Sharanagati

A felélesztett isteni szeretet nagy átalakulást hoz eszményeinkben. Mert először is az elején nagyon ego-centrikusak vagyunk. Egyetlen oka van csak annak, ha bármire is hajlandóak vagyunk, ez pedig a saját javunk és érdekünk. Ha durva materialista vagy, csakis saját elégedettséged végett dolgozol. Ha pedig durva spiritiszta, akkor kizárólag saját felszabadulásod érdekében. Ez az első ösztönző erő, saját hasznodra dolgozol. Ez vezet téged, ez mozgat, a saját hasznod. Ez a kezdő szint.

A második szint, amikor megtanulsz másokkal együtt élni, tolerálni másokat, együttműködni velük. És nem csak másokkal, hanem másokért. Ez a következő apró lépés, együtt lenni, együtt dolgozni, egymásért dolgozni. Ez a gyakorló szint. És mi a harmadik szint?

A harmadik szint a misszióért dolgozni. Úgy értem a tágabb családért, a szélesebb körért. Többek javára dolgozni, mint a limitált kis csoportod. Lemondottabbá válni, nagyvonalúbbá másokkal szemben.

A negyedik pedig a mester szint – Istenért dolgozni – amely magában foglalja az összes többi szintet is.

Ne ragadjatok tehát le az első lépésnél! Ne csak magatokért cselekedjetek. Álljatok készen osztozni másokkal, együttműködni másokkal. Segítsétek a misszió növekedését. És ne feledjétek, bármit teszünk annak Krsna elégedettségét kell szolgálnia.

Szolgálat nélkül nem lehet elérni Krsnát. Krsna azt mondja a Srímad Bhágavatamban: „Kedves Uddhavám, sem az astánga jóga által – az érzékek szabályozásának misztikus rendszere – sem a személytelen monizmussal, sem az Abszolút Igazság analitikus tanulmányozásával, sem a Védák tanulmányozásával, sem lemondásokkal, könyörületességgel, vagy a szannjász rend elfogadásával nem lehet annyira elégedetté tenni Engem, mint azzal ha valaki fejlődik a Nekem végzett az odaadó szolgálatban.” Ilyen egy bhakta dicső helyzete.