Sharanagati

(Idézetek a Szent Névről – Szvámí Tírtha 2013 júliusában Ludastón elhangzott tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Kérdés: Maháprabhu előtt miként volt a Szent Név, a krsna-nám jelen?

Szvámí Tírtha: A Szent Név inkább Visnuként és Hariként volt jelen, hari-námnak nevezték. Ám természetesen a krsna-nám mindig megtalálható. Dzsajadév gószvámí ideje óta, aki a 12. században élt, ez a szeretetteljes hangulat, szeretetteljes rasza is nagy hangsúlyt kap. S ez azt jelenti, hogy ha már a 12. században ismerték, akkor a története régebbre nyúlik vissza – meglévő rendszeres gyakorolás előzte meg. Azonban Maháprabhu volt az, aki nagymértékben ráirányította a figyelmünket arra a hangulatra, ahogy a gópík közelítenek Krsnához. Tehát mondhatjuk, hogy a mahá-mantra nagyon különleges, mert az aisvarja hangulatból a raszikus hangulatba visz el bennünket. S azt is rejtett, burkolt módon, mert Rádháráníról nincs szó. Így a mi mahá-mantránkat nagyon magas elképzelésnek tartják, mivel nem nyílt – titokban említi a lényeget. A Rádhé-Sjám mantra nyíltabb, mert Rádháráníról és Sjámról szól, a Haré Krsna mantra – direkt módon nem szól Rádháról. .Ez egy nagy ugrás a Nárájan hangulattól. A Rádhé-Sjám szvakíja mantra – minden nyilvános. Szvakíja azt jelenti, hogy „Ő az enyém”‘. Tehát minden nyilvános – szerepel benne Rádhiká, szerepel benne Krsna. Míg a Haré Krsna mahá-mantrában Rádháráníról direkt módon nem történik említés, ezért ezt parakíja hangulatnak – rejtett, titkos szerelemnek tartják.

Jamuná kérdése: Miként alakult át a kali-juga Haré Ráma mantrája Haré Krsna mantrává? S melyik szentírás számol be Maháprabhu e változtatásáról?

Szvámí Tírtha: A Haré Ráma mantrát a Kaliszantarana-upanisad említi. Sríla Srídhar Mahárádzs írja, hogy mivel ez egy upanisad, egy titkos tanítás, nem nyilvános; de akkor hogy lehet egy titkos mantrát nyilvánossá tenni? Nem lehet. Ezért tehát Maháprabhu megváltoztatta a sorrendet, hogy Haré Krsnával kezdődjön, s akkor nyilvános mantrává vált.

Jamuná: Tehát Maháprabhu úgy követte a szabályt, hogy megkerülte.

Szvámí Tírtha: Hát, ez azért egy kicsit összetettebb ennél. De egy dolog biztos – a könyörület legyőz minden szabályt és nehézséget. Tehát alkalmaznunk kell az elvet! Következésképpen egy vaisnavát nem az anyagi tulajdonságai alapján ítélünk meg. Tehát mi nem veszünk el a különböző szertatások bonyolult részleteiben. Miért? Mivel az odaadás és a mahá-mantra könyörülete által minden lehetséges. Tehát kérlek benneteket, hogy ne felejtsétek el ezt az elvet! Egy transzcendentális dolog van a kezünkben, ami odaátról származik! Ez meghozhatja azt az erőtöbbletet, amire szükségünk van, hogy legyőzzük a hiányosságainkat.

Különféle források vezetnek el minket ahhoz az koncepcióhoz, hogy túlcsorduló érzelmekkel kell közelítenünk Istenhez és zengenünk szent neveit. Mi az első mantra a Srímad Bhágavatamban? Óm namó bhagavaté vászudévája – ez egy megszólítás, segítségül hívás. De nézzük csak az első slókát! Dzsanmádj aszja – ezt a Védanta-szútrában is említik. De ami itt a legfontosabb – szatjam param dhímahi. Ez az első slóka vége– szatjam param dhímahi – „Meditáljunk a legfelsőbb Abszolút Igazságon!”[1] S mi a Bhágavatam utolsó slókája? Náma-szankírtanam jaszja/ szarva-pápa pranásanam/ pranámó duhkha-samanasz/ tam namámi harim param – „Krsna szent neve minden utálatos bűntől, minden alantas jellemvonástól és nyomorúságtól megszabadíthat bennünket. Ajánljuk hát hódolatunkat őelőtte!”[2] Úgy gondolom, ez nagyon figyelemre méltó – hogy egy általános meghívásból, hogy meditáljunk a legfelsőbb igazságon, eljutunk annak a megértéséhez, hogy ’Zengjétek a szent neveket!’ Ez bizonyítja azt is, hogy teljes a harmónia Maháprabhu hangulatával. S valójában a Szent Név zengése és terjesztése szintén a juga-dharma része.

A különböző jugákban különféle gunák vagy tulajdonságok domináltak. A szattva a szatja-jugában stabilitás, tiszteletteljes ajsvarja-hangulatban. A kali-jugában a mélyebb megértés bármely formája teljes mértékben gátolt, maximális a tudatlanság. De ez nagyon jótékony a magasabb rasza szempontjából. Mondtam, hogy kérlek benneteket, hogy építsétek fel a saját szatja-jugátokat a jellemetekben – koncentráljatok a meditációra, a vezeklésre, az egyszerűségre stb.! Nem történelmi, hanem személyes értelemben.

Krpadhámá: Azt szeretném kérdezni, hogyha magunkban kifejlesztjük ezeket a jóság minőségébe tartozó tulajdonságokat, hogyan őrizzük meg a szent tudatlanság isteni látásmódját?

Szvámí Tírtha: Ne aggódj! Amíg nem teszel szert isteni vakságra, ne aggódj azon, hogy saját spirituális látásmódot fejlessz ki!  De valójában ez elmélyültebb gyakorlás kérdése. Általában azt mondhatjuk, hogy élj. a dharma szerint, és gondolkozz a rasza szerint. S ne fordítva, hogy élj a rasza szerint, és gondolkodj a dharma szerint – az undorító.

(folytatjuk)

[1] Srímad Bhágavatam 1.1.1

[2] Srímad Bhágavatam 12.13.23