Mi is ott vagyunk.” De amikor találkoztunk ott egy fiatal bráhmin fiúval és azt mondta: „Nos, körbevezethetlek titeket,” így folytatta: „Én is mádhva vagyok, ti is mádhvák vagytok, bemehetünk hát a templomba.” Megosztotta velünk: „Ugyanabba a vonalba tartozunk.” Máskor, amikor találkoztam néhány Srí vaisnavával, ők is nagyon-nagyon kedves úriemberek voltak. Ily módon tehát Maháprabhu találkozott mind a Rámánudzsa vonallal, a Srí vaisnavizmussal, mind a Madhva vonallal, a Dvaita vonallal.

„Srí Csaitanja Maháprabhu ezek után meglátogatta Anantadéva, Purusóttama, Srí Dzsanárdana, Padmanábha és Vászudéva Visnu templomait. Ez után az Úr Csaitanja Maháprabhu felszabadította az ünnepelt Szapta-tála fákat, fürdőt vett Szétubandhánál[3] és meglátogatta az Úr Siva templomát, amit Rámésvaraként ismernek. Rámésvarában Srí Csaitanja Maháprabhunak lehetősége volt elolvasni a Kúrma Puránát, melyben felfedezte, hogy Szítának az a formája melyet Rávana elrabolt, nem az eredeti Szítá volt, hanem csupán egy árnyék képviselő. Srí Csaitanja Maháprabhu nagyon örült, hogy olvashatott a hamis Szítáról, és eszébe jutott találkozása Rámadásza viprával, aki nagyon sajnálta, hogy Rávana elrabolta Szítá anyát. Az Úr Csaitanja Maháprabhu mohón kitépte ezt az oldalt a Kúrma Puránából, habár egy nagyon régi könyvről volt szó, és később megmutatta azt Rámadásza viprának, kinek szomorúsága azonnal csillapult.” [4]

Ebben a tekintetben tehát nagyon fontos, hogy ne utánozzuk a nagy személyiségeket, hanem kövessük őket. Ha meglátsz egy régi könyvet, ne tépd ki a lapjait. Ugyanígy azt se utánozzátok, amikor Krsna elcsen ezt-azt. Mert az nem szép dolog. Ami Istentől bájos, az az embertől förtelmes.

„Srí Csaitanja Maháprabhu két másik könyvet is megtalált – a Brahma-szanhitát és a Krsna-karnámrtát. Tudván ezen könyvek kiválóságát, magával vitte azokat, hogy megmutassa bhaktáinak.” Azok tehát akiknek megvan a Brahma-szanhitá és a Krsna-karnámrta, nagyon szerencsések. „Miután összegyűjtötte ezeket a könyveket, Srí Csaitanja Maháprabhu visszatért Dzsagannáth Puriba. Akkor került sor Dzsagannáth fürdető ceremóniájára, Ő pedig látta azt.” [5]

Ennyit tehát Csaitanja Maháprabhu déli zarándokkörútjáról. Persze a helyek és az egész utazás sokkal részletesebben megtalálható a sásztrákban. Lehet, hogy egyszer majd lehetőségünk lesz egy dél-indiai zarándok körutat szervezni, hogy ellátogassunk mindazon helyekre, melyeket Maháprabhu meglátogatott. Most azonban Vrndávanba szeretnénk egy zarándoklatot szervezni, melyet Krsna látogatott meg, és ahol él.



[1] Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 1.108-112.

[2] Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 1.112-114.

[3] egy másik neve Rámésvara, India egy nagyon deli pontja ez

[4] Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 1.115-119

[5] Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 1.120-121



Leave a Reply