Sharanagati

(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006.11.26, Szófia)

Krsnát nem az érdekli, amit odaadsz neki, mert gyakorlatilag minden az Övé. Az már sokkal inkább felkelti a figyelmét, amit magadnak akarsz megtartani. Hogy is van ez? Sokszor beszélgettünk már arról a történetről, hogy Krsna Makhanacsóra, ellopja a vajat. Jasódá mama kamrájából lopja a vajat, de nem elégszik meg ezzel, ellátogat a szomszédokhoz is. A szomszédoktól szintén csen egy kicsit a készletből. Belebonyolódhatunk a történetbe, de koncentráljunk inkább a lényegre. Aztán a szomszéd hölgyek bánatukban Jasódá mamának panaszkodnak: „Hé! Gyermeked bejön az otthonunkba és lopja a vajunkat.” Aztán Jasódá megpróbálja leszidni Krsnát: „Miért mész a szomszédokhoz? Van elég vajunk a Számodra. Tudod, hogy az otthonomban a vajat csakis Neked tartogatom.” De Krsna nem elégszik meg azzal a vajjal, ami a Számára van félretéve. Azt a vajat akarja, amit rejtegetnek Előle, amit a gópík úgymond „maguknak” akarnak megtartani. Egyetértettünk abban, hogy a vaj az állatvilág lényege. Az állatok pedig a gópák életének a lényege. Ezt tehát az életük legjava! Meg akarják tartani, el akarják rejteni, raktáron tartani. De Krsna eljön és birtokba veszi.
Legyetek hát óvatosak! Krsna egy vajtolvaj. Ha meg akarod tartani, ha rejtegeted életed legjavát, eljön és elveszi. Jobb ha odaadod! Mert amit nem adunk oda, azt el fogjuk veszíteni. De ha odaadod, akkor csak a ragaszkodásaidat veszítheted.
Egy anya számára azt javasolják, hogy lássa Krsnát a gyermekében. Vagy ha leányról van szó, akkor Rádhát. És akkor rajta keresztül Krsnához fogsz ragaszkodni. Ilyen legyen a hozzáállásunk: Az Úr ezen a személyen keresztül jött el hozzám. Ezért a férj az istenség a családban. De a feleség pedig az istennő! Ki az erősebb az isten vagy az istennő? Nem bocsátkozom további részletekbe, gondolkodjatok el rajta. Ha elismerés van az elménkben: istenként tekintek erre a fickóra itt mellettem, akkor az az emberi kapcsolatok egy másik szintje. De aztán látod: „Hé, de a gyermekem nem viselkedik úgy, mint egy istenség.” Vagy azt tapasztalod hogy „Otthonunk istensége, a férjem letért az útról, nem hozza a színvonalat!” De ez az ő dolga, a tiéd pedig, hogy rendelkezz a látásmóddal.
Feladni az emberi ragaszkodásokat nagy munka. De jó ha a ragaszkodás útját követjük. Ha csak a lemondást gyakorolnánk, a bhakti keserű lenne. De mindenki azt mondja, hogy a bhakti édes. Hogyan van ez? Mi az oka édességének? A ragaszkodás miatt édes. Ez a rága, rága-bhakti, ragaszkodó odaadás. Ha pedig valami magasabb dologhoz ragaszkodunk, nagyon könnyű lesz feladni az alacsonyabb összeköttetéseket. Ha beugrasz a Mercedesedbe, elfelejtkezel a biciklidről. Igazából ez a példa nem teljesen jó ide, mert jobb ha kiszállunk a Mercedesből és biciklire pattanunk – morálisan és ökológiailag is helyesebb – de azt hiszem értitek amit mondani szeretnék. Ha tehát van egy jobb lehetőséged, magasabb íz, nagyon könnyű feladni az alacsonyabbat. A Gítá azt mondja: „Akkor tudod feladni az alacsonyabb ízt, ha bepillantást nyersz, kapsz egy kis darabot a magasabb ízből.”
Ne add fel tehát a ragaszkodást; alakítsd át. Egy halandó emberről irányítsd az Úr felé. De hogyan legyünk gondoskodók, hogyan legyünk jelen, ha nem ragaszkodunk? Ez a családos élet művészete. Úgy végezni a kötelességeidet, hogy semmit nem vársz el cserébe. Nehéz. De ti anyák, nektek van némi fogalmatok erről. Meg tudjuk tenni ha kicsit távolabbról szemléljük a szituációt amiben vagyunk. Ha teljesen lefoglal, és elfelejtkezünk magunkról, akkor sokkal nehezebb. Ha azonban egy kicsit távolabbról nézed, akkor látni fogod a teljes képet. Akkor fel tudsz készülni arra, hogy most felnevelem a gyermekem, kitörlöm a fenekét és húsz év múlva azt fogja mondani: „Nem, anyám. A saját utamon megyek.” Mégis, mi az amit most csinálnod kell? Popsi törlés. Nem probléma. Eszményünk, hogy alázatos szolgák legyünk. Ha tehát az élet megadja a lehetőséget, hogy alázatos szolga legyek, hol a gond?
Tudatosságunk emelésével jobban tudjuk csinálni. Adjátok meg hát a szabadságot. Szeretnétek szabadságot magatoknak? Szükségünk van rá. Lehet, hogy elkötelezzük magunkat, de szabad akaratunk által. „Én akarom ezt csinálni.” A választás szabadságát akarjuk. Így van? Adjuk hát meg másoknak is. Amit magadnak akarsz, azt add másoknak is.
A ragaszkodás szenvedést hoz, a szeretet fájdalmat. Ez a lelki matematika. Egy egyenlet.
Ápoljátok tehát amitek van, mert kincs.