Sharanagati

(az előző hétfő folytatása)

„A jóga gyakorlásához szükséges, hogy az ember szent és elvont környezetet keressen magának. Terítsen kusa-szénát a földre, amit előbb őzbőrrel, majd ruhadarabbal fedjen le. Az ülés ne legyen sem túl magas, sem túl alacsony. Ezután a jógi vegyen fel egy stabil, mozdulatlan ülőhelyzetet, s gyakorolja a jógát elméje, valamint érzékei szabályozásával – tisztítva szívét, s egy pontra rögzítve elméjét.”[1]

Mivel ezeknek a klasszikus követelményeknek nehéz eleget tenni egy nagyvárosban, ezért létezik néhány másik módszer az érzékek, az elme, és a gondolatok megfegyelmezésére. Éppen ezért a Brhan-náradíja-purána szerint a jelenkori Kali-yugában, amikor az emberek általában rövid életűek, lassúak a lelki önmegvalósítás terén, és egyfolytában különféle aggodalmak zavarják meg őket, a lelki önmegvalósítás legjobb eszköze Isten szent neveinek zengése. „Harér náma harér náma harér námaiva kévalam kalau násztjéva násztjéva násztjéva gatir anjathá – “A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr Szent Nevének vibrálásán kívül nincs más út, nincs más út, nincs más út a felszabadulásra.” – Miért ismétlik háromszor? Mivel ez fontos. Ha csak egyszer halljátok, elfelejtitek. Ha kétszer halljátok, elfelejtitek. Ha háromszor halljátok, elfelejtitek az üzenetet, ám emlékezni fogtok rá: „Oh! Volt valami fontos, de mi is….?” Ugye így működünk? Ostobák vagyunk. Ezért mondják azt, hogy a Kali-yugában az emberek kissé nehézkesek a megértésben, lassúak az önmegvalósításban. Képzeljétek csak el, mennyire türelmes a mi Istenünk! Elnézi valamennyi idétlen gyarlóságunkat! Legalább egy cseppnyi türelmet, toleranciát mi is mutassunk – néha magunk felé, több alkalommal mások felé. Ez mind-mind nagyon fontos.

Isten e megközelítési módja – az Ő neveinek zengése – éppen ezért annyira közvetlen. Mahaprabhu így szólt: a dalok zengésének nincsenek szigorú és nehéz szabályai. Ha lent vagytok, akkor azt is tudni fogjátok, melyik út vezet felfelé. Ha valójában bajban vagytok, tudjátok, hogyan imádkozzatok. Ameddig életünk szépen folyik, könnyen felejtünk. Ám amikor bajban vagyunk, tudjuk: „Oh, Istenem, kérlek, segíts nekem!” – ez egy természetes felkiáltás.

Egyszer egy fiatalokból álló csoport eszmecserét folytatott. Néhányan közülük Istennek kapcsolatos témákról beszélgettek – Istenről, hitről, vallásról. Eközben egy másik barátjuk, hallva beszélgetésüket, felkiáltott: „Te jó Isten, ti hisztek Istenben?!” Mi volt tehát a természetes reakció – „Oh, Istenem!” Mi volt az intellektuális kérdés: „Ti hisztek Istenben?” Ebből megérthetjük, hogy a szíve mélyén még az ateisták is hívők. Helyes, hiszen mi egy ateista fő szlogenje? „Isten nem létezik.”  Először azt mondják:”Isten..”, majd „..nem létezik.”. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy ki tudják magukat fejezni, ki kell nyilatkoztatniuk azt, amit aztán le akarnak tagadni.

Tehát a szíve legmélyén minden emberi lény – és minden élőlény – Istenhez tartozik. Ez azt jelenti, hogy mindenki potenciális vaisnava, Visnuhoz tartozik, aki az élet, a gondoskodás, a védelem Ura. Ezért szükséges ezzel a látásmóddal rendelkeznünk: „Oh, egy potenciális vaisnava!”.

Kérdés: Egyszer beszélgettünk arról, hogy a meditációval még intellektuálisabb képességekre vagy erőre tehetünk szert. Mondanál erről valamit bővebben?

Tírtha Mahárádzs: Mit jelent a meditáció? Tartózkodni a negatív cselekedetektől, és kapcsolódni a Legfelsőbbhöz. Ezért kell kusa-szénán ülnünk – az elme, az érzékek és a tevékenység fegyelmezésére, és a szív megtisztítására. Ha a szív tiszta, ha a cselekedet tiszta, akkor az agy és az értelem is megtisztul, a tudat is meg fog tisztulni.

Krsna azt mondja: Azok, akik nem összpontosítanak, akiknek a figyelme elkalandozik, nem tudják elérni a célt. Ha eltávolítjátok az akadályokat, a torzulásokat vagy az illúziót a tudatotokból, jobban fog működni. A negatív kiszűrésével automatikusan a pozitív fog megerősödni.

Nem leszünk tehát értelmesebbek, ám lecsökkentjük a rossz cselekedetek arányát, ezáltal növeljük a pozitívat. Azt nem mondanám, hogy nem lesztek értelmesebbek – akár az is előfordulhat.

1. Bhagavad-gítá, 6.11-12.