Sharanagati
Collected words from talks of Swami TirthaDec
27
(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai reggeli tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
Az átman egy másik szanszkrt szó, mely valaminek a lényegét jelenti. A lélek az esszencia, a test pedig a burok. Tehát, azt mondhatjuk, hogy a lélek az átman, a lényeg. A legfontosabb részünk a lelkünk. Jobban mondva, mi ez a lényegi rész vagyunk. Mi a lélek vagyunk. Az átman az egyéni létünk lételméleti magyarázata vagy meghatározása. Ez a mi esszenciális részünk, az alapvető lényünk. Örökkévaló részünk másik meghatározása a dzsíva. Dzsíva az élet-princípium. Tehát mondhatjuk, hogy az élőlény a dzsíva. Erre úgy tekinthetsz, mint önmagunk funkcionális meghatározására.
Az egyik volt az eredeti, elméleti meghatározás – vagyis átman, ez valami esszenciális dolog. A második, a funkcionális meghatározás – dzsíva, azaz élünk. Nem holt anyag vagyunk, hanem élő lélek. S önmagunk harmadik meghatározása a brahman – a szellem, nem anyag. Ez egyfajta minőségi meghatározás. S ha van brahman vagy spirituális szubsztancia, akkor létezik a Legfelsőbb Brahman, a Legfelsőbb lény, a spirituális entitás. Ezt hívják Para-Brahmannak – a Legfelsőbb Brahmannak, a Legfelsőbb lelki szubsztanciának. Ha van átman, az alapvető részünk az átman, akkor létezik a Param-Átman, a Legfelsőbb esszenciális lény.
De ne vesszetek el a szanszkrt kifejezések dzsungelében! Ha nagyon egyszerűen akarjuk megfogalmazni, akkor: van az ember és van Isten. Te és Ő. S az igazi vallás a kapcsolat e kettő között. Ugye, nagyon egyszerű.
Tehát, ha te egy emelkedett lelki személy vagy, még ha valaki egy meglehetősen semleges megjegyzést is tesz az időjárásra – ami egy általános beszédtéma, ha nincs semmi mondanivalód, ugye– akkor is valami nagyon emelkedett válasszal állsz elő. S kérlek, legközelebb, amikor egy barátod vagy kollégád azt mondja, hogy: „Hú, nagyon meleg van ma!”, mondd neki azt, hogy: „Ne is törődj vele, ez jön s megy!” Csak figyeld meg az arcukat! S akkor elkezdheted magyarázni, amit tanultál.
Ha lelki megértésre jutunk a saját létezésünkkel kapcsolatban, akkor ez egy forradalmi változás lesz önmagunk s a világ megértésében, az élő és szerető kapcsolat megteremtésében a Legfelsőbbel. Ahhoz a tökéletes, örök szinthez viszonyítva, bármi, amit itt érzékelünk, nagyon jelentéktelenné válik. Mi nem utasítjuk el, vagy hagyjuk figyelmen kívül a világi dolgokat és elemeket, de megfelelő perspektívából kell látnunk őket. Azok jönnek és mennek, ezért nem a legfontosabbak.
„Jelenleg a lelket nagyon sok olyan dolog nyűgözi le, melyek átlagos tudatosságot eredményeznek, de a megoldást a Bhagavad-gítá kínálja fel, hogyan érhetjük el az érzékszerveink fölötti kontrollt és az elménket érő behatások feletti uralmat.” Ezek nem csupán külső hatások, melyek bennünket érnek, hanem belső impulzusok is. „Ott javaslatként az áll, hogy lépésről lépésre próbáljunk a lélek szintjére emelkedni, kiküszöbölve az alsó síkokat: először az érzéki tapasztalatok mezejét; majd a mentális mezőt, az érzékeken keresztül működő impulzusokat; aztán az értelmet – mely az anyag labirintusából kivezető út meglelésére és követésére ösztönöz – és átlépve azokat, próbáljuk meg megtalálni azt a fénypontot, amely a lélek”. [1]
Tehát ez az ember felépítésének alapszintjeiről szól. Az egyik a testi, a fizikális oldal. A másik a mentális, érzelmi oldal. A harmadik az intellektuális, amely nagyon közel áll a mentálishoz. S végül ott van a spirituális önazonosítás. Tudatosságunk szintje szerint ezeken a különféle szinteken azonosítjuk magunkat. Sokszor azt gondoljuk, hogy mi a test vagyunk. Ha valaki megrúg téged, akkor azonnal úgy érzed, hogy te a test vagy. Nagyon elemi behatás – nagyon elemi reakció. Ha valaki kedves szavakkal hízeleg neked, akkor mentális szinten fogsz reagálni, nagyon elégedett leszel: ‘Igen, igen!’. Míg, ha találkozol egy lelki emberrel, akkor ő lelkileg fog bánni veled. Ezt néha kényelmetlennek érezzük: ‘Hűha, ez nagyon szokatlan!’ De, ha elég türelmesek vagyunk, akkor képesek leszünk eljutni arra a szintre. S onnan bármi, ami kevesebb, az jelentéktelenné válik, mert az csak jön és megy. Míg a lelki, az el fog menni?
Válaszok: Nem.
Szvámí Tírtha: S el fog jönni?
Válaszok: Igen!
Szvámí Tírtha: Ez a mi reményünk és erre várakozunk. Tudjátok, a gópik az örökkévalóság várakozásában élnek. Tehát, lehet, hogy eljön, lehet, hogy nem jön el; de ez már egy másik történet.
(folytatása következik)
1. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 1. fejezet „Az érzéki észlelés határán túli látás “