Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.10-i ludastói tanításából)

Egy misztikus folyamatnak vagyunk a részesei. Egy dolog pedig teljesen biztos, hogy Isten mindenki szívében ott lakozik. Viszont mi nem elégszünk meg azzal, hogy ezt egyszerűen elhisszük, meg is akarunk győződni erről, szeretnénk, ha valósággá válna a számunkra. Ezért mondtam azt, hogy egy misztikus folyamatnak vagyunk a részesei, mert rálelni a Legfelsőbbnek erre a belső jelenlétére az egy misztikus egyesülés.

Rendben, ezzel mindannyian egyetértünk, de mit tehetünk ennek érdekében? Váljunk himalájai jógivá, mindenféle tapaszját, vezeklést vállalva? Vagy ez már túl extrém a számunkra? Jobb, ha semmit sem változtatunk az életünkön, jobb, ha nem teszünk semmit, csak elfogadjuk a az összes kedvező dolgot, mindennek a hasznát?

Nos, úgy hiszem a jó megoldás a kettő között van. Belül váljunk jógivá, viszont kívül maradjunk ugyanazok a jól ismert figurák, akik eddig voltunk. Úgy vélem ez sokkal jobb, mintha külsőleg válnánk jógivá, és belül maradnánk ugyanolyanok. Ezért mondja Sríla Prabhupád azt, hogy sokkal jobb egy őszinte utcaseprő, mint egy hamis jógi.

Mégis szeretnénk tenni valamit ezért a misztikus megtapasztalásért. De mégis mit? Azt hiszem, azt kellene tennünk, ami általában leginkább hiányzik az életünkből. S vajon mi hiányzik? Az alapvető, egyszerű lelki gyakorlatok. Mint az, hogy meditáljunk még többet, társuljunk többet a bhaktákkal, végezzünk még több szívből felajánlott szép szolgálatot. Hallgassunk többet, mivel egyfolytában beszélünk. Úgyhogy nyugodtan szabadságoltassátok az állandó beszédet, inkább maradjatok csöndben. Többet bhadzsanázzatok, többet praszádamozzatok. Ez az én szerény javaslatom. Valójában miért is szoktunk összegyűlni? Azért, hogy ezeket a nagyon egyszerű lelki gyakorlatokat még többször, még jobban végezzük. Tehát a szolgálatunk során két dolgot mindig növelhetünk, az egyik a mennyiség, a másik pedig a minőség. A dzsapázás mennyiségét, és a dzsapázás mélységének a minőségét.

Valamennyi spirituális körben elfogadott tény az, hogy a mantra meditáció a legalkalmasabb eszköz arra, hogy élő és szeretetteljes kapcsolatot építsünk ki a saját lelkünk és a Legfelsőbb között. Ez segíti az említett lelki, misztikus egyesülést. Ezért alázatosan kérek mindenkit, hogy ebben a hangulatban és szellemben vegyen részt. Külsőleg lehet, hogy ugyanolyanok vagyunk, mint korábban, de belsőleg meg kell változnunk, fejlődnünk kell! S ne fordítva tegyük, hogy külsőleg megváltozunk, viszont belül ugyanolyanok maradunk. Sokszor találkozok emberekkel, akik azt szokták mondani, hogy „Ó, még mindig ugyanolyan vagy!” Mire én „Sajnos, ez így igaz.”

Fohászkodjunk mindannyian elöljáróink mérhetetlen kegyelméért, hogy le tudjuk győzni mind a külső, mind a belső nehézségeket, és hogy közelebb kerülhessünk a lélek eredeti természetéhez, ami az Úr szerető szolgálatához.

(folytatása következik)