Archives

Calendar

May 2021
M T W T F S S
« Apr    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




15355794_10207423046794181_7350877515059628430_n

(Szvámí Tírtha 2016.07.23-i szófiai esti tanításából) 

Az élet olyan, mint egy hosszú utazás. Mindannyian ezt az utat járjuk. A lényeg nem az út elkezdése, hanem a megérkezés. Sokan fognak bele, mégis kevesen érkeznek meg. Ma nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, mert elindultunk és meg is érkeztünk. Azonban ez a közös utunknak csak a kezdete.

Idefelé azon gondolkoztam, hogy mit is mondhatnék. Olyan sok mindent tudtok már. Olyan képzettek és olyan komoly gyakorlók vagytok! Legalábbis én így gondolom. De aztán mégis eszembe jutott valami: beszélgessünk az isteni természettel való találkozásról. Hogyan találkozhatunk az isteni természettel? Belebonyolódtunk és ily módon körbe vagyunk véve az anyaggal. Tudjuk, hogy van ez. De azt nem tudjuk, hogyan találkozhatunk az isteni természettel. Ez olyan, mint egy fehér folt az élet térképén, mint egy igazi kalandtúra – találkozni az életünk során az isteni természettel. Amikor először találkozol Vele, akkor nem ismered fel. A második alkalommal egy darabig kapcsolatod van Vele, aztán elveszíted. A találkozások harmadik típusánál – találkoztok, melyet sikerül fenntartani, de néha elveszted a kapcsolatot. A találkozások negyedik típusa – amikor találkoztok és többé már sohasem váltok el.

Szerencsére Maháprabhu realista volt. Nem az együttlét extatikus hullámain lebegett, de mindig az elválásról beszélt. Miért? Mert nagyon jól ismerte, hogy milyen az alapvető emberi természet. Amikor részesei vagyunk az eseményeknek, nem tudjuk kellőképpen megbecsülni. Ahhoz, hogy értékeljük el kell veszítenünk! Akkor azonnal meg fogjátok érteni, hogy mit veszítettetek. Amikor összeköttetésben vagyunk az isteni természettel vagy a lelki odaadás örömteli állapotában vagyunk, néha nem igazán tudjuk értékelni ezt a helyzetet. De ezen áldások hiányában azonnal megértjük azok értékét.

Tehát mik a kilátásaink? Maradjunk olyanok, mint az átlagos emberek, mint a többiek, akik arra lettek kondicionálva, hogy ne értékeljék, amijük van? Vagy váljunk olyan angyali szuper lényekké, akik értékelik, amijük van? S ki az, aki még azt is értékeli tudja, aminek nincs a birtokában? Látjátok ennek a távlatnak a mélységét? Éppúgy, ahogy Maháprabhu kifejezte: „Ha akarod szeretettel magadhoz ölelhetsz engem, vagy akár el is tiporhatsz, én feltétel nélküli szolgád vagyok”[1]. Ez egy nagyon magas szintű odaadás. Amikor először olvastam ezt, nagyon megérintett. Valahogy minden formaságon túl csak elrabolta a szívemet. Nagyon mélyen! Tehát olvassatok és emlékezzetek, éppúgy, mint legelőször!

Összpontosítsuk figyelmünket ezekre az isteni természettel való találkozásokra! Fohászkodjunk azért, hogy ez megtörténjen az életünkben, mely nem igazán tőlünk függ. Nem, ezt meg kell fontolnom – valójában mégis! Mert a mi kedves Krsnánk olyan, mint egy kisfiú. S milyen a természete a kisfiúknak? Fel-le rohangálnak, nagyon nehéz egyhelyben tartani őket. Ugyanígy van ez Krsnával is, állandóan ide-oda rohangál, olyan sok minden foglalkoztatja. Nagyon nehéz egy helyen tartani, hacsak nem készítünk Neki börtönt. Az egyik isteni tulajdonsága, hogy Ő teljesen abszolút, független és szuverin. Ez annyit jelent, hogy senki sem tudja elkapni. Ő független. Ezért keressük a szabadságot. Mi is szabadok akarunk lenni, olyanok akarunk lenni, mint a kis istenek. De akkor hogyan lehet egy független Istent börtönbe zárni? Azt mondják, hogy csak egyetlen fajta börtön létezik, ahonnan Ő nem tud elmenekülni.

(folytatása következik)

[1] Siksástakam 8

 



Leave a Reply