Sharanagati

(az előző hétfő folytatása)

Természetesen a spirituális haladásnak számos látszólagos eredménye van. Ezek nagyon is lelkinek tűnnek, ám valójában csupán múltbéli tetteink gyümölcsei, avagy anyagi vágyaink eredményei spirituális köntösben. Hadd mondjak erre egy példát: volt egyszer egy hölgy, aki nagyon lelkesen énekelt és végezte szolgálatait. Nagyszerű példának tartották, gyorsan haladt, ám két-három éven belül egy elme-gyógyintézetben találta magát. Miért? Mert az ő célja az énekléssel nem az volt, hogy Krsnát elégedetté tegye, hanem az, hogy férjet szerezzen magának. Tehát, ha elvétitek a célt, ha az isteni célt valami anyagival cserélitek fel, annak rossz lesz az eredménye. Mi is a célotok? Semmi baj, ha anyagi céljaitok vannak – úgy vélem, Krsna nem várja el tőletek, hogy máról holnapra paramahansza szannjászík legyetek. Semmi baj. Csak ne keverjétek össze, azonosítsátok be: ez most ez; az pedig az – ez az én anyagi ambícióm, ez pedig a lelki felajánlásom Neked. Ne keverjétek össze ezt a kettőt!

Folytassam a lelki élet hibáinak és lehetséges veszélyeinek leírását? Nem szeretném. Már sok tapasztalattal rendelkeztek e téren, miért is beszélnénk hát a hibákról? Amire szükségünk volna: hiba-tudatosságunk felébresztésére, vagyis hogy tudatában legyünk a saját hibáinknak. „Újra és újra gondolkozom magamról.” A történet velem kezdődik és ér véget. Először az én nagyszerűségem, utána pedig – mint alázatos vaisnava – a hibáim. Mindenesetre, ti vagytok a történet középpontjában.

Akkor mivel is folytassuk? Ha nem jellemezzük tovább a csapdákat és a hibákat, talán dicsőíthetjük az Urat! Ezért ha reggelenként az Úr különböző neveit és aspektusait dicsőítitek, talán elfeledkeztek magatokról. Minden bizonnyal a végén el fogtok feledkezni magatokról. Amikor hosszabb ideig énekeltek, az azt jelenti, hogy képességeiteket a szolgálat köti le, közben Krsnára gondoltok: „Hogyan olvassam ezt a Sakatászurát?” – ez nagyon összetett, de legalább valami isteni téma köti le figyelmeteket. Folytathatjuk dicső tetteinek leírásával, ahogy arról sok formában szó esik: Hogyan is viselkedik Ő általában, mint isteni személyiség, mit a Legfelsőbb Úr, a mindenség ura, az egész univerzum fenntartója, a teremtő, az eredet a közép és a vég – megannyi aspektus. Ám ő lopja el a vajat is – el ne feledkezzünk erről, ez nagyon is lényeges. Ez az a különleges látásmód, amellyel a misztikus bhakti hagyomány megajándékoz bennünket – a Legfelsőbb nagyon is intim szemlélete. Nem csupán a teremtés Istene, nem egyszerűen a pusztítás Istene, hanem a tolvajok Istene.

Létezik egy gyönyörű ástakam – az ástakam jelentése: nyolc ima – mely a különböző aspektusokat dicsőíti: Rádhástakam, Rádhákundástakam, Dámódarástakam, Gurvástakam. Ám Abhaj-Csaran prabhu blogjában olvashatjátok a  Csaurástakam-ot – vagy a Tolvajok Istenét dicsőítő nyolc fohászt[1]. Hát, ez nagyon is lényegi információ! Hiszen ha az Isten gondoskodik rólunk, az egész világ azt várja Tőle, hogy juttasson számunkra valamit. Arról senki sem beszél, hogy Ő el is tud venni tőlünk valamit – ekkor kezdődik el a mi spirituális folyamatunk. Amíg csak azt értitek meg, hogy a Legfelsőbb és a többi és a többi, ez egy nagyon is neofita állapot. Erre szükség van, nem lehet kikerülni, meg kell értenünk, ki is itt a főnök. Ám ezután finomíthatjátok a hangulatotokat, a nézőpontotokat. Ez a megközelítés nagyon szépen alakul, ha nagyon pozitívan, nagyon alázatosan és nagyon konstruktívan szolgáljátok a Legfelsőbbet. Amíg tehát csak egy homályos képünk van Róla, az nem elegendő. Amikor ez az isteni kép elkezd aktiválni és hívogatni Benneteket: ti adtok, Ő kap, néha Ti próbáltok kapni – Ő ad, s akkor ez egy intimebb és intenzívebb módja az odaadó életnek.

Valaki tudna nekem segíteni az elektromossággal kapcsolatos technikai kifejezésekben? Van a feszültség, a teljesítmény, és mi is a harmadik? Mértékegysége az ohm. Hogy is hívják? Ellenállás – helyes. Tehát, amikor a spirituális fejlődésünk megkezdődik, akkor elkezdhetjük a spirituális ellenállásunkat. Akkor a fő mantránk az Om. Az Om ellenállást fog hozni Számotokra az isteni akarattal szemben, Ti megpróbáltok majd ellenállni az Ő invitálásának. Ez ismét egy csapda. A jógik csak az Om-ot zengik, amely „nem”-et jelent Krsna invitálására. Mert: ’Om, ellenállok a Te hívásodnak.’ Ez csak egy vicc.

Magasabb síkon egy kicsi ellenállás, egy kicsi tartózkodás Krsna felé – egyfajta látszatharc Krsnával nagyon is ízléses lehet – ám CSAK a legfelsőbb síkon. Ha mi ezt az isteni játékot imitáljuk a mi kicsi ostoba síkunkon, akkor az nagyon ízléstelen. Ezért mi a nagyokat imádjuk, akik Krsnát imádják, néha ’igen’-t, néha pedig ’nem’-et mondva – mindig az Ő vágyának, az Ő ízlésének megfelelően.

[1] http://slokamala.blogspot.hu/2010/07/bilvamangal-himnusz-legkivalobb-isteni.html