Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.01.02-ai szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Manydzsarí kérdése: A karmikus visszahatással és a szolgálat lehetőségével kapcsolatban szeretnék kérdezni. Hogyan különböztessük meg ezt a kettőt, mivel néha egyértelmű, máskor pedig nem annyira? Például, amikor valamilyen nehezebb helyzet áll elő, akkor tekintsünk arra úgy, mint egy esélyre, ami által erősebbekké válhatunk vagy szolgálatot végezhetünk, vagy pedig, mint valamiféle karmikus visszahatásra, ami akadályokat gördít elénk?

Szvámí Tírtha: Ha ez a helyzet kellemes és boldoggá tesz, akkor feltehetően egy lehetőség kínálkozik, ha viszont meggátol valamiben, akkor valószínűleg visszahatásról beszélhetünk. Azonban, ha problémánk, vagy kötelességünk  adódik, akkor háromszor is neki kell rugaszkodnunk megoldani, véghezvinni és ha ezután sem sikerül, akkor el kell fogadnunk, hogy ez az isteni elrendezés, Krisna édes akarata. Általában három próbálkozás elegendő, de ahogy már említettem a magyarok meglehetősen csökönyösek, így  számukra van még egy extra esély , ‘három a magyar igazság, egy a ráadás’. Ha mégsem sikerül, akkor nyugodt szívvel elkönyvelhetik, hogy így akarta az isteni gondviselés.

Azonban, ha valóban odaszenteltük az életünket, akkor többé már nincsenek visszahatások, mert Szeretett Urunk irántunk való figyelmének, kegyének fogunk elfogadni bármit, még akkor is, ha az nagyon nehéz.

A guru egyik jelentése az, hogy ‘nehéz’, egy valódi guru társaságában lenni az nehéz. Nem könnyű egy olyan személlyel társulni, aki más szinten létezik, mint mi magunk. Túl nagy a különbség, az Ő hatalmas tisztasága, intenzív lelkisége és a mi törekvésünk között.

Gurudév egy nagyon erőteljes személyiség volt. Nem mondom, hogy nehéz természetű, de a vele való megfelelő társulás nagy kihívást jelentett a számunkra. Néha olyan nehéz volt megmaradni a társaságában, hogy az ember legszívesebben elmenekült volna. ‘Jobb lenne, ha ma hazamennék, mert ez egyszerűen csak túl sok.’

Egy alkalommal az egyik kedvenc tanítványa és felesége meghívta magához családi ebédre. Mindketten tanítványok voltak és a matadzsi készítette a praszádot. Annyira  ideges és feszült volt Gurudév meghívása miatt, hogy azt mondta: „Nem tudok tovább főzni, egyszerűen abbahagyom! Nem főzök tovább!” Tehát meglehetősen feszült volt a helyzet. Ennyire intenzív volt a Vele való társulás. Gurudév mindig  készen állt arra, hogy a jó irányba vezesse az életünket: ha szükséges volt itt-ott beavatkozott, tanácsot adott, vagy éppen elvárt dolgokat. Mit is mondtatok? Csak némi virágot, egy kis vizet kér Krisna a lelki élet elején… Majd miután eltávozott, sírva mondták a bhakták: „Ó, ha ismét útmutatást kaphatnék Tőle! Csak jönne valaki, aki eligazít az életben!”

Tehát a nehézség az kegy! Egy meghódolt lélek számára nincs karmikus visszahatás, csak kegy van, mely Istentől származik. Legjobb, ha meghódolunk, máskülönben sok nehézség vár ránk. Tehát, ha bhakta vagy, lehet okod a panaszra, de nincs jogod hozzá! Jobb, ha bhaktákká válunk, mivel ez az egyik módja, hogy megszabaduljunk a problémáktól. Gurudév egyszer azt mondta: „Ha bánatosak vagy depressziósak vagytok, az egyértelmű jele annak, hogy majában, illúzióban vagytok.” Erre gondoljatok, amikor legközelebb morcosak lesztek. Ha komolyabban megvizsgáljátok a helyzetet, akkor meg fogjátok érteni, nem csak arról van szó, hogy nincs jogotok a panaszra, hanem arról, hogy valójában nincs is okotok rá.

Azt mondják, hogy a bhakti folyamata a lelki boldogságról szól, ami nem cél, hanem egy következmény. Ha próbáljuk szépen teljesíteni a vállalt szolgálatainkat, akkor egy természetes elégedettség, teljesség érzés fog eltölteni bennünket. A gószvámík azt mondják: „Nem tudom, mennyi nektár áradhat ebből a két szótagból: Kris-na! Amikor Krisna Szent Nevét énekeljük, úgy tűnik, táncra perdül a szánkban, így aztán sok-sok szájra vágyunk. Amikor ez a név behatol fülünk nyílásába, millió és millió fület szeretnénk. És amint szívünk udvarában járja táncát a Szent Név felülkerekedik elménk működésén, s ettől minden érzékünk mozdulatlanná dermed.”

Nincs több ezer fülünk, vagy szánk, azonban mindazt amivel rendelkezünk azt vonjuk be a Szent Név szolgálatába, mert ez segít bennünket emlékezni a szívünk és a lelkünk eredeti nyelvére.