Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




„Tésám szatata-juktánám / bhadzsatám príti-púrvakam / dadámi buddhi-jógam tam/ jéna mám upajánti té –  Akik szüntelen odaadással élnek, és szeretettel imádnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.” [1]

Tésám azt jelenti „nekik”. Kiknek? Azoknak akik szatata-juktánám. Szatata azt jelenti „mindig” és jukta „kapcsolatban lenni”. A jukta a jógából jön. Jóga kapcsolatot jelent, a jukta pedig azt, hogy kapcsolatban lenni. Azok tehát, „akik mindig kapcsolatban vannak, szüntelenül kapcsolatban vannak Velem”. Akik készek átadni magukat Neki. Úgy mondják, életed két ritmusát adod Krsnának: a lélegzeted és a szívverésed. Van még valamilyen más ritmus? Igen, tavaszunkat és telünket is Krsnának adjuk. Életünket és halálunkat. Oly sokféle ritmus létezik és a test ezen ritmusai hasonlítanak az univerzum ritmusára. Ha például megnézed az idő számításának alap számait, megtalálod testi aktivitásaid alap ritmusát. Hányszor veszel levegőt egy percben? Kírtan előtt vagy után? Úgy tudom 16-18-szor. És mi a helyzet a szívveréssel? Dzsapázás előtt vagy után? Hatvanvalamennyi. De ezeket az alapszámokat találod meg sokszorozott formában az univerzum felépítésében. Ebből megértheted, hogy a mikro- és a makrokozmosz együtt jár, párhuzamosak. Valahogy ott van az egység, még ha rejtve is. A tökéletesség útja pedig az, hogy mindent visszavezetünk az isteni forráshoz, hogy felismerjük az isteni jelenlétet még az egyszerű testi funkciókban is.

Ha így beszélünk az igen unalmas. De ha azt mondod, hogy egy tiszta szívű bhakta utolsó lélegzetéig szolgálja Krsnát, akkor megérted, hogy ez egy emberfeletti odaadás. A szívet egy lótuszvirághoz is hasonlítják. Úgy mondják egy bhakta invitálja Krsnát lótuszíve trónusára. Mit jelent ez – a szív ver, de ha meginvitálod Krsnát, akkor a szívverés Őt fogja visszatükrözni. Ez az önátadás útja, hogy életünk minden ritmusát neki szenteljük.

A fiatalságból az öregségbe – ez is egy ritmus. Születés, növekedés, gyermekvállalás, fennmaradás, csökkenés és eltávozás – ez az élet hat szakasza. Ezeket a ritmusokat is adjuk át Krsnának. Ez jelenti a szatata-juktánámot, mindig kapcsolatban lenni. És nem más által kapcsolódni, hanem az odaadással.

„Azoknak, akik kapcsolatban vannak és bhadzsanam, imádnak Engem”. Az imádóknak, bhadzsanam. De nem egyszerű imádók – kvalifikált imádók: príti-púrvakam. „Azoknak akik príti-vel imádnak Engem. Príti szeretetet jelent.

Mi történik velük? Eddig megbeszéltük, hogy mit tegyen egy bhakta ha megértette, hogy Krsna a forrás, hogy van egy kapcsolat és elkezdi imádni Őt – ez volt az első. A második az volt, hogy ezekkel a cselekedetekkel elér némi elégedettséget, némi boldogságot. De itt megint megemlítik „azoknak akik kapcsolatban vannak és imádnak Engem, azoknak adok valamit”. Általában úgy gondolják, hogy ez a vers így szól: „Azoknak, akik mindig kapcsolatban vannak, és akik szeretettel imádnak Engem…” De ha valakinek már megvan a tusti és a ramanti, mit adhat még Krsna? Ezért látnunk kell, hogy „azoknak, akik kapcsolatban állnak és imádnak Engem adok valami mást.” Dadámi azt jelenti „adni”. Dadámi buddhi-jógam príti-púrvakammal. „Megadom a buddhi-jógát, az intelligencia kapcsolatát, de príti-vel megtöltve. Látjátok a különbséget? Nem arról van szó, hogy „azoknak, akik kapcsolatban vannak és szeretettel imádnak Engem megadom a buddhi-jógát.” Nem. „Azoknak, akik kapcsolatban állnak és imádnak Engem, megadom a buddhi-jógát, szeretettel megtöltve. Ilyen fajta intellektuális kapcsolatban részesítem őket, amely szeretetteljes. És ezen keresztül „jéna mám upajánti té, eljutnak Hozzám.”

 

(folytatjuk)



[1] Bhagavad-gítá 10.10.



Leave a Reply