Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.01.03-ai szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tovább folytatva beszélgetésünket a Jóistennel való kapcsolat tudományáról, alázatos kérésem az, hogy olvassátok Sríla Rúpa gószvámí műveit ebben a témában! Ahhoz, hogy valaminek a tanulmányozását befejezhessük, elöször el kell kezdenünk. Szeretünk rögtön a végkövetkeztetéshez ugrani, mégis kezdjük inkább a legelején, az Istennel való semleges szeretetteljes viszonnyal.Ti hogyan tapasztaljátok, mennyire kedvelitek a semleges viszonyt?

Krisna-prijá: Nem igazán.

Szvámí Tírtha: Igen, ha valaki semleges, azzal nem nagyon lehet mit kezdeni, abban nincs semmi kölcsönösség. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy ez a legkevésbé édes rasza a többihez viszonyítva. Ha valakivel pozitív kapcsolatban vagyunk, az boldoggá tesz. Azonban sokszor beszéltünk már róla, hogy még egy jóízű veszekedéshez is, egy jó partner kell. Konfliktus helyzetbe kerülni valakivel, az egy meglehetősen bensőséges viszonyt feltételez, egy semleges viszonyban nem vitatkoztok! Ez így van, tehát még a veszekedés is egy kapcsolat, és az ellenség is barát. Viszont vigyázzatok, nehogy ellenségekké tegyétek a barátaitokat, ellenben kezeljétek az ellenségeteket is barátként. Egy igazi ellenség, isteni ajándék. Ezt komolyan gondolom, egy elsőrangú vitapartner, adomány, hiszen arra sarkall, hogy kihozzatok magatokból olyan érvelést, választ vagy reakciót, amit fel tudtok mutatni.

Tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy a semleges kapcsolatnak nem sok hasznát vehetjük. Mégis az Istennel való kapcsolatnak a tudománya ezzel a semleges viszonnyal kezdődik. Miért? Mert azon a szinten még a semlegességnek is van értelme, megvan a szerepe. A hétköznapi életben nem igazán tudunk mit kezdeni a semleges viszonnyal, de az Isteni rendben, megvan a maga helye.

„Sríla Rúpa gószvámí tiszteletteljes imáit ajánlja az örök Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki mindig végtelenül gyönyörű, s akinek a tiszta bhakták szakadatlanul szerető transzcendentális szolgálatot végeznek. A Bhakti-raszámrta-szindhu e harmadik része az odaadó szolgálat öt elsődleges formáját írja le: a semleges viszonyt, a szolgai kapcsolatot, a barátságot, a szülői kapcsolatot és a szerelmet. Részletes magyarázatot olvashatunk majd erről az öt elemről, melyet így képletesen öt hullámnak nevezünk az odaadás nektáróceánjának nyugati partján. Amikor valaki valóban képes transzcendentális helyzetben maradni, ezt a szintet az odaadó szolgálatban semleges viszonynak nevezik.“[1]

Tehát itt azt a definíciót kaptuk, hogy: „aki az odaadó szolgálat közben képes megtartani transzcendentális helyzetét – azt a  szintet nevezik semleges viszonynak.” Van kérdésetek? Azt hiszem, kaptunk egy kis házi feladatot – felkapaszkodni arra a nagyon magas szintre, ahol képesek vagyunk fenntartani a lelki tudatosságunkat. Szóval, amikor elkap egy nagyon bátor és vakmerő érzés benneteket, és azt mondjátok: ‘Ó, a semlegesség az semmi, akkor kérlek először egy pillanatra gondoljatok magatokra! Vajon mi képesek vagyunk megtartani a lelki tudatosságunkat, vagy sem? Sajnos, sokszor nem, és ez azt jelenti, hogy nem vagyunk az odaadó szolgálat semleges szintjén. Akkor mi a mi szintünk? A szeretői viszony vagy a legfelsőbb extázis? A legvalószínűbb, hogy a semleges szint alatt vagyunk.

Azonban mi van a semleges szint alatt? Ateizmus; ez lenne a mi szintünk? Reméljük nem! Talán egy kicsit feljebb, mivel nem tagadjuk a Legfelsőbb Úr létét. Esetleg adharmacsárík lennénk? Adharmacsárí az a személy, aki nem követi a dharma elveit. Nos, talán ezek vagyunk mi. Sokszor, ugye, nem igazán követjük a dharma elveit? Szóval talán adharmacsárík vagyunk. Vagy ha egy kicsit kontrolláljuk és rákényszerítjük magunkat, hogy egy adott szádhanát kövessünk, akkor talán képesek leszünk emelni a sztenderdet és talán dharmacsáríkká – dharma követőkké válhatunk. Azonban többezer dharmacsárí közül, nagyon kevés a megvilágosodott, megvalósított. A lelki tökéletesség, a felszabadulás elérése nagyon ritka. Nem tudom, hogy ti annak érzitek-e magatokat, de nagyon ritka. A felszabadult lelkek közül, csak nagyon kevesen kapcsolódnak érzelmileg Krisnához, ahol a semlegesség kezdődik, ahová azok a lelkek sorolhatók, akik képesek megtartani a lelki tudatosságukat.

Az ácsárják nagyon szépen leírják ezeknek a különböző szinteknek a fokozatos elérését. Először arról kapunk információt, hogyan kell élnünk, azonban mégsem követjük ezeket az elveket. Időnként aztán sikerül megtenni ezt-azt: ‘Ma tudtam teljesíteni valamit a lelki gyakorlatokból, láttam a napfelkeltét. Ma nem aludtam el napközben.’ Nagyszerű eredmények. ‘Ma nem annyira voltam erőszakos, csak egy kicsit.’ Tehát ez azt jelenti, hogy képesek vagytok arra, hogy tegyetek valamit, de sokszor elfeledkeztek a lelki gyakorlatokról; máskor néha az eszetekbe jut, és sikerül valamit teljesíteni belőlük. A következő szint az, amikor szépen gyakoroltok, de néha hibákat követtek el. Tehát az esetek többségében szépen követitek a sztenderdet, de néha elbuktok, valamilyen régi szokás beárnyékol benneteket. Visszacsábítanak a régi, rossz szokások. A következő szinten ezek már eltűnnek, és visszavonhatatlan tényként meggyökeresedik szívetekben az istenszeretet.

De tudjátok, akár a bukdácsolós, akár nagyobbrészt a jobb szinten, vagy már a túloldalon, a megvalósított szinten vagytok – odaátról mindenki nektek szurkol. Valaki vár rátok! Amikor először hallottunk a megtisztulás lehetőségéről, annak az egész lelki világ örvendezett, majd mikor megtettétek az első lépéseket a lelki fejlődés útján, a félistenek ugrándoztak örömükben. Az első komolyabb próbatételnél való elbukáskor Krisna elmosolyodott, majd az első megvalósításnál, még édesebben mosolygott. Tehát ne aggódjatok, ne hezitáljatok, tegyétek meg az első lépéseket! Az Isten jó, és nektek is azzá kell válnotok! Ő megtette a magáét, most ti következtek.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 35.