


Sharanagati
Collected words from talks of Swami Tirtha
Aug
20
(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. május 27, Szófia)
Elmondok egy történetet, amely megmutatja, hogy az Úr Dzsagannáthot mennyire nem kötik a szabályok és előírások. A brahmacsáríkat megkérem, hogy ne használják majd ezt mint kifogást. Volt tehát egy fiatalember Dzsagannáth Puríban, nagyon odaadó imádója az Úrnak. Azonban volt egy kis vonzódása a hölgyekhez. Mindig volt egy, aki után futott, néha prostituáltakat is meglátogatott. Rendelkezett tehát ezzel a rossz tulajdonsággal, kötötték a testi dolgok, ugyanakkor azonban mindig az Úr Dzsagannáthot imádta és Hozzá fohászkodott.
Egyszer az éj leple alatt ismét meglátogatott egy hölgyet. Ez az éjszaka épp a Ratha-játrá fesztivál idejére esett. Napközben is a hölgynél maradt, közben pedig elkezdődött a felvonulás. Épp csak elkezdődött, amikor a szekér hírtelen megállt. És tudjátok, ha a szekér megáll, nagy a gond, mivel a bráhmanák nem tudták megmondani az okát. A tiszta és szigorú bráhmanák, a szekér tetején ülve, akik tökéletesen követnek minden szabályt és előírást, nem tudták megmozdítani a szekeret. Megpróbálták elölről húzni, majd hátulról tolni, de sehogy sem mozdult. Fohászkodni kezdtek hát: „Ó, Urunk, kérünk, mond el mi történik!? Nem időzhetünk itt sokáig, el kell érnünk a lakhelyedre. Így közlekedési dugót okozunk, idejönnek majd a rendőrök, és nem tudjuk mit tegyünk.” Aztán az Úr Dzsagannáth így inspirálta a papot: „Hívjátok ide azt a bhaktát.” Amikor tehát elhagyta a prostituált otthonát és megjelent a színen ahol a szekér állt, a felvonulás épp csak akkor kezdődött.
Ne használjátok tehát kifogásként: „Milyen szép történet, ezt a példát fogom követni! Ez majd felkelti az Úr figyelmét!” Nem, kérlek titeket, hogy ne gondolkodjatok így. Azonban a történet megmutatja, hogy az Urat nem kötik azok a szabályok, amiket nektek követnetek ajánlott. Ő szabadon választ, akit csak akar. Lehet, hogy valaki egy híres nagy bhakta, de Krsna mégsem elégedett annyira a társaságával, mint egy egyszerű kis butácska, ismeretlen bhaktáéval.
Nem korlátozhatjuk tehát Krsnát. És nem is kényszeríthetjük. Bánjuk tehát szépen a bhaktákkal. Mert sosem tudhatjátok, lehet, hogy épp az a bhakta a legkedvesebb Krsnának.
Nagyon szép példa amikor Sríla Prabhupád leckét tartott Vrndávanban. Nagy prédikálók, szannjászík és hasonlók ültek vele szemben. Az egész olyan volt, mint egy danda-erdő. A hátuk mögött pedig egy hölgy épp vizet hordott, hogy azzal takarítsa fel a templomot. Prabhupád pedig így tanította vezető prédikátor bhaktáit: „Nem tudtok ti semmit az odaadásról. De az a hölgy, ő már tud valamit.”
Ne vakítson hát el titeket a pozíció, a forma. Hogyan is tudhatnánk, hogy ki van ott Krsna szívében? Ki a legkedvesebb Neki?
Elmondhatok egy személyes történetet is? Egyszerű történet, nem igazán kapcsolódik Krsnához… Amikor Nandafalván laktam a szomszéd tanyán lakott egy idős asszony. Nagyon erős személyiség volt, még azt sem tudta hány éves, elfelejtette. Nagyon szerette a bhaktákat. Amikor az első virágok kinyíltak a kertjében, mindig a templomnak adta azokat. Vagy ha lisztet, vagy cukrot kapott a helyi hivataltól, azt is megosztotta a bhaktákkal… nagyon kedves történet! Mivel nagyon kedveltem időről-időre meglátogattam. Nagyra értékelem, ha egyszerű-szívű emberekkel beszélgethetek. Sok-sok éve egyedül élt, mert több mint negyven éve meghalt a férje. Halálos ágyán a férj így szólt: „Figyelj rám! Nehogy valami részegest hozz a házhoz!” Ő pedig betartotta. Nem keresett új kapcsolatot, felnevelt két fiút, és ellátta a ház körüli teendőket. Nagy-nagyon erős asszony volt.
Egyszer a nyár folyamán meglátogattam, és azt mondta: „Hé! Én nem tudom ki az a bűnös ember közöttünk!” Erre én: „Mariska néni, hogy érti ezt?” Így válaszolt: „Valakinek nagyon sok bűnt kellett elkövetnie, annyi sokat, hogy nem jön az eső!” Az ő számítása szerint tehát a bűnös tettek következménye az, hogy nincsen eső! Ha nincsen eső, valaki valami rosszat tett. Nagyon egyszerű-szívű volt.
Máskor meg így kérdezett: „Mi a ti Istenetek neve?” Így feleltem: „A mi Istenünk neve Krsna.” Így válaszolt: „Mert az én Istenem neve Inri” Mert a kereszten egy kis táblán ez áll „I N R I” „Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum”. INRI – Názáreti Jézus, a zsidók királya. Ez van a keresztre írva. Ezért hát az ő Istene, nem az Úr Jézus volt, hanem Inri!
És arra gondoltam, ha én lennék Isten, nagyon kedvelném a társaságát. Mert nagyon egyszerű volt, nyíltszívű, mély hitű. Nem valami komplikált teológiai diplomáról van itt szó, hanem tiszta szívről.
Tehát… Isten szabadon választ. Az Upanisadokban ez áll: “Nem érhető el tanulmányokkal, lemondással, ezzel-azzal… hanem Ő választ.” Nincs tehát más kötelességünk, mint hogy meginvitáljuk Őt: Rádhé Rádhé Góvinda!
Leave a Reply
