Sharanagati
Collected words from talks of Swami TirthaFeb
12
(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2005. szeptember 9, Ahtopol)
Ismeritek azoknak a könyveknek a sorrendjét, amiket olvasunk. A Bhagavad-gítá az általános iskola, így van? Mi a középfok? Srímad Bhágavatam. Utána megkapod a diplomád. Mi a poszt-graduális szint? Az a Csaitanja Csaritámrta. Valami ez után? Igen, ez a Bhakti-raszámrta-szindhu. Valami még magasabb? Ó, igen az az Uddzsvala-nílamani. A legmagasztosabb témák pedig… tiltottak. Amíg be nem fejezed a tanulmányaidat.
A Bhágavata-máhátmjából pedig megtanulhattuk, hogy ha valaki megérti a Srímad Bhágavatam teljes történetét, vagy csak hall belőle egy szót, vagy csak egy hangot, egy szótagot, elérheti a tökéletességet. Ezért hát folytassuk tanulmányainkat anélkül, hogy túl gyorsan előre ugranánk az Uddzsvala-nílamaniba.
A Gítából megtanulhatjuk az ABC-t. A lélek létezik, van dharma, az Isten előtti meghódolás a legmagasabb elv, ezek az alapok. Karma, lélekvándorlás, gunák, ezek az alapok. A Gítából tehát megérthetjük, hogy VAN Isten. A Bhágavatamból megérthetjük, hogy ki is Isten. „Krsnasz tu bhagaván szvajam” – Krsna maga a Legfelsőbb Úr! És az öt rasza-fejezetből bevezetést kapunk az istenszeretetről. Aztán a Csaitanja Csaritámrtából megtudhatjuk, hogy milyen egy bhakta élete, hogyan élnek a bhakták. A Bhakti-raszámrta-szindhuból pedig megérthetjük a rasza természetét. Egyre konkrétabb, egyre pontosabb témákkal találkozhatunk.
Persze ha raszikus a látásmódunk, még az alap írásokban és egyszerű üzenetekben is megtalálhatjuk a raszát. Például van a Gítában egy vers, aminek a fordítása így szól: a léttisztítás szükséges lépés a lelki fejlődésben. Hogyan szól ez szanszkrtul? Bháva-szamsuddhi* . Létezésnek is fordíthatjuk, de a bháva végső soron az a hangulat, amely meghatározza érzéseidet. A rasza tehát a Gítában is jelen van. Bháva-szamsuddhi – az Isten felé irányuló érzések megtisztítása, nem csak a létezés megtisztítása. Hogy jön ide a létezés? Nincs helye a rasza-elméletben!
Aztán az Uddzsvala-nílamaniban említés sem esik a lélekvándorlásról, a karmáról, vagy ezekről… Csakis az isteni kapcsolat természetéről. Tucatnyi hősről és hősnőről esik említés. Nem az ABC szint. Ezért tehát a fokozatos tanulmányok javasoltak, hogy mindent megfelelően értsünk meg.
A tanulmányok, az írások olvasása, segít abban, hogy a megfelelő hangulatba léphessünk. Megértve az írásokat az isteni érzelmekből is megérthetünk valamit. Azt, hogy mi volt Rúpa és Raghunáth érzelmeinek minősége, az odaadásuk minősége. A Góvinda által terjesztett boldogság Rúpa gószvámín keresztül érkezik el hozzánk. És Raghunáthon keresztül tárulkozik fel ez a titkos bejárat az isteni szerelmes kedvtelésekbe.
Nem számít ha korábban már tanultunk valamiről. Mindig jó ismételni. Ismétlés a tudás anyja. Ugyanakkor azt mondják, hogy akik tanulmányozták az Úr dicsőítéséről, a Szent Nevek zengéséről szóló végső tanítást, azok már minden szentírást megtanultak, minden szent helyre ellátogattak és minden jagját elvégeztek. De… ez egy olyan szépséges téma, amit készek vagyunk gyakorolni és tanulmányozni életeken keresztül. Ez nem azt jelenti, hogy „már egyszer elolvastam, adjátok ide a második könyvet”. Ha egyre mélyebbre hatolunk, az igazság és a raszák különböző fokozatai fognak feltárulkozni. Lehet, hogy egyik életünkben, csak a történetet látjuk benne, a következőben Krsnát, a harmadikban Rádhá-Krsnát a negyedikben pedig Rádhá….
*Bhagavad-gítá 17.16