Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i. szófiai reggeli tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Azt már tudjuk, hogy a Legfelsőbbhöz fűződő különféle kapcsolatok mind a rasza óceán részei. Milyen az óceán természetes állapota? Békés. Alig látni hullámokat. De mi történik, amikor megjelenik az égen a telihold? Nyugtalanná válik. Megjelennek a Fekete-tenger fekete hullámai, amiket megszépít a fehér hab.

Tehát várjatok addig, amíg a telihold feltűnik és a békesség egy kis szépséggel még erőteljesebbé válik. Azt mondják, hogy egy tiszta bhakta nem tud ellenállni az isteni érzelmek különféle hullámainak. Ezért fel kell ismernünk ezt a helyzetet, jól kell hasznosítanunk, el kell érnünk a test és az elme között fennálló ellentét megbékélését. Törekedjünk a tűzszünetre, használjuk az anyagi lét kígyómarásának ellenszerét, szilárdítsuk meg a tudatunkat és próbáljuk meg erősíteni a Legfelsőbbhöz fűződő elköteleződésünket. Ezek nagyon pozitív törekvések a sánti gyakorlataiban. Kérlek ne feledkezzetek meg ezekről! Mindig hallgassatok a jótanácsokra, bízzatok az Isteni kegyelemben, próbáljatok emlékezni az Úr kedvteléseire és meditáljatok a jövőbeni lelki életeteken!

Ezt szerettem volna megosztani veletek a lelkiségben lévő semleges viszonyról. Jóllehet általában ez nem a végső cél, de azt mondhatjuk, hogy segíti az állhatatosságunkat a további lelki gyakorlatainkban. Ha valaki többet szeretne tudni a lelki állhatatosságról, azt javasolnám, hogy tanulmányozza a Bhágavatamban Kapiladév tanításait, mert ő a sánta – rasza őre.

Baladév: A kérdésem egy idézethez kapcsolódik a Srímad Bhágavatamból: „Az őszinte szándék az egyetlen szükséges alapfeltétel a legfelsőbb tökéletesség eléréséhez.” A kérdésem az lenne, hogyan adjuk hozzá ezt az őszinte elszántságot az odaadó szolgálatunkhoz?

Szvámí Tírtha: Nos, az istentudatunknak visszavonhatatlan tényként kellene rögzítve lennie. S akkor majd a szívünkből minden szükségtelen zavaró dolog  – mint a káma, a nyugtalanság, az anyagi ragaszkodások stb. – el fognak tűnni. A szívünknek e tiszta állapotában azonnal érzékelhetjük a stabilitást és az élő kapcsolatot a Legfelsőbbel. És mi van a végső tökéletességgel? Az az isteni kegyelemtől függ. Megtehetjük a magunk kis részét, hogy kimutassuk a hajlandóságunkat, de a végső tökéletesség Tőlük függ! Ezért fohászkodunk. A semleges úton megpróbáljuk tolerálni és elfogadni, amit kapunk és nem passzív szinten pedig különleges áldásokért fohászkodunk.

Ha a sántit vesszük alapul, ahonnan el lehet indulni a további gyakorlathoz, azt hiszem, az egy nagyon pozitív megértés. De itt megállni ostobaság lenne! Tehát ne elégedjetek meg a Legfelsőbbhöz fűződő passzív viszonnyal, sokkal többet találhattok! Ezért várjuk, hogy jöjjön a telihold! Krsna-csandra, Gaura-csandra – miért, miért pont csandra? Miért hasonlítjuk Őket a teliholdhoz? Mert felkavarják a szíveteket és a tudatotok békés óceánjára hullámokat vetnek.

Jasódá: Ez a béke olyan, mint egy alapszemlélet, amire szükségünk van az élet problémái közepette. Ha egy bhakta nem áll azon a szinten, hogy zengje a Szent Nevet, talán elérheti a békét légzőgyakorlatokkal és meditációval. Ebben az esetben nem áll fenn a veszély, hogy esetleg megkedveli ezt az utat és eltávolodik az odaadó szolgálattól?

Szvámí Tírtha: Krsna a jóga mestere. Tehát ha lélegeztek: „mat prána-náthasz tu sza éva náparah”¹  – „Te vagy a pránám Ura.” vagy ha meditáltok, találkozni fogtok Vele a szívetekben. Valójában Krsna vonzó energiája sokkal erősebb, mint az ellenállásunk. Tudjátok néha tennünk kell egy próbát: „Rendben, tudom, hogy az illúzió nem javasolt, de tegyünk egy próbát.” Majd megízlelitek, de a Csaitanja-csaritámrita sokkal felemelőbb ízeket ad.

Tehát még, ha kudarcot is vallotok, mondjuk elveszítitek a kapcsolatotokat a Legfelsőbbel és abbahagyjátok a lelki gyakorlataitokat – amit elértetek, az soha nem vész el! A tiszta odaadás egyetlen pillanata sokkal értékesebb a lelki emelkedésetek szempontjából, mint egy egész értelmetlenségekkel teli, elpazarolt élet. Természetesen a szívünk vérzik, ha valaki nem találja a helyét a lelki életben. Valaki elhagyja a bhakták társaságát – hogyan lehetséges ez?! Talán inkább örülnünk kellene, hogy ez a személy Krsnával volt, néhány szolgálatot végezhetett az életében, mert az megmenti őt. Egy pillanat a nagy szentek társaságában sokkal értékesebb, mint megszámlálhatatlan elvesztegetett élet. Hogy miért? Mert mindegyik elpazarolt élet, ami az illúzió szolgálatával telt, nem valódi, míg a nagy szentek szolgálata, és a Legfelsőbbel való kapcsolat – az igazán valódi! A valóság egyetlen pillanata megmenthet benneteket a végtelenül sok valótlan pillanattól. Valótlanból vezess a valóságosba! 

¹ „csakis Ő (eéva saḥ) az én életem ura (mat práṇa-náthasz), nem más (na áparaḥ).“/Siksástakam 8.