Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017.09.29-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„A rossz és káros cselekedetek okai a káma[1], a kródha[2] és a tudatlanság. Ezek az okai az erőszaknak és minden egyéb elkövethető hibának. Ezek a minket érő hatások lehetnek gyengék, közepesen erősek vagy nagyon erősek, eredményük pedig a tudatlanság keserű gyümölcsei és a szenvedés.”[3] Azt hiszem ez mindenkinek ismerős. Kóstoltatok már keserű gyümölcsöt?

„De mi a jellemzője a szilárd békének? Az, hogy fel tudjuk adni az ellentétes irányú érzéseket. Ha az igazmondás az erősségünk, ez a pozitív gyakorlatunk, az azt jelenti, hogy irányítani tudjuk a cselekedeteinket és azok gyümölcseit. Ha tartózkodunk mások tulajdonának az ellopásától, akkor minden jó tulajdonság meg fog nyilvánulni bennünk. Ha a brahmacsarja gyakorlása által tudjuk magunkat szabályozni, akkor nagyon bátrakká válunk. És ha nem függünk mások támogatásától, akkor nagyon könnyen megérthetjük születésünk okát és célját.”

Látjátok, ezeknek a kerülendő cselekedeteknek a mellőzése igazán mélyre ható eredményekkel jár. Maháprabhu szerint a lelki élet megfelelő gyakorlásához az alábbi három dolog szükséges: őszinteség, elszántság és bátraknak kell lennünk. Ha tehát a létező legmagasztosabb dolgot akarjátok elérni, bátraknak kell lennetek, ami pedig egy ugrás a sötét ismeretlenbe. De van annak valami haszna, ha a fénybe ugrotok? Abban nincs semmi kockázat. Ugorjatok a sötétségbe, ahol nem tudhatjátok mi vár rátok.

Erre azt mondhatjátok, hogy: „De szvámídzsí, ez az anyagi világ! Ha ugrunk, akkor ugrunk, és nem tudhatjuk mi fog következni.” Igen, ez így szokott lenni. Teszel egy lépést és nem tudod mi vár rád. De mi a különbség a két ugrás között? Az anyagiba való ugrás esetén tele vagyunk félelemmel, mert bizonytalan, hogy mi fog történni és ez némi aggodalommal tölt el minket.  A lelki ugrás a sötétségbe szintén egy nagyon bátor cselekedet, viszont reményteljes. ‘Akárhová ugrom, az jó lesz.’ Ez tele van reménnyel.

Az viszont nagyon fontos, hogy a lelki tanítómestereink által képviselt szent körön belül maradjunk, tehát ezen belül ugorjunk. Ha kívülre ugrunk, az félelmetes. Jobb, ha betartjuk a játékszabályokat. Ez a módja annak, hogy igazán mélyreható és jó tulajdonságokra tegyünk szert.

Ha a követendő dolgokat gyakoroljuk: „Ha tiszta életet élünk, akkor függetlenedni tudunk a testi hatásoktól, és tanácsos kerülnünk a rossz társulást.” Ez nem azt kell, hogy jelentse, hogy nem tisztelünk másokat, hanem azt, hogy a személyiségük legjobb részével próbálunk összekapcsolódni, és a rosszabbik felükkel – hibáikkal, félreértéseikkel – nem szükséges kapcsolódnunk. Ezek a külső eredményei annak, ha szilárdak vagyunk a tisztaságban.

A belső tisztaság gyümölcsei csodálatosak. „Képes leszel nagyon tiszta módon látni a lényeget. A gondolataid igazán emelkedetté válnak. A figyelmed nagyon egyhegyűvé válik, és képessé válsz az önfegyelemre és az átma-gjánára, hogy megismerd önmagad.”Azt hiszem, a tisztaság gyakorlásának ezek a belső eredményei nagyon markánsak.

A következő szútra szerint: „Ha elégedett vagy, akkor eléred a legfelsőbb boldogságot. A tapasz egyfajta tisztaságot fog eredményezni, felszámolva a tisztátalanságokat. Ezáltal az érzékek és a test tökéletesedése fog bekövetkezni.”

Az eddig elhangzott tanácsok mind ránk fókuszáltak ‘Hogyan szabályozzam az elmémet, hogyan gyakoroljam a tisztaságot, hogyan tegyem ezt vagy azt?’ – a történet velünk kezdődik és velünk végződik. De a következő részben az áll, hogy: „Ha megfelelően tanulmányozzuk az írásokat, akkor elérhetjük szeretett Urunkat.” Tehát ez a helyes módja a tanulmányok gyakorlásának. Nem az a fontos, hogy ezáltal okossá válunk, hanem az, hogy találkozhatunk az Úrral, a karjai közé vesz minket.

És végül azt olvashatjuk, hogy: „Ha eltökéltek vagyunk az Úr Ísvarán való meditációban, akkor a lelki elköteleződésünk teljes sikere biztosítva van.” Tehát ísvara-pranidhánád vá – azaz, a Legfelsőbb Úrnak való teljes elköteleződés által minden tökéletesség elérhető. Ilyen a jóga gyakorlására alkalmas személy jelleme. Nevettek ezen? Nem mondtátok egybehangzóan azt, hogy: „Igen, ez az én utam!” De ezt kell, hogy mondjuk.

(folytatása következik)

[1] vágy

[2] harag

[3] Részletek Patanydzsali Jóga-szútrák c. művéből