Sharanagati

Bármit, amit másokkal megosztunk, jótékonyságnak hívnak. A régi időkben azt tanácsolták a családos embernek, hogy mielőtt elkezdenek enni, álljon ki a ház elé a falujában és kiáltsa el magát: „Van valaki, aki éhes? Jöjjön az otthonomba, és egyen.” De ez nem a lusták fenntartásáról szólt, az volt a célja, hogy szolgálja azokat, akik például zarándoklaton vannak, vagy messziről jöttek és segítségre van szükségük.

Persze, ha elkezditek ezt gyakorolni Szófiában, az egy kicsit szokatlan. Mindazonáltal legyetek készek megosztani, amitek van.

De az adományt jó időben kell adni. „Aki szükségben ad, kétszer ad.” Amikor tehát szükség van rá, és kész vagy akkor szolgálni másokat, annak igen nagy haszna van. És megfelelő személynek kell adnunk, megfelelő körülmények között. És nem csak a külső körülményekről van szó, hanem a belső hangulatról is – hogyan adunk, ahogyan osztozunk. Mert ha szeretetteljes, önzetlen módon osztjuk meg, amink van, az nagyon szattvikus. Amikor akarunk valamit cserébe, az radzsaszikus, az szenvedélyes. Amikor pedig hibákat követünk el ebben a szolgálatban, az a tudatlanság befolyása alatt történik.

A sötétségből tehát, a fényre kell eljutnunk. És azt javasolják, hogy minden cselekedetünkben – legyen az jótékonyság, étkezés, tudás vagy hit – közelebb kell kerülnünk a tökéletességhez

Révati kérdése: Tudnál mondani néhány példát a tudatlanságban adott adományra, hogy mit jelent ez? Nem sikerült megértenem.

Tírtha Mahárádzs: Nézzük meg még egyszer a verset. „A jótékonyság melyet tisztátlan helyen…”[1] Mi a tiszta hely? A tiszta hely, egy olyan hely, ahol a Srímad Bhágavatamot recitálták. Rendben, minden más hely tisztátlan. Próbáljátok meg tehát recitálni a Srímad Bhágavatamot annyi helyen, amennyin csak tudjátok, hogy megtisztítsátok a helyet.

Persze tudjuk, hogy például egy szent hely tiszta. A megtisztulás érdekében látogatunk el egy szent helyre. De sajnos mások is elmennek a szent helyekre, hogy megtisztuljanak. Mit jelent ez? Azt, hogy minden piszok, ott marad a szent helyen. Néha tehát még a szent hely is túltelítődik bűnös cselekedetekkel.

A Gangesz Anyát tisztának tekintik, és megvan az a tulajdonsága, hogy elmossa az emberi lények bűneit. De mi történik a vízzel, ha valami nagyon koszosat mosol ki benne? Koszossá válik. Ahogy beszéltünk róla, hogy a víz felveszi annak a tulajdonságát, amit hozzá adnak. Ha tehát a Gangesz Anyának ön-megtisztulásra van szüksége, amikor túltelítődik bűnökkel, az emberi lények bűnös cselekedeteivel, melyet lemos róluk, akkor egy megszemélyesült formában, zarándoklatra megy. Elmegy a Kávéri folyóhoz, hogy megtisztuljon. India olyan szerencsés, hogy sok szent folyóval rendelkezik. „Gangé csa Jamuné csaiva Gódávari Szaraszvati Narmadé Szindhu Kávéri dzsalé’szmin szannidhim kuru.” – ha tehát acsmant, szentelt vizet szeretnél csinálni, csak elzenged ezt a mantrát. Mert ez a víz, mely a szent folyókból gyűlt össze, megtisztítja a testedet is.

Hogyan tisztítsunk meg tehát egy helyet? A szent, a megszentelt víz, megtisztítja a helyet. És Vrndávanban hallottam olyan idős hölgyekről, akik teljesen Isten, Krsna szolgálatának szentelték az életüket, teljes tisztaságban – akik mindig egy kis Jamuná vizet viseltek magukon egy kis tartókában. Miért? Mert ezeknek az idős matadzsiknak meg van az a megértésük: „Ahová csak leülök, bepiszkolom a helyet. Ezért, amikor felállok, egy pár csepp vízzel meg kell, hogy tisztítsam a helyet.”Azt gondolom tehát, hogy van még mit fejleszteni a látásmódunkon a tisztasággal kapcsolatban, vagy hogy hogyan szolgáljunk egy szent helyet, hogy mélyebben elmerülhessünk a tiszta hely jelentésében.

Kerüljétek el tehát a tisztátlan helyeket. A második a „kedvezőtlen idő”. Mi a kedvező idő?

Jamuná: Ahogy említetted, a szükség idejét.

Jadunáth: Ünnepekkor.

Tírtha Mahárádzs: Igen, nagyon jó, ünnepekkor, amikor van valamilyen ünnep vagy alkalom. A Gítá leírja, hogy mi a megfelelő idő. Kijelenthetem, hogy sok értelemben kedvező időben vagyunk. Miért? Mert december már elmúlt. Decemberben, a téli napfordulókor, a nap elkezd észak felé mozogni. A fény újraszületik. Mert tudjátok, a nap elmegy a legalacsonyabb pozícióba, ott marad három napig, majd feljön. És a tradíciónk szerint, ezt a periódust – a legalacsonyabbtól felfelé – ezt hívják kedvező időnek. A periódus tehát jó, kedvező. Aztán, az új év kezdetén vagyunk – ez is kedvező. És egy új hét kezdetén is vagyunk. Ez talán nem olyan kedvező, mert emlékeztet mindennapi kötelességeitekre, igaz? Nagyon szerencsések vagyunk és ez az idő nagyon kedvező, mert a templomban lehetünk. És a kor is nagyon kedvező. Miért? Mert ezt a huszonegyedik század? Nem, hanem azért mert ez az ötszázhuszonvalahanyadik éve a Csaitanja korszaknak. Ez egy kis arany korszak a nagy Kali-jugában. Ez is nagyon kedvező tehát.

Más ünnepek szintén segítenek a nap méltóságának és fontosságának emelésében. Például a nagy szentek megjelenése – az is nagyon áldásos. És néhány ember annyira szerencsés, hogy ezen a napon született! Ez tehát nagyon áldásos. Ez tehát kedvező idő! És kedvező a hely is.

(folytatjuk)