Sharanagati

Sríla Gour Góvinda Szvámí Mahárádzs így folytatta¹: „Tanítvány vagyok, és örökké a gurum tanítványa maradok.” Ez a sisja-abhimán, a tanítvány attitűdje. Oh Gurudév! Csak egy porszem vagyok lótuszlábaidnál! Nem vagyok veled egyenrangú. Nem ülhetek Veled egyenlő ászanon. A szolgád vagyok. Hagyd, hogy szívemben mindig ez a dászja-bháva csengjen, hogy a szívem a szolgálat hangulatával teljen meg. Ez egy igaz tanítvány imája. Sohasem mondja: én vagyok a guru.  Ő mindig a guru tanítványa marad.

Tírtha Mahárádzs: Ez az, amit Sríla Srídhar Mahárádzs is hangsúlyozott: tanítványok vagyunk, és örökké azok is maradunk. Ahogyan már említettük régmúltunk elszánt ácsárjáit, meg kellene emlékeznünk a lelki tanítómesterünkől is, aki egyszer meglehetősen nyomatékosan fejezte ki gondolatait. Azt mondta: „Azokkal, akik segítenek szolgálni Prabhupád missziójában, szívesen társulok, de azokkal, akik nem segítenek….” Ekkor Girirádzs fejéről leesett a korona. Azt hiszem, ez a jel nyilvánvalóan rámutatott, hogy egy ilyen mondatot nem lehet befejezni – elképzelhetitek a hangulatát. Meg kell értenünk, hogy valamiképpen előre kell mozdítsuk mestereink küldetését, mert ez teszi Istent boldoggá.

Talán most sok alázatos szót vártok tőlem, de azt hiszem, írásaink megmutatták nekünk az alázat elvárt szintjét. Miért is jövünk hát össze, miért is tiszteljük az alázatnak azt a szintjét, amit a sásztráktól kapunk? Az egyetlen indok az, hogy a látásmódunk egy kicsit letisztuljon, hogy alkalmazkodjunk egy kultúrához – legyen ez a kultúránk része. Azzal, hogy ilyen alkalmakon részt veszünk, alkalmazkodásunk finomodik az alapelvekhez, és visszakapcsolódhatunk a társulás eredeti elveihez: hogy imádjuk és nagyra becsüljük a guru-tattvát. Hiszen a guru-elv isteni funkció. A guru személye emberi funkció, Ő is egy emberi teremtmény. Egyrészt tehát isteni, másrészt tehát emberi, de nem keverhetjük össze, nem cserélhetjük fel egyiket a másikra. Ezért áldozatot kell felajánlanunk Istennek, és tisztelni a mestert. Így a tanítvány nagyon is biztonságban van, ez a biztos út. Ünnepekkor összegyűlünk, olvassuk és próbáljuk megközelíteni ezeket a nagyon is magas elveket azért, hogy finomodjon a látásmódunk, tisztuljon a létezésünk.

Maháprabhu szintén nagyon fontos üzenetet adott át nekünk: nektek mindannyiotoknak lelki mesterekké, guruvá kellene válnotok. Mit is jelent ez? Nyissunk egy piacot a szent nevekhez azért, hogy a különböző emberek eladják ezt és azt a mantrát, és az itteni tökéletességet? Olyasvalami, mint a lelki gondolatok szabadpiaci mentalitása, vagy versenyszellem – nem alkalmazható. Ám meg kell próbálnunk alkalmazni, amit a mestereinktől örököltünk, szolgálnunk kell az igazságot, védeni kell a tanításokat, és megosztani világszerte az emberekkel. Ez mind a guru funkciója. Ebben a tekintetben úgy vélem, mindannyian guruk vagyunk, hiszen szolgáltok, imádkoztok, gyakoroltok, segítetek magatokon és másokon – ez a guru elv.

Ha a tanítvány a lelki mesterének a védelmezője, akkor vajon a lelki tanítómester mit jelent a tanítványnak? Fejfájást? Fenyítést, a félelem tárgyát? Avagy mintát a lelki gyakorlatokhoz, és segítséget a lelki haladáshoz? Ő példa, védelmező. Vagyis a tanítvány a mester védelmezője, és a mester szintén védelmezi a sisját, a tanítványt. Ezért hát mi is a guru születésnapja? A tanítvány születésnapja. Hiszen a tanítvány nélkül nem létezne a guru, és guru nélkül sem létezhet tanítvány.

¹ A Srí Guru imádata c. könyvből idézve