Sharanagati

Olvassunk néhány gondolatot a szent könyvből, a Srímad Bhagavad-gítából. Beszélgessünk a hitről. Ez a tizenhetedik fejezet, a kezdet. A fejezet címe „A hit fajtái”.

A hit az emberi lény elemi része. Most nagy általánosságban beszélek. Hit a jelen év sikerességében, vagy abban, hogy a főnököm kifizeti a fizetésem; és még sok más fajta hitünk van. De a valódi hit, az a hit az Isteni áldásban.

Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy csak egy fajta hit van, de a hit nagyon is különböző az emberek eszményei és természete szerint. És ez az amit Krsna megvitat ebben a fejezetben Ardzsuna kérdését követően. Ardzsuna így kérdezett: jé sásztra-vidhim utszrdzsja jadzsanté sraddhajánvitáh | tésám nisthá tu ká krsna szattvam áhó radzsasz tamah – „Óh Krsna, mi a helyzete azoknak, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzelésük szerint imádnak? A jóságban, szenvedélyben, vagy tudatlanságban vannak-e?” [1]

Persze nagyon nehéz egy verset kiválasztani a Gítából, mert itt Ardzsuna visszautal Krsna korábbi válaszaira. Mert korábban Krsna azt mondta „ha az emberek nem követik a sásztrák tanácsait, nem érhetnek el Engem”. Most pedig Ardzsuna partner a párbeszédben. Igaz? Nem mondja azt: „Igen, Uram!” Azt  mondja: „Igen, de…” Azt gondolom tehát, hogy néha igaz követői vagytok Ardzsunának: „Igen, de…” Mert Ardzsuna azokkal a gondolatokkal él, amiket Krsna ad neki. Krsna tehát azt mondja: „Kövesd az írásokat”, de mi történik azokkal, akik nem követik az írásokat? – ez Ardzsuna kérdése. Jó ez, helyes ez, szenvedélyes, vagy tamaszikus – milyen típus? És egy ilyen jó kérdés után Krsna, a mindenható Isten, képes megfelelő választ adni. Persze, kérdés nélkül is tudna megfelelő választ adni; de a történet szépsége érdekében, úgy inspirálja Ardzsunát, hogy az megfelelő kérdéseket tegyen fel, hogy elmondhassa, amit akar. Srí-bhavaván uvácsa | tri-vidhá bhavati sraddhá déhinám szá szvabháva-dzsá | száttvikí rádzsaszí csaiva támaszí cséti tám srnu – „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: A természet kötőerői szerint, melyben a megtestesült lélek leledzik, hite háromféle lehet – jóságban, szenvedélyben és tudatlanságban lévő. Most hallj erről.” [2]

A három egy jó szám. Az egy is egy jó szám. Az egy Krsna. Kettő. Mi a helyzet a kettővel? Az is jó? Igen! Mindig kettő, igaz! Ez tehát (a győzelem jele), nem Winston Churchill találmánya, hanem egy ősi tradícióból származik. Madhvától jön, több ezer éves tradícióból. Mert Madhva Ácsárja a vaisnavizmus egy ősi és erőteljes tanára volt. És mindig arról beszélt, hogy van a lélek és a Felsőlélek. Mindig kiegészítette a mondatot. Sosem mondta: „Van Isten!” Azt mondta: „Van Isten, és van a lélek.” Mindig kettő. A „győzelem” tehát innen származik. Az egy és a kettő is mind jó számok. A három is egy nagyon jó szám. Nos, folytathatnánk a számokról szóló beszélgetést, de most a hitről kell beszélnünk, a különböző fajtáiról. A következő versben így folytatja: „Óh Bharata fia, a természet kötőerőinek hatása szerint az egyének különböző fajta hitet fejlesztenek ki. Úgy mondják az élőlények hite különbözik aszerint, hogy milyen kötőerőben vannak.” [3]

Mi tehát ez a három erő, nevezzétek meg ezeket. Sjám?

Sjámaszundara: Van a tama-guna, a radzsa-guna és a szattva-guna.

Tírtha Mahárádzs: Igen. De gondolj csak bele, hogy valaki most először ül itt közöttünk, és mi kódokban beszélünk: „Mi ez a három erő?” „Szattva-guna, radzsa-guna és tama-guna”, mennyit fog érteni belőle? Kérlek adj egy kis magyarázatot!

Sjámaszundara: Ezek tehát az anyagi természet módozatai. Az egyik, általános módozat a tudatlanság, a második a szenvedély, a harmadik pedig a jóság. És ezek a keretek magukba foglalnak mindent, amivel csak találkozunk az anyagi természetben, mint például az étel, amit eszünk, vagy bármi más, ami kötöttségünkkel kapcsolatban áll.

Tírtha Mahárádzs: Ühm. Ha azonban egy általános megfogalmazást szeretnénk adni arról, hogy mi ez a három erő, mondhatjuk, hogy az első a súly, vagy nehézség, a második az energia, a harmadik pedig a fény. Ha tehát van valami tömeg, meg némi energia, és valami fény, akkor válik teljessé a kép.

Ebből tehát könnyebben megérthetjük, hogy mik ezek az erők. Láthatjátok, hogy mindennek van tömege – a megértésünknek, az életünknek, a testi létezésünknek, a bolygóknak. Ha az energiát hozzáadjuk a tömeghez, elkezd mozogni, működni, funkcionálni. Az aktiváló erő tehát az energia. És ha azt mondom, hogy tele vagy radzsasszal, az nem panasz, hanem dicséret. Azt jelenti, hogy tele vagy energiákkal. De annak érdekében, hogy megfelelő célra használjuk az energiáinkat, némi fényt is hozzá kell adnunk a képhez. Ha tehát van egy nagy tömeg és sok energia hozzá, de hiányzik a fény, az katasztrófa. De ha hozzá tudjuk adni a fényt, akkor minden energia és az egész test megfelelő módon fog működni.

(folytatjuk)