Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017. 09. 30-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Azt hiszem a legszebb módja a guru-elv ünneplésének, ha megemlékezünk mindazon képviselőiről, akik igazán közel hozták számunkra ezt az elvet. Ezért szeretném felolvasni Sríla Srídhar Mahárádzstól a „Speciális szolgálat” című írást, mely egy találkozón elhangzott kérdésekre adott válaszokat foglalja össze.

„Kérdés: A tanítvány úgy tekint Mesterére, mint a Legfelsőbbre (Abszolútra), míg mások ugyanehhez a személyhez esetleg anyagi (relatív) módon viszonyulnak. Vajon relatív vagy abszolút-e a guru?

Sríla Srídhar Mahárádzs: Általában azt tanácsolják, hogy kezdetben a tanítvány úgy       tekintsen Mesterére, mint magának a Legfelsőbb Úrnak a képviselőjére. Viszont, ahogy idővel fejlődik, és belső eszmélése kezdetét veszi, a bhakta fokozatosan ráébred, hogy Krisnának, az Abszolútnak van egy sajátságos viszonyrendszere, és vannak különböző fajtájú Energiái. Ekkor a tanítvány benső eszmélésének mértéke szerint rátermetté válik egy bizonyos fajta szolgálatra. Ezt figyelembe véve felsőbb irányítás alatt egy adott típusú szolgálatba fogják bevezetni őt.”

Ez azt jelenti, hogy kezdetben van egy általános elképzelésünk az isteni elvről: ‘Az én Mesterem abszolút Isteni’. Jó lenne, ha később nem változna meg arra a látásmódunk, hogy ‘A tanítómesterem egyáltalán nem Isteni’, de legyetek konkrétabbak: ‘Ő különleges módon Isteni’!

„Amikor valaki találkozik a gurujával, belső érzékenységének, kvalitásainak köszönhetően fokozatosan rá fog lelni a saját raszájára: a dászja-raszára, a szakhja-raszára, a vátszalja-raszára vagy a mádhurja-raszára. Az “állam” biztosítja a szolgálatot, a bhaktának pedig bizonyos vizsgákat kell letennie, próbatételekkel kell szembenéznie, majd egy adott „minisztériumba” kerül, ahol találkozik a közvetlen főnökével, akinek irányítása, vezetése alatt végzi a szolgálatot. Ez az általános helyzet, és ily módon a bhakta ott tesz szert          a legnagyobb nyereségre.”

Ez olyan, mint a hierarchia, melynek az eredeti jelentése ‘a szentség uralkodik’. Tehát ez egy isteni rendszer és, ha beilleszkedtek ebbe a hierarchikus rendszerbe, mely isteni elveken alapul, akkor ráleltek a saját távlataitokra. Mit jelent az, hogy család? A család egy hierarchikus rendszer. Néhányan talán félreértelmezik ezt, mint például a prabhuk, akik azt gondolhatják, hogy ők a főnökök a családban; hagyjuk meg őket ebben az illúzióban! Azonban általánosságban azt mondhatjuk, hogy a családban van a családfő, az édesanya és a gyerekek. Ha a gyerekek szépen beilleszkednek ebbe a rendszerbe, akkor oltalomra is találnak benne. A problémák akkor keletkeznek, amikor elkezdenek harcolni a szabadságukért. Felbomlik a hierarchia, és akkor már nem találják ezt az oltalmat, vagy máshol lelik meg. Ugyanígy, ha mi beilleszkedünk egy úgymond lelki struktúrába, akkor megtaláljuk a helyünket, rálelünk a szolgálatunkra. Ez távlatokat ad a számunkra, hogy merre tartsunk, miként viselkedjünk, hogyan gondolkozzunk és érezzünk.

„Eleinte az egész rendszer, olyan, mintha egy lenne, egy integrált egység. Majd a bhakta rátermettségének és eszmélésének mértéke szerint ennek a rendszernek egy adott részében találja magát. Végül egy bizonyos tanítómester szolgálója lesz, akinek az irányításával bármit és mindent megtesz, amit tőle kérnek.”

Tehát mind a tanítómestereknek, mind a tanítványoknak van egy örök útjuk, melyek néha találkoznak és keresztezik egymást. Olykor a bhaktát adják a gurunak, máskor pedig a gurut adják a bhaktának. Mindkét esetben, a guru és a tanítvány az elv képviselői – guru-elv, tanítványi-elv– és amikor ezek találkoznak, illetve ez a találkozás harmonikus, akkor az egy isteni elrendezés. Tehát ne gondoljátok azt, hogy csak a guru-elv létezik! A sisja szintén egy elvet testesít meg. Nem csupán elmélet, hanem kézzelfogható valóság.

(folytatása következik)



Leave a Reply