Archives

Calendar

December 2021
M T W T F S S
« Nov    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Вриндавана

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai reggeli tanításából) 

Nagy öröm számomra, hogy újra együtt lehetünk! Megtiszteltetésnek érzem, hogy eljöttetek, mert így lehetőséget adtok a számomra, hogy megismételjem mindazt, amit a mestereimtől tanultam. S ez az egyik módja, annak, hogy az Úrra emlékezzünk és hogy közelebb kerüljünk az isteni szférákhoz. A következő napokban szeretnék megosztani veletek néhány dolgot arról, hogy milyen kapcsolatok léteznek az emberek és a Legfelsőbb Úr között.

Azt mondhatjuk, hogy a Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolatok között a nulladik szint az, amikor tagadjuk a létezését. ‘Isten nem létezik.’ Tehát először azt állítjuk, hogy van valami, ami nem létezik. ‘Isten – nem létezik.’ Ez az első, alapszintű kapcsolatunk a Legfelsőbbel. ‘Ő nem létezik.’ Láthatjuk mennyire szokatlan és ésszerűtlen ez a megközelítés, ez az ateizmus. Különösen akkor furcsa, ha az Úr láthatóvá válik a számunkra.

Tehát az első megközelítés sok embertársunk számára, főleg ebben a korban az, hogy tagadják azt, hogy létezne valamilyen felsőbb valóság. ‘Ez a valóság – test, föld, anyag – ez a valóság!’ Viszont mi ezzel nem értünk egyet, hisszük, hogy mindezen külső, relatív valóságokon túl létezik egy finomabb, tisztább valóság!

Nézzük a következő szintet, ha valaki nem ateista, mondhatja azt, hogy: ‘Nekem teljesen mindegy, hogy van ott valami vagy nincs – nem az én dolgom.’ Ez egyfajta elutasító, negatív semlegesség: ‘Engem ez nem érint.’

Azt hiszem ezt át is ugorhatjuk és nézzük meg az Istenhez fűződő kapcsolataink következő szintjét! Ez sok esetben a félelem, ami a hit alapvető motivációja. A haláltól való félelem, az örök pokoltól való félelem – szeretnétek elkerülni ezt a kellemetlen tapasztalást.  „Azt nem tudom, hogy a Mennyország milyen, de a Poklot mindenképpen el akarom kerülni.” Ismeritek a viccet a nagy ateistáról, aki a halálos ágyán fekszik és a két papról, akik elmentek hozzá. Az egyik azt mondja: „Add csak nekem ezt a feladatot, majd én megtérítem ezt az embert.” Majd belép hozzá a pap és öt perc után azt mondja: „Megtért.” Erre a barátja megkérdezte: „Annyira szépen írtad le a Mennyországot, hogy csatlakozni akart?” „Nem, dehogy, elmeséltem neki, milyen a Pokol.” Tehát, ha el szeretnénk kerülni valami kellemetlen, rossz dolgot, akkor, van egy másik, félelmen alapuló motiváció is. Kicsit reménykedek a jóban, de alapvetően megpróbálok elkerülni valami rosszat.

Természetesen az ‘Istenfélő’ kifejezés elég tág fogalom, nem korlátozható az emberi félelemre, inkább egyfajta engedelmesség a kereszténység szóhasználatban.

Egy másik kapcsolat a Legfelsőbbel, amikor nem elutasító, nem közömbös vagy félelmen, hanem a kötelességen alapuló kapcsolat van közöttetek.  ‘Ha Isten létezik és Hozzá tartozom, akkor ezért tennem kell valamit.’ Ez az elköteleződés nagyon szép; ez más kapcsolatok alapja is. Megbízhatóvá kell válnunk! Ha megértettük a feladatunkat, akkor a következő lépés a megvalósítás, a gyakorlatba való átültetés. Mindannyian tudjuk, hogy végső soron csak egyetlen kötelességünk van ebben az emberi életben – hagyni, hogy a Legfelsőbb átöleljen bennünket. Ne álljatok ellen! Csupán egyetlen dolgot kell feladnotok, az ellenkezéseteket. Ez egy tettre kész, nagyon szép és nagyon intenzív megközelítése a Legfelsőbbnek.

A következő lépés talán az, amikor tudatosabbak vagyunk erről a kapcsolatról. Emberek lévén rendelkezünk egy nagyon erős képességgel, a tudatossággal. A tudatosság nem egyszerűen intelligencia, ennél valami sokkal több. Ha minden képességünket és energiánkat mozgósítani tudjuk a Legfelsőbb szolgálatában, akkor eleget teszünk a Gítá egyik versének, melyben Krsna azt mondja: „Velem kapcsolatban használd minden értelmedet.” 1

De álljunk-e meg ennél a pontnál, hogy egyszerűen tudatosak vagyunk Istenről? Van egy nagyon jó példa egy olyan személyre, aki tudatában van Krsnának – ő Kansza, a fődémon, aki mindig nagyon tudatos volt Krsnáról: „Eljön, s Ő lesz a végzetem! Vajon hol lehet most?”  – mindig emlékezett Krsnára, mindig tudatos volt Róla, de nem pozitív értelemben. Tehát a Legfelsőbb pozitív megközelítésre van szükségünk és akkor ezek a különféle kapcsolatok egyre inkább kibontakoznak.

Végül következik a végső íz – ez pedig a spontán szeretet. Amikor ez már nem kötelesség, mert az nagyon hivatalos; nem egy direkt módon irányzott dolog; nem tudatosság, melyen dolgoznotok kell – nem! Hanem már egy természetes áramlás. Nincs más lehetőségetek, mint spontán módon közeledni a szeretett Isteni Párhoz!

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá 12.8.



Leave a Reply