Sharanagati

Kérdés: Mit tegyünk, ha valaki folyamatosan azért keres meg minket, hogy minden bánatát részletekbe menően elmondja, majd semmiféle tanácsot nem fogad el, és boldogan távozik? Mi a helyes viselkedés az ilyen személyekkel kapcsolatban? Nem vagyok aktív segítő, csak elfogadom a dolgokat, mint egy szemetesláda.

Tírtha Mahárádzs: Nos, valakinek azt is meg kell csinálnia. Ez egy jó üzlet, mert legalább egyvalaki boldog. Ötven százalékos nyereség. Lehet, hogy nem áll a hatalmadban, hogy jobb tanácsot adj. Ha tisztítjuk a szívünket, a visszatükröződés segítheti az embereket. Ha egy bhakta lelki tulajdonságai egyre inkább megnyilvánulnak, akkor egyszerűen a jelenlétével képes felemelő hatással lenni másokra. Egyszerűen a jelenléte által elkezdenek változni a dimenziók. És ne feledd, a probléma, amit már százszor hallottál, és jelentéktelennek tűnik a számodra, a legnagyobb gond annak a számára, akit érint. De ha képesek vagyunk figyelmét az isteni dolgokkal kapcsolatba hozni, akkor előbb vagy utóbb megszűnnek a problémák.

Van egy kedves barátunk Magyarországon, egyszerű szívű. Majdnem húsz évvel ez előtt kezdte látogatni a programjainkat. Azóta, minden második héten levelet küld, versekkel, mondván: „Ó tisztelt Szvámídzsí, ez az élet nagyon nehéz. Megvagyok. Őszinte híved…” Ugyanaz az üzenet ismétlődik húsz éve. És most már megvan neki a telefonszámom is. Általában legalább háromszor felhív ugyan azzal az apró dologgal kapcsolatban. Legutóbb a következő volt a téma: „Meg fog jelenni egy új magazin és az első két napban kedvezményesen lehet majd megvenni.” Így válaszoltam: „Köszönöm szépen az információt, ez nagyon fontos.” Majd két nappal később ismét felhívott: „Hé! Most lehet megvenni kedvezményes áron!” Mint mondhatnék hát? Ez az ő felajánlása. De bármikor is jön, mindig hoz valamit. Legutóbb egy kristály vázát hozott a leckére, amit az esküvőjére kapott. Látjátok? Egyrészt nagyon egyszerű problémák vagy üzenetek; másrészt mindenének a legjavát adja! Mi a fontosabb? A végső elszámolásnál mi az, ami fontosabb? Kétség kívül az odaadása, hogy ad valamit. Igazából lenyűgözött ezekkel az odaadó tettekkel. Bármi széppel találkozzon is, azonnal kapcsolatba hozza a bhaktákkal és elküldi. Azt hiszem, ő ily módon fejezi ki az odaadását.

Mi a mi részünk? Az, hogy türelmesek és toleránsak legyünk. Lehet, hogy mások egyszerű problémája semmiségnek tűnik a számodra, és azt gondolod: „Bezzeg az én problémáim! Kaphatnék egy tíz órás személyes darsant Gurudévtől, hogy elmondja az én személyes problémáimat, mert ezek igen nagy problémák!” És mit mond majd Gurudév az első mondat után? „Állj. A panaszkodás a náma-szankírtanád?! A panaszkodás a dicsőítő fohászod?” Ez után lehet, hogy magadhoz térsz: „Óh, elnézést, bocsánat! Ezek mégsem olyan nagy problémák.”

Azt hiszem, értitek, hogy toleránsnak, türelmesnek másokkal szemben kell lennünk. Saját fejlődésünkkel és szolgálatunkkal kapcsolatban pedig nagyon komolynak kell lennünk.

Van még egy lehetőség arra, hogyan állíthatjuk meg mások panaszáradatát. Tegyünk egy kis praszádamot a szájukba. Amíg esznek, nem tudnak beszélni. Látjátok? A bhakti elmélete jól megalapozott: légy türelmes, alázatos és toleráns… De néha gyakorlati megoldásra van szükségünk: adj praszádamot.