Sharanagati

Azok számára, akik elnyerték Nitjánanda indokolatlan kegyét – ő a guru archetípusa, a tanító, a segítség – akik elnyertél a mester kegyét, az anyagi vágyak jelentéktelenekké válnak. Miért? Mert valami sokkal jobbat kaptam. Egy magasabb ízt. És ha megéreztem a magasabb ízt, NAGYON könnyű feladni az alacsonyabbat. Amikor csak harcolsz az alacsonyabb ízzel, az egy végtelen történet. Magasabb rendű gyakorlatra van szükségünk. Az alacsonyabb íz anartha – nem artha, nem érték. Ha tehát az értéktelenséget gyakoroljuk, milyen eredményt várunk? Gyakoroljuk ezért inkább a jó értékeket, ami emlékeztek, az artha-pravrtti. Anartha-nivrtti – az értéktelen tényezők kerülése és artha-pravrtti – az értékek gyakorlása.

De hogyan csináljuk ezt? Ha tiszta szándékkal gyakoroljuk a lelki tradíciót és megvizsgálunk mindent, mielőtt elfogadnánk – akkor tudom szívvel-lélekkel elfogadni – akkor tudjuk a megfelelő módon és a szükséges hangulatban gyakorolni. Ha nincs ott teljesen a szívem, ha nem tudok teljesen egyet érteni a tanáccsal, vagy a szükséges lépésekkel, nagyon nehéz lesz elérni a célt. Próbálkozhatunk, de nem lesz eredménye, vagy pedig várat magára.

Ezért ajánlja Sríla Srídhar Mahárádzs, hogy a guru, sásztra, szádhu mércéjén keresztül vizsgáljuk meg a dogokat. A sásztrák az alap, az írások; aztán jön a lelki tanítómester útmutatása és végül a szentek példamutatása. És van egy nagyon fontos negyedik elem is, és az a szív és a lélek. Néha hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni ezt az összetevőt; habár én úgy érzem ez nagyon fontos. És ha készen állunk elfoganni, eleget tenni, követni még a legnehezebb, legszokatlanabb elvárásokat is, akkor megszabadulunk a hurokról; nem is szükséges megtenni azokat.

Egyszer felhívott egy fiatalember és azt mondta: „Megházasodom.” Nagyon jó, fiam! És így folytatta: „A hölgy szintén bhakta, és egy nagyon jó bhakta! Az egyetlen probléma, hogy egy másik országban él. Bármikor beszélünk telefonon, nagyon jó beszélgetéseink vannak. Azonban ha azt javasolom, hogy jöjjön el látogatóba, vagy, hogy én látogatom meg őt, azt mindig elutasítja!” Ez a bhakta nagyon tüzes természetű, ha akar valamit, azt azonnal akarja. Ezért azt mondtam neki: „Kedves fiam, készen kell állnod akár hét évet is várni, és akkor biztos lehetsz majd benne, hogy eljön a hölgy.” Megdöbbent: „Hét évig kell várnom!!!” Mindent megpróbáltam, hogy megértessem vele, hogy igazából nem kell hét évet várnia, csak hajlandónak kell lennie rá, hogy akár hét évet is várjon.

Ugyan így, ha van hajlandóság, akkor képesek vagyunk bármit megtenni. Ha valamilyen nehéz, vagy nagy követelményeket támasztó tanácsot kapunk és megvan a hajlandóság, akkor vagy nagyon könnyű lesz véghezvinni, vagy egyáltalán nem is kell, nem kell vállalni a bonyodalmakat. Ha elnyerjük a kegyet, simán haladhatunk előre. És az isteni kegy sosem hagy el minket. Az egyik nagy tévedés, amikor azt hiszed, hogy nincs meg a kapcsolat. Mutass egy helyet ahol nincs ott Krsna! Mutass egy olyan pillanatot, amikor nem vagy kapcsolatban vele! Ez egy állandó és átfogó kapcsolat! Ez az út egy állandó tudatállapot megalapozásához. Ezért teljes mértékben egyet értek azzal, amit Asókától tanultam, hogy a szeretet nem egy érzés, hanem egy látásmód, egyfajta hozzáállás. A tudatosságnak egy állandó állapota kell, hogy legyen ez, nem átmeneti érzések. Mert az a szthájí, az állandóság (maradandó, tartós). A szthájí a következő lépés; amikor megvan az anartha-nivrtti és az artha-pravrtti, amikor ápolod az értékeket, akkor léphetsz egy megalapozott szintre. Látásmódunk a világgal kapcsolatban tehát legyen ilyen nagylelkű, ilyen barátságos; baráti látásmóddal kell rendelkeznünk.