Archives

Calendar

October 2021
M T W T F S S
« Sep    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




74789382_10214765104030751_9209126781385179136_n

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 22-i ludastói reggeli tanításából)

Mi az értelme egy lelki összejövetelnek? Az, hogy megvitassuk a lelki igazságokat és felemeljük a tudatunkat. Bhaktikus érzülettel pedig, hogy szárnyaljon a lelkünk! Míg a tudatszint felemelése meglehetősen száraz, addig a lelkünk szárnyalása egy nagyon édes dolog. Azonban néha szárnyalás helyett úgy érezhetitek magatokat, mint egy kátrányba ragadt félholt galamb. Miféle szárnyalás az? Nem igazi. Többnyire amikor azt hiszitek, hogy szárnyaltok, valójában csak a kátrányba ragadva csapdostok a szárnyatokkal. Akkor mit tegyünk? Hogyan tudunk valami valódit elérni? A lényeg megközelítéséhez a nagy lelkek példáját kell követnünk! Hogyan érjük el a transzcendenst, hogyan kerüljünk kapcsolatba az isteni szférával, mint ahogy ezt legutóbb Szófiában már megbeszéltük? Ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Nekik!

“Óh, Uram, Srí Krsna, Vaszudéva fia! Óh, mindent átható Istenség Személyisége, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Az Úr Srí Krsnán meditálok, mert Ő az Abszolút Igazság, a megnyilvánult univerzumok teremtésében, fenntartásában és megsemmisülésében minden ok elsődleges oka. Ő közvetve és közvetlenül minden megnyilvánulásról tudatos, és független, mert nincs más ok Rajta kívül. Ő az, aki a védikus tudást először Brahmádzsí, az első élőlény szívébe juttatta. Általa még a legkiválóbb szenteket és félisteneket is hatalmába keríti az illúzió, éppúgy, ahogyan az ember megzavarodik a tűzben látott víz vagy a vízben látott föld káprázatától. Csupán Miatta tűnnek valóságosnak a természet három kötőereje visszahatásaiként ideiglenesen megnyilvánult univerzumok, habár nem valóságosak. Ezért Rajta, az Úr Srí Krsnán meditálok, aki mindig transzcendentális hajlékán él, amely örökre mentes az anyagi világ csalóka megnyilvánulásaitól. Rajta meditálok, mert Ő az Abszolút Igazság.”[1]

Így szól a Bhágavatam első énekének első verse, mely rendkívül fontos a számunkra. Olyan, mint egy fohász, dicsőítés és a cél meghatározása. Általában valamennyi Purána és szentírás első slókája vagy szútrája meghatározza a mű célját és témáját. Itt Bhagaván szerepel, mint cél. Ezért hívják ezt a Puránát Bhágavata Puránának, mivel ez Bhagavánról szól. Az elején kezdjük, nem pedig a végén. Minden folyamatnak az elején kell kezdődnie, nem pedig a végén, fordítva. Mi a fontosabb – elindulni vagy megérkezni? Ha sikerül megérkeznetek, akkor értelemszerűen el is indultatok.

Tehát itt különböző dolgok vannak megemlítve: teremtés, illúzió és miegymás – annyi dologról van szó, már ebben az első kis versben is. De végül is itt egy szó az, ami igazán fontos – szvarát, független. Ez olyannyira fontos, hogy a 20. század egyik fő indiai politikai mozgalmát is így hívták Szvarádzs – Függetlenségi mozgalom. Mi a végleges szvarát, vagy szvarádzs, a végső függetlenség? A Jóistentől való függés! Tehát azt mondhatjuk, hogy ami az indiai történelem végét jelentette, az a Srímad Bhágavatam eleje. Szvarát, Krsna szvarát, vagyis Isten független. Tehát bármit is említettek korábban: teremtés, pusztítás, fenntartás, illúzió, miegymás – az Rá nem vonatkozik, Ő ezektől független. Mi az, ami lényeges ebből – az, hogy Ő mindezektől független! Mi egy független Istent szeretnénk imádni! Miért? Mert Krsna szabad. S mivel az ellentétek vonzzák egymást, talán leginkább ezért vonzódunk mi szolgák Őhozzá, a szabad Istenhez!

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam, 1.1.1.



Leave a Reply