Sharanagati
Collected words from talks of Swami TirthaJan
16
(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai reggeli tanításából)
(az előző pénteki tanítás folytatása)
A bhakták azért vannak, hogy szolgáljuk őket. Mert egy dolgot megtanultunk a folyamatunkban: árádhanánám szarvésám visnór árádhanám param[1] – „A különböző szolgálatok közül Visnu szolgálata a legmagasabb.” Van ennél magasabb?
Hajagríva: A bhakták szolgálata.
Szvámí Tírtha: Helyes. Szolgáld azokat, akik kedvesek Krsnának! Ez még jobb szolgálat. Ha azokat szeretjük, akik kedvesek Krsnának, azzal szolgáljuk a legjobban Krsnát. Ezért a szádhu-szangát, vagyis a társulást a szentéletű bhaktákkal, szentségnek tartjuk. Mert rajtuk keresztül, a bhaktákon keresztül kifejezheted a háládat Krsnának. Bhakata-szévá parama-sziddhi[2] – „A bhakták szolgálata a legmagasabb szintű tökéletesség”, ugye. Micsoda óriási lehetőség! Ezért javasolják azt, hogy úgy kellene tekintenünk mindenkire magunk körül, mint bhaktára, mert akkor a szent társaságban védve vagy, és lehetőséged lesz rá, hogy elvégezd az adott szolgálatot. Szóval, ez egy megoldás. Lehet, hogy a krsna-tattva egy elméleti igazság a számunkra, de a vaisnava-tattva egy gyakorlati dolog.
De nem ez az egyetlen megoldás. Hadd idézzem Vamsídász Bábádzsí példáját! Hallottatok már róla? A legtöbbetek nem. Ő egy bábádzsí volt, egy teljes elvonultságban élő szent. A bábádzsíknak nincs semmijük, egy ágyékkötő, és ennyi. De ennek a bábádzsínak, Vamsídász Bábádzsínak, volt egy személyes tulajdona – mégpedig egy Krsna múrti. Egy nagyon kicsi, a tenyerében elférő, hogy úgy mondjam, hordozható Krsna múrti. Annyira mély és intenzív kapcsolat volt közöttük, hogy mindig a jobb kezében tartotta, éjjel nappal. Vamsídász Bábádzsí nagyon aszketikus életet élt: néha nem aludt napokon át, máskor pedig nem evett napokig, de egy valami volt, amivel soha nem hagyott fel – mindig fogta a kezében Krsnáját. S nem volt egy beszédes valaki, de bhakta barátai néha hallották, ahogy hirtelen elneveti magát, vagy mintha válaszolna valamilyen kérdésre; mert állandó párbeszédet folytatott szeretett Krsnájával. A tenyerében tartott Krsna nem részesülhetett királyhoz illő imádatban, mert a múrtinak ruha is alig fedte a testét. Nem volt rádzsa-bhóga felajánlás, nem legyezték csámarával, nem ékesítették fel, semmi ilyen nem volt, semmi. De személyes kapcsolat volt közöttük.
Tehát, Vamsídász Bábádzsí példája egy másik megoldás. Ha szeretnénk közvetlen kapcsolatot létesíteni Krsnával, akkor legyünk olyan erősek, hogy megragadjuk, és sohasem engedjük el Őt!
De a sásztrák azt is említik, hogy Krsna hat isteni bőséggel rendelkezik – úgymint szépség, tudás, gazdagság, hatalom, hírnév és az utolsó a lemondás. Krsna lemondott, vagyis független. A függetlenség az Ő esetében azt jelenti, hogy gyorsan változtatja a helyét. Mivel nem jön a várt pillanatban, és hajlamos akkor jönni, amikor nem várják. Könnyen lehet, hogy a legváratlanabb pillanatban hagy faképnél bennünket, mert Ő szabad. Szereti a szabadságát, és sokszor elmenekül előlünk.
De akkor mitévők legyünk? Egyszer egy nagyon odaadó bhakta a következőről gondolkodott: ‘Ki akadályozhatja meg Krsnát, hogy elmeneküljön előlünk?’ Senki sem, mert Ő szabad. Ő Isten. Miként akadályozhatnád meg Istent, hogy ezt vagy azt tegye? Hogyan kényszerítheted bármire is? Sehogy! Ő független. ‘Vagy jobb, ha megfosztjuk a szabadságától, jobb, ha börtönbe vetjük, mert a börtönből nem menekülhet. Tehát a szívemet börtönné változtatom, és szeretetem láncaival kötözöm gúzsba Krsnát. Szívem tömlöcébe vetem, hogy soha el ne szökhessen[3].’ Láthatjátok, hogy sok-sok különböző lehetőség van rá, hogy miként tudjuk az elméleti igazságot valós gyakorlattá változtatni a magunk számára. Próbáljátok ki! Ha van kérdés, van válasz.
Tehát, kérlek, benneteket, próbáljatok túljutni az érzékeken! Ez a gyönyörű fohász segíteni fog nektek. Vigyétek magatokkal a szent nevet és fohászkodjatok, de ne csupán akkor, amikor bajban vagytok! Bár igaz, hogy ha imádkozol, amikor bajban vagy, amikor megosztod a problémádat Istennel, a vaisnavákkal, akkor az mérséklődni fog. De akkor is imádkozz, amikor boldog vagy, mert akkor a boldogság megsokszorozódik. Ha megosztod a boldogságod, akkor az megsokszorozódik.
1. Padma-purána
2. Bhaktivinód Thákur, Saranágatí
3. Bilvamangal: Himnusz a legkiválóbb, isteni tolvajhoz