Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. május 7-i Rila-hegységbeni előadásából)

Rámvidzsáj: Valahogy, ezek a Rila-hegységbeli tanítások nagyon különlegesek a számomra. Talán azért, mert rendkívül szeretem ezt a helyet, ez számomra a legkedvesebb része Bulgáriának. Természetesen ez nem azért van, hogy az illúzió félrevezessen bennünket, hiszen minden az isteni kegyelemnek, és egy olyan személynek köszönhetően jöhetett létre, aki nagyon ügyesen rejtőzködik, ő pedig szeretett Gurudévánk. Ezért időről időre meg kell mutatnunk őt, illetve látnunk kell, hogy valójában ő itt van. Azt nem mondhatom, hogy 17 éve ismerem, inkább azt, hogy 17 éve állok kapcsolatban vele, így én is, illetve mindenki más, aki ismeri őt, élete legnagyobb áldásának tartja a vele való társulás lehetőségét. Természetesen sértés, ha nem követjük a jótanácsot, amit kaptunk, mivel én nem követem…. Viszont még ennek ellenére is áldottnak érzem magam, hiszen társulhatok vele. És teljesen meg vagyok győződve arról, hogy mindenki számára áldás a vele való társulás. Tehát legmélyebb hódolatomat ajánlom szeretett Gurudévánknak.

Szvámí Tírtha: Nos, én már egy kicsit régebb óta társulok ezzel a személlyel, mint te, és kétségtelen, hogy ez az együttlét lehetne akár sokkal rosszabb is. De mi mindannyian esendő koldusok vagyunk… Úgy hiszem ez alatt a 17 év alatt megtanultad, hogy nagyon fontos különbséget tenni a személyi kultusz és a mesteri kultúra között. Mi próbáljuk ez utóbbit követni, mivel ez az út a biztonságosabb. S mit jelent a mesteri kultúra? A kultúra olyasvalamit jelent, amit művelsz, gyakorolsz, a mester, pedig az a személy, aki érintőközelbe hozza számunkra az elméletet. Ebben az értelemben, mindannyiunkban ott van az isteni szikra, melyet a mester lobbant lángra. Testünk fáján két madár ül, az egyik a lélek, a másik pedig a Felsőlélek. Az egyetlen kérdés az, hogy ebből mennyit tudtunk megvalósítani? Minél kevésbé vagyunk befedve, minél vékonyabb a külső burkolat, annál több isteni sugárzás árad belőlünk. És ha valaki segít eltávolítani ennek a külső burkolatnak egy részét, az kétségtelenül a javunkat szolgálja.

Parafrázissal élve, ha használhatom a te szavaidat, tudom számodra 17 évnek tűnik ez a társulás, másvalakinek kicsit hosszabbnak, vagy kevesebbnek, de személy szerint én érzem magamat áldottnak a ti társaságotokban. Kész vagyok versenyezni veletek abban, hogy melyikünk az áldottabb?  Én nagyon áldottnak érzem magam! És ez nem tréfa! Később, majd megértitek! Maháprabhu mondta egyszer az egyik bhaktájának, „Ha még egy olyan szárnyam lenne, amilyen te vagy, akkor repülni tudnék.” Gyönyörű! Maháprabhu szeretett bhaktái az Ő szárnyai. Repülni vágyott, s ehhez a szárnyak, a bhaktái voltak. Azt hiszem, ez a szádhu-szangának egy rendkívül édes titka.

(folytatása következik)