Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




caitanya1

Bármi, amit áldozatként, önfegyelmezésként vagy adományozásként a Legfelsőbbe vetett hit nélkül végeznek, óh Prithá fia, az átmeneti. Aszat-nak nevezik és haszontalan mind ebben, mint a következő életben.” [1]

Mindezen választékos kifejezések és magyarázatok után, egy dolog kerül a fókuszba a Tizenhetedik Fejezet utolsó versében, ez pedig a hit. Bármi, amit hit nélkül csinálsz átmeneti. Ezért a hit szintjén kell cselekednünk. De akkor meg kell értenünk mi a hit meghatározása. Mi a hit?

Paramánanda: Meggyőződés.

Tírtha Mahárádzs: Magyon szép! Nem fantázia tehát. Nem egy jövőbeni remény. Meggyőződés. Hogyan lehet elérni a meggyőződést? Igazából a szeretet által érhetünk el a meggyőződéshez. A hit tehát a szeretet által elért meggyőződés. Ha valaki szeretné megérteni, hogy mi a hit, ez a meg meghatározása. A szeretet által elért meggyőződés.

Próbáljatok meg emlékezi erre a meghatározásra. Mert az emberek általában azt mondják a hitről: „Amit nem tudok, abban hiszek – ez a hitem.” Ez azonban nagyon gyenge. Olyan, mint egy babona.

Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy a hit az emberi lények legerősebb képessége, a legnagyobb erő. Ezzel áthidalhatod a jelenlegi helyzeted és jövőbeni lehetőségeid közötti szakadékot. És hozzá tehetjük, hogy a hitnek van egy raszikus meghatározása is: a hit az Isteni Pár szolgálatából merített mindig-növekvő extázis.

Egy apróság… illetve, nem is kicsit, hanem egy fontos dolog és sok különböző nézőpont. És hit nélkül semmi sem működik. Ápolnunk kell a hitünket. És hogyan érjük el a hitet? A szereteten keresztül, mondanátok. Okos, de igazából hittel rendelkező emberekkel kell társulnunk. Ha olyan emberekkel társulsz, akiknek erős a hitük, neked is lehet erős hited. Sokszor beszéltünk róla – ha iszákosokkal társultok, magatok is azzá váltok. Ezért válogassuk meg a társaságunkat.

Emlékezzetek, a hit nagyon fontos a mi lelki előrehaladásunkban. És hiteteket ne helyezzétek kizárólag rajtatok kívül álló dolgokba, vagy tárgyakba, hanem tisztuljatok meg annyira, hogy bízhassatok magatokban, legyetek hithűk magatokhoz – ne a hamis egoizmusotokhoz, hanem az igazi önvalótokhoz.

Kérdés: Mostanáig azt gondoltam, hogy a hit alapja a tudás. A Bhagavad-gítában, azt hiszem a Második Fejezetben. Sríla Prabhupád azt mondja, hogy a hit tudás nélkül érzelmesség, fanatizmus; a filozófia pedig hit nélkül elmebeli spekuláció. Most megtanultam, hogy a hit a szeretet által elért meggyőződés. És az első? Helyes ez így?

Tírtha Mahárádzs: Nos, az idézet, amit említettél így hangzik: „A vallás filozófia nélkül szentimentalizmus és a filozófia vallás nélkül száraz spekuláció.” Ezt tehát a vallásra vonatkozik, nem a hitre. De ezek nagyon általános kifejezések, úgyhogy mondhatjuk, hogy mindkettő igaz természetesen! Különböző tanítók léteznek és különböző tiszta bhakták – ugyan annak az igazságnak különböző nézőpontjait képesek megmutatni. De ha megnézed a Bhagavad-gítá Kilencedik Fejezetének harmadik versét: „asraddadhánáh purusá dharmaszjászja parantapa, aprápja mám nivartanté mrtju-szamszára-vartmani – Akiknek nincs hitük, nem érhetnek el Engem, visszatérnek az anyagi gyakorlatokhoz – mrtju-szamszára-vartmani – visszatérnek a szamszára halálköréhez.” És ott a második, vagy harmadik mondatban Sríla Prabhupád azt mondja: „A hit a bhaktákkal való társulásból származik.” Ez tehát az ő verziója – a hit a bhaktákkal való társulásból származik. És megnézhetitek a saját társulásotokat – ha segíti nőni a hited, az vaisnava társulás; ha nem segíti nőni a hited, akkor hamis. Igaz?



[1] Bhagavad-gítá 17.28.



Leave a Reply