Sharanagati

Tírtha Mahárádzs: Mi a mi áldozatunk, amit minden nap bemutatunk?

Krsna-prija: A szent nevek zengése.

Tírtha Mahárádzs: Ezt hívják szankírtan-jagjának, így van. Ez ennek a kornak az áldozata – a szent nevek együttes zengése. Mi a szent nevek zengésének eredménye, Dámódar?

Dámódar: Az istenszeretet elérése.

Tírtha Mahárádzs: Helyes. Igen. Egyszerű szeretet, vagy extatikus szeretet?

Dámódar: Előbb az egyik, majd a másik.

Tírtha Mahárádzs: Igen. A szent nevek zengésének végső eredménye tehát nem egyszerűen a karma kiegyenlítése, vagy a felszabadulás elérése, nem is beszélve egy jobb élet biztosításáról önmagunk számára a Föld bolygón. A cél az istenszeretet. Ezzel az áldozattal tehát – ha szépen végzed – ezt a célt tudod elérni. De minden képesítést alkalmaznunk kell jagjánk, áldozatunk során – önzetlennek lenni, odaadónak, anyagi vágyak nélkül, követni a szabályokat, az írásokat. És hittel csinálni. Mert mantrázhatsz évmilliókig; ha nincs hit, nem éred el a célállomást.

Ennyit tehát az áldozatról. Az áldozat könnyű és édes – ha hozzá adod ezeket a kis fűszereket.

Jamuná kérdése: Beszélnél Ardzsuna áldozatáról a Gítában? Mert ő nem akar harcolni és Krsna arra kéri, hogy harcoljon, ez tehát egy áldozat a részéről. Mondhatjuk azt, hogy a harc volt az ő jagjája?

Tírtha Mahárádzs: Ez egy nagyon jó pont. Krsna arra invitálta Ardzsunát, hogy végezze kötelességét. A szattva szintjén kezdte: „Végezd a kötelességed és ne ragaszkodj az eredményhez.” A szattvikus áldozat két minősítője. De amikor Krsna látta, hogy Ardzsunát nem nagyon érintette meg az a szattvikus invitálás, akkor kicsit háttrébb lépett és megpróbált Ardzsuna szenvedélyes érzelmeire hatni: „Nagy hős vagy. Ha megszöksz, az botrány! Az emberek rólad fognak beszélni, és azt nem fogod tudni elviselni.” Ha a szattvikus nem működik, használhatod tehát a szenvedélyes ösztönöket. És amikor még ez sem hatott teljes mértékben Ardzsunára, akkor Krsna úgymond, zárójelben, tamaszikus invitálást használt, csodák bemutatása valaki meggyőzése érdekében: „Itt a négy kezem. Itt az univerzális formám.”

Jamuná: A csoda tehát a C terv?

Tírtha Mahárádzs: Igen. Ha az egyik módszer nem működik, próbáld meg a többit. De komolyan gondolom! Látni a jeleket – ez nagyon primitív. Ha az ösztöneid vezérelnek – az nagyon szenvedélyes. Ha követed a kötelességed – az szattvikus. Ha pedig szeretetteljes odaadással cselekszel – azt hívják bhaktinak.

De Ardzsuna már eleve elveszett ügy volt. Már az elején vesztett Krsnával szemben. És ugyanakkor az egész beszélgetés olyan, mint egy tánc: Krsna invitál, Ardzsuna ellenáll… De mikor végül Krsnának sikerül táncba vinnie Ardzsunát, amikor kész volt ugrani, amikor Krsna végre megszüntette Ardzsuna minden ellenállását, akkor végső trükként így szólt: „Most cselekedj, ahogy jónak látod.” Amikor nincs kiút, nincs ellenállás, semmi, amikor Ardzsuna azt mondta: „Mindent megteszek, ami kérsz.” akkor Krsna azt mondja: „Gyakorlatilag úgy cselekedhetsz, ahogy jónak látod. Megadom a szabadságot neked.” Miféle szabadság az?

Olyan ez, mint a kommunista időkben: jogodban állt egyet érteni. Ez volt a szabadságunk, hogy „Igent!” mondhattunk. Látjátok? Ez tehát a lelki kommunizmus. Megvan a jogunk, hogy „Igent!” mondjuk. Az „Igen!”-ünk jelentsenk tényleg „Igen!”-t. Ne pedig egy rejtett „Nem”-et. Nem egy olyan „igen, de”-t – Az „Igen!”, azt jelenti „Igen!”. Ilyen egyszerű.

Ha látod ennek a táncnak a szépségét!