Sharanagati

 (részlet Szvámí Tírtha 2014. január 9-én elhangzott szófiai tanításából) 

Mahádév kérdése: Mahárádzs, mivel valamennyi lélek egyben individuum és a kozmikus Lélek része is, vajon a lelki tanítómesterünkkel való kapcsolat során teljesen elveszítjük az individualitásunkat azáltal, hogy Őt szolgáljuk megfeledkezve személyes dolgainkról, avagy saját önvalónk fog ez által gazdagodni? S vajon hogy tehetnénk szert arra a perspektívára, hogy ez minőségi gazdagodás, s ne azt érezzük, hogy elveszítünk valamit?

Szvámí Tírtha: Nagyon jó kérdés, köszönöm neked. A második változatban hiszek – nem veszítünk semmit, sokkal inkább hozzáteszünk valamit. Viszont nagyon is szükséges különbséget tennünk a lélek és az ember két sajátossága között. Egyik a személyiség, a másik az individualitás. A személyiséget pusztán anyagi tulajdonságok határozzák meg, mint a karma, a gunák, a szamszára és még sok egyéb – család, képzettség, tapasztalások és még sok másik tényező függvénye, korlátozott, időről időre változik. Ezzel szemben az individualitás mindig állandó, a csit-kana vagyis a tudatosság szikrája – sohasem változik. Ami változik, az a magunkról alkotott elképzelés. 

Az emberek általában három identitással rendelkeznek: az egyik – amit másoknak mutatnak; a második – aminek gondolják magukat; és a harmadik – amilyenek valójában. A legtöbb esetben ez a három nagyon messze esik egymástól, de az odaadással való megtisztulás során ezek összeérnek – nem akartok hamis képet festeni önmagatokról mások felé, erős az önelemzésetek és eléggé precíz is ahhoz, hogy megértsétek a saját önvalótokat, nem pedig a hamis identitásotokat. A folyamat során el fogunk veszíteni valamennyi hamis elképzelést, vagyis ténylegesen elveszítünk valamit, ezt a „személyiség – csomagot”: az elképzeléseket, az érzelmeket, a hamis koncepciókat, stb. – egyetlen ilyen dolog sem állandó. Ám ez a veszteség segíteni fog bennünket abban, hogy közelebb kerüljünk valódi önvalónkhoz, a saját identitásunkhoz, individualitásunkhoz. Hiszen ha nincsen individualitás, és ha nincsen ebben az értelemben vett személyes koncepció (vigraha), akkor a szolgálatra sincs esély.

Kérlek Benneteket, jegyezzétek meg a személyiség és az individualitás közötti különbséget! A személyiség változik, az individualitás, avagy identitás sohasem.

A következő kérdés az volt, hogyan tudjuk fejleszteni azt a mentalitást, hogy gyarapodunk. A jótevőinknek nagy hite van bennünk. Mi nem látjuk a saját jövőnket, ők nemcsak látják a jövőnket, de ezen a jövőn dolgoznak. S az ő erejük erősebb, mint a mi ellenállásunk. Tehát lehet, hogy úgy gondoljuk, hogy veszítünk, ám valójában a végén mindent elnyerünk. 

Sríla Shrídhar Mahárádzs a következő módon írta le a folyamatot: először amikor az odaadás gyakorlatába bevezetnek, lehet, hogy azt gondolom, hogy mindent kockára teszek, és bizonytalan, hogy nyerek-e bármit is. Mindent kockáztatok, és semmi nyereség. Ti csatlakoznátok egy ilyen játékhoz? Olyan kockázatos! Mindent kockáztatok, és semmi nyereség. Ám időközben arra tanítanak, hogy ha nincs kockázat, nincs nyereség. Ha nem kockáztatsz, nem fogsz semmit sem elérni. S a végén, a beteljesülés után kiderül, hogy nem volt kockázat, és mindent elnyertem. Hiszen amit elveszítettem, az jelentéktelen, amit elnyertem – az felbecsülhetetlen.