Sharanagati

Elmondok egy történetet, amely megmutatja, hogy az Úr Dzsagannáthot mennyire nem kötik a szabályok és előírások. A brahmacsáríkat megkérem, hogy ne használják majd ezt mint kifogást. Volt tehát egy fiatalember Dzsagannáth Puríban, nagyon odaadó imádója az Úrnak. Azonban volt egy kis vonzódása a hölgyekhez. Mindig volt egy, aki után futott, néha prostituáltakat is meglátogatott. Rendelkezett tehát ezzel a rossz tulajdonsággal, kötötték a testi dolgok, ugyanakkor azonban mindig az Úr Dzsagannáthot imádta és Hozzá fohászkodott.

Egyszer az éj leple alatt ismét meglátogatott egy hölgyet. Ez az éjszaka épp a Ratha-játrá fesztivál idejére esett. Napközben is a hölgynél maradt, közben pedig elkezdődött a felvonulás. Épp csak elkezdődött, amikor a szekér hírtelen megállt. És tudjátok, ha a szekér megáll, nagy a gond, mivel a bráhmanák nem tudták megmondani az okát. A tiszta és szigorú bráhmanák, a szekér tetején ülve, akik tökéletesen követnek minden szabályt és előírást, nem tudták megmozdítani a szekeret. Megpróbálták elölről húzni, majd hátulról tolni, de sehogy sem mozdult. Fohászkodni kezdtek hát: „Ó, Urunk, kérünk, mond el mi történik!? Nem időzhetünk itt sokáig, el kell érnünk a lakhelyedre. Így közlekedési dugót okozunk, idejönnek majd a rendőrök, és nem tudjuk mit tegyünk.” Aztán az Úr Dzsagannáth így inspirálta a papot: „Hívjátok ide azt a bhaktát.” Amikor tehát elhagyta a prostituált otthonát és megjelent a színen ahol a szekér állt, a felvonulás épp csak akkor kezdődött.

Ne használjátok tehát kifogásként: „Milyen szép történet, ezt a példát fogom követni! Ez majd felkelti az Úr figyelmét!” Nem, kérlek titeket, hogy ne gondolkodjatok így. Azonban a történet megmutatja, hogy az Urat nem kötik azok a szabályok, amiket nektek követnetek ajánlott. Ő szabadon választ, akit csak akar. Lehet, hogy valaki egy híres nagy bhakta, de Krsna mégsem elégedett annyira a társaságával, mint egy egyszerű kis butácska, ismeretlen bhaktáéval.

Nem korlátozhatjuk tehát Krsnát. És nem is kényszeríthetjük. Bánjuk tehát szépen a bhaktákkal. Mert sosem tudhatjátok, lehet, hogy épp az a bhakta a legkedvesebb Krsnának.

Nagyon szép példa amikor Sríla Prabhupád leckét tartott Vrndávanban. Nagy prédikálók, szannjászík és hasonlók ültek vele szemben. Az egész olyan volt, mint egy danda-erdő. A hátuk mögött pedig egy hölgy épp vizet hordott, hogy azzal takarítsa fel a templomot. Prabhupád pedig így tanította vezető prédikátor bhaktáit: „Nem tudtok ti semmit az odaadásról. De az a hölgy, ő már tud valamit.”

Ne vakítson hát el titeket a pozíció, a forma. Hogyan is tudhatnánk, hogy ki van ott Krsna szívében? Ki a legkedvesebb Neki?

Elmondhatok egy személyes történetet is? Egyszerű történet, nem igazán kapcsolódik Krsnához… Amikor Nandafalván laktam a szomszéd tanyán lakott egy idős asszony. Nagyon erős személyiség volt, még azt sem tudta hány éves, elfelejtette. Nagyon szerette a bhaktákat. Amikor az első virágok kinyíltak a kertjében, mindig a templomnak adta azokat. Vagy ha lisztet, vagy cukrot kapott a helyi hivataltól, azt is megosztotta a bhaktákkal… nagyon kedves történet! Mivel nagyon kedveltem időről-időre meglátogattam. Nagyra értékelem, ha egyszerű-szívű emberekkel beszélgethetek. Sok-sok éve egyedül élt, mert több mint negyven éve meghalt a férje. Halálos ágyán a férj így szólt: „Figyelj rám! Nehogy valami részegest hozz a házhoz!” Ő pedig betartotta. Nem keresett új kapcsolatot, felnevelt két fiút, és ellátta a ház körüli teendőket. Nagy-nagyon erős asszony volt.

Egyszer a nyár folyamán meglátogattam, és azt mondta: „Hé! Én nem tudom ki az a bűnös ember közöttünk!”  Erre én: „Mariska néni, hogy érti ezt?” Így válaszolt: „Valakinek nagyon sok bűnt kellett elkövetnie, annyi sokat, hogy nem jön az eső!” Az ő számítása szerint tehát a bűnös tettek következménye az, hogy nincsen eső! Ha nincsen eső, valaki valami rosszat tett. Nagyon egyszerű-szívű volt.

Máskor meg így kérdezett: „Mi a ti Istenetek neve?” Így feleltem: „A mi Istenünk neve Krsna.” Így válaszolt: „Mert az én Istenem neve Inri” Mert a kereszten egy kis táblán ez áll „I N R I” „Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum”. INRI – Názáreti Jézus, a zsidók királya. Ez van a keresztre írva. Ezért hát az ő Istene, nem az Úr Jézus volt, hanem Inri!

És arra gondoltam, ha én lennék Isten, nagyon kedvelném a társaságát. Mert nagyon egyszerű volt, nyíltszívű, mély hitű. Nem valami komplikált teológiai diplomáról van itt szó, hanem tiszta szívről.

Tehát… Isten szabadon választ. Az Upanisadokban ez áll: “Nem érhető el tanulmányokkal, lemondással, ezzel-azzal… hanem Ő választ.” Nincs tehát más kötelességünk, mint hogy meginvitáljuk Őt: Rádhé Rádhé Góvinda!