Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. május 9-i szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krisna-prijá kérdése: Az anartháktól való megszabadulással kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy ez a megtisztulás azt jelenti, hogy közelebb kerülünk a valódi énünkhöz, tehát ez az önmegvalósítás? Hallhatnánk kicsit többet erről? Mivel rengeteg külső hatás ér bennünket, hogyan ismerhetjük fel az igaz dolgokat önmagunkban.

Szvámí Tírtha: Igen, kétségtelen, hogy rengeteg hatás ér bennünket! Az anartha-nivritti azt jelenti, hogy megszabadulunk a nemkívánatos akadályoktól, tévképzetektől, és valóban ez az önmegvalósítás folyamatának a része. Ehhez, először is fel kell tennünk magunknak néhány kérdést. ‘Vajon én ennek a feje tetejére állt, beteg világnak a része lennék? ‘Nem, én az örök élethez tartozom.’ ‘Vagy esetleg ez a test lennék?’ Bizonyos mértékben igen, hatással van rám, de én nem ez a test vagyok. ‘Vajon az anyag része vagyok? Hat rám, de mégsem az anyag vagyok. ‘Akkor az elmém lennék?’ Az is hatással van rám, de az sem vagyok. ‘Akkor az intelligenciám lennék?’ Mármint, ha van egyáltalán?! Az is hat rám, de nem az vagyok. ‘Akkor az érzelmeim lennék?’ Na ez már közelít a lényeghez, mert az emberek általában nagyon is az érzelmeikkel azonosítják magukat: ‘Én az érzelmeim vagyok, én ilyen érzelmes típus vagyok.’ ‘Igen, befolyásolnak az érzelmeim, de nem vagyok azonos az engem ért érzelmekkel.’ Máskor meg a szenvedéseikkel azonosítjátok magatokat az emberek, hogy ez az életük értelme. Néha az emberek annyira azonosítják magukat a szenvedéseikkel, hogy ha jön valaki, hogy segítsen nekik, akkor teljesen összeomlanak, hogy ‘Ne, ne, ne segíts nekem! Ez én vagyok. Ne vedd el tőlem, mert különben nem marad semmim.’ Tehát, akkor ezt a kérdést is fel kell tennünk, ‘Vajon én a szenvedésem lennék? Igen, ez is hatással van rám, de mégsem ez vagyok.’

Nos, ha feltettük mindezeket a kérdéseket, és meg is vizsgáltuk magunkat, akkor ezáltal képesek leszünk megszabadulni az összes hamis önazonítástól. S még azt is meg kell kérdeznünk magunktól, hogy ‘Jó bhakta vagyok-e?’ Hiszen még ezen a szinten is megbújhatnak hamis elképzelések, amit meg kell tisztítanunk. Mindezek után el kell jutnunk a leglényegünkhöz. Tehát, ha lefejtjük ezeket a testi rétegeket, mármint az anyag, a test, elme, tudat, érzelmek, bármilyen hamis anyagi tévképzetet, végül el kell, hogy jussunk önmagunkhoz. A hamis egón túl, ott van az igazi én. Önmagunktól el kell jutnunk jómagunkig, és ez egy gyönyörű út, melynek végén találkozunk saját magunkkal. Ameddig csak a démonainkkal találkozunk, addig az nem valami jó társulás, de legvégül majd eljutunk saját magunkhoz, a tiszta lélekhez. Mert arra a kérdésre, hogy kik is vagyunk, a válasz, ‘Én lélek vagyok.’ Az isteni valósághoz tartozom. Amrtaszja putra[1] – az amrita, nektár szülöttei vagyunk. Tehát ne elégedjetek meg kevesebbel, mint a nektárral!

De folytassuk tovább, és vizsgáljuk meg a maga teljességében ezt a nagyon intenzív önismereti utat, ami nem is olyan könnyű. Ehhez segítségünkre van, ha a megtisztulás útján különböző lelki szerepekkel azonosítjuk magunkat. Mondok erre néhány példát: megtalálni az átmant, önmagunkat, a saját átma-tattva szintünkre jutni, az rendkívül nehéz, nagyon magas megvalósítás. Bharma-bhútah praszannátmá na sócsati na kánksati[2] – elérni a brahma-bhuta szintet, ahol önmagunkat a végső lelki átmannal azonosítjuk, az egy igen hosszú út, nagyon magas megvalósítás. Eközben kielégítő választ kell kapnunk arra a kérdésre, hogy ‘Ki vagyok én?’ Erre nem válaszolhatjuk azt, hogy, ‘Nos, én egy gazdag valaki vagyok, vagy ez meg az vagyok’. Mivel már rendelkezünk egyfajta lelki megértéssel, ezért azt fogjuk felelni, hogy, ‘Én egy kereső vagyok; én lelki gyakorló vagyok; én lélek vagyok’. Viszont erre az válaszolni, hogy ‘Én átman vagyok’ az nem reális, mivel nem vagyunk még azon a szinten. Keressünk néhány reális példát arra, hogy kik is vagyunk. ‘A lelki tanítómesterem szolgája vagyok’ – ez egy hosszútávó kapcsolat, melyen mélyrehatóan dolgozhatunk. Ez segít azonosítani bennünket, hogy hová tartozunk ‘Az én életem nem máshová tartozik, hanem ide. Nem máshol vannak a távlataim, hanem itt’. Tehát így azonosíthatjuk magunkat: ‘Itt már kaptam valamit, ez vagyok, és ide tartozom.’ Úgy hiszem ez egy olyasfajta azonosítás, amivel érdemes hosszútávon foglalkoznunk. S mindeközben, mivel a megfelelő utat követjük, illetve megteszünk minden tőlünk telhetőt, végezzük a szolgálatainkat stb….. stb., egyre közelebb kerülünk a legvégső azonosságunkhoz, ami az átman.

Hatalmunkba kell keríteni a tudatos énünket, de aztán mit is kezdjünk vele? Birtokomban van a tudatos énem, de… Oda kell helyeznünk az Isteni  Pár lótuszlábaihoz, ez a meghódolás. Az önmegvalósítást sokan elérhetik, de ha odaszenteljük magunkat Krisna szolgálatának, akkor az az önmegvalósítás még pontosabb, összeszedettebb, és még esszenciálisabb lesz. Tehát, akkor mit is veszíthetünk a lelki gyakorlataink során? Csupán a hamis koncepcióinkat, minden mást csak nyerünk.

(folytatása következik)

1. Bhagavad-gítá 18.54.
2. Shvetashvatara Upanishad 2.5