Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2018. 01.05-ei szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A vrndávani vajaszjáknak (barátoknak) már az is végtelen szenvedést okoz, ha csak egy pillanatig nem láthatják Krisnát. Egy bhakta a következőképpen imádkozik hozzájuk: „Minden dicsőséget Krisna vajaszjáinak, akik korukat, tulajdonságaikat, kedvteléseiket, ruhájukat és szépségüket tekintve éppen olyanok, mint Krisna! Pálmalevélből készült fuvoláikon játszanak, és mindegyiküknek olyan bivalykürtje van, mint a Krisnáé: drágakövekkel, például indraníla drágakővel van kirakva, és arany meg korall borítja. Mindig boldogok, akárcsak Krisna. Bárcsak örökké védelmeznének bennünket Krisna e dicső társai!” A vrndávani vajaszják olyan bensőséges kapcsolatban állnak Krisnával, hogy néha azt gondolják magukról, ugyanolyanok, mint Ő.”[1]

A barátság különlegessége, hogy egyenrangúnak érzitek magatokat, mert hiszen a barátok egyenlőek, szinte ugyanolyanok. Ha egy igaz barát olyan, mint a másik énünk, akkor mi egyenlőek vagyunk egymással. A korábban tárgyalt semleges viszony azt jelentette, hogy ‘Én kicsi vagyok, Ő pedig nagy’. Nagy különbség van kettejük között. Más, más vallások általában igyekeznek kiemelni tanításaikban ezt a különbséget, hangsúlyozni a Legfelsőbb Úr és az ember közötti távolságot. Istennek a transzcendentális, fenséges aspektusáról beszélnek, Aki igen távol van tőlük, Ő az Istenek Istene, a Királyok Királya és így tovább.

Majd, amikor ez a nagyon emelkedett, áhítatos hangulat megenyhül, akkor közelebb kerülhettek Őhozzá. Egy szolga közelebb áll az urához, mint egy idegen kívülálló. Mint, amikor arról beszélgettünk, hogy a sofőrötök mindig tudja hová mentek, de egy ilyen kapcsolatban még mindig van egy fölé és alárendelt viszony.

De egy ilyen bensőséges barátságban egyenlőnek érzitek magatokat. Hogy mondjuk azt, ha úgy általánosságban egyenlőnek érzitek magatokat Istennel? Illúzió. Ha azt gondoljátok magatokról, hogy olyan jók vagytok, mint Ő, az illúzió, mert nem vagytok annyira jók, mint Ő! De itt ez más, ez nem illúzió, hanem egy mély kapcsolat kifejezése.

A következő eset, ezt a baráti érzést mutatja be. Amikor Krisna a bal kezével felemelte a Góvardhan-hegyet, a vajaszják így szóltak: „Kedves barátunk! Már hét nap és hét éjszaka óta állsz itt pihenés nélkül. Ez meglehetősen nyugtalanít bennünket, hiszen látjuk, hogy nagyon nehéz munkát végzel. Úgy véljük ezért, hogy nem kell tovább ott állnod és tartanod a hegyet: add csak oda Szudámának! Nagyon szomorúak vagyunk, hogy ebben a helyzetben látunk. Ha azt gondolod, hogy Szudáma nem tudja megtartani, akkor legalább cserélj kezet! Ahelyett hogy a bal kezeddel tartanád, légy szíves, vedd át a jobb kezedbe, hogy a balt addig megmasszírozhassuk!” Ez a példa bensőséges viszonyról árulkodik, s megmutatja, hogy a vajaszják azt gondolták, egyenlőek Krisnával.

Látjátok ez nagyon kedves. Igazán szép példa erre, amikor Krisna felemelte a Góvardhan-hegyet, hogy megvédelmezze Vrndávan lakóit. Bal keze kisujjával felemelte a hegyet. Egy mindenható Istennek, aki képes univerzumokat teremteni, ez nem nagy dolog. Egy kis hegy felemelése, nem nagy kunszt, mégis bensőséges barátai és elöljárói segíteni akartak Neki, segíteni a Mindenható Istennek! ‘Lehet, hogy kell Neki a segítségem’, hú ez jó ötlet.

Természetesen ők nem úgy tekintenek Krisnára, mint a Mindenhatóra, mint olyasvalakire, aki nagyon messze van tőlük, hanem közülükvalónak érzik. Már majdhogynem elfelejtkeznek nagyságáról és mindenhatóságáról. Nem, ‘Ő a barátunk! Lehet, hogy elfáradt, segítsünk kell Neki! De legalább cserélj kezet, hogy megmasszírozhassuk a másikat.’

Minap azt kérdeztétek, hogy: „Lehet-e túlzásba vinni Krisna szolgálatát?” Nos, a gópák, a barátai ezt így csinálják: „Szeretnénk kímélni és valahogy szolgálni Téged, mi ezt sokkal jobban tudjuk, hogy mennyire fárasztó lehet Neked.”

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 41. fejezet



Leave a Reply