Sharanagati

Kérdés: Hogyan cselekedjünk, ha belül érezzük a gurut, a szívükben halljuk a hangját, de nincs alapunk ezen a Földön, hogy realizálhassuk? Ha a szívedben már megvan, de nem tudod ezen a Földön realizálni, akkor mit kell tenni?

Tírtha Mahárádzs: Eljön az idő. Idő, hely és körülmények.

Hozzászólás: Igen. Az idő felfal engem, mint egy kígyó.

Tírtha Mahárádzs: Nem, nem nem. Soha! Ez csak a materialistákra vonatkozik.

Hozzászólás: Lejárt az idő.

Tírtha Mahárádzs: Lejárt az idő?! Az idő végtelen.

Hozzászólás: Ezen a helyen értem, itt a Földön.

Tírtha Mahárádzs: Mi ez a Föld? Ez a Föld egy szent hely. Különösképpen ez az ásram, olyan, mint a lelki égbolt képviselete. Nem anyagi tehát. Tőled függ.

Kérdés: Amikor egyedül vagyunk a tömegben ezzel a legfelsőbb eszménnyel, mit tegyünk?

Tírtha Mahárádzs: Sosem vagyunk egyedül.

Hozzászólás: Úgy értem, ezen a Földön.

Tírtha Mahárádzs: Nem, még itt sem! Csak nézz körül, meg fogod találni őket. Megtalálod fivéreid és nővéreid. Csak nézz körbe.

Hozzászólás: Őket keresem.

Tírtha Mahárádzs: Nem, ők keresnek téged. Megmondom miért. Néha azt gondoljuk, hogy Istent keressük. Igaz? De valójában az Úr keres minket. Ezért mondom azt, hogy nem te keresed a testvéreid. Hanem ők keresnek téged. „Hé, kedves testvérünk, hol vagy? Miért nem jössz?”

Kérdés: Ugyanazok lennének – Isten és a testvéreink?

Tírtha Mahárádzs: Nem. Isten a Legfelsőbb, a testvéreid pedig ennek a Legfelsőbbnek a szolgái.

Hozzászólás: Így igaz. Nem azonosak.

Tírtha Mahárádzs: Igen, persze, hogy nem. De ők majd megmutatják.

Hozzászólás: Már nincs reményem. Csak a lélegzetem maradt. Úgy értem korábban hittem, de már nem hiszek.

Tírtha Mahárádzs: Hogy lehet az? Mit veszítettél el?

Válasz: Mindent.

Tírtha Mahárádzs: Nem. Csak az illúzióidat veszítetted. Csak azt, ami ideiglenes. Elvesztettél bármit is?

Válasz: Igen, a reményt.

Tírtha Mahárádzs: Nem! A remény hal meg utoljára.

Hozzászólás: Nem, a lélegzet az utolsó.

Tírtha Mahárádzs: Bárhogy is, akár első vagy utolsó, nekünk is meg kell halnunk. De legyen dicső a halálunk. A dicső halál pedig azt jelenti, hogy meghalni az istenszeretet szintjén, vagy a szolgálatban. Ez az igazi emelkedés lelki szinten.

Kérdés: De mit szolgálunk?

Tírtha Mahárádzs: Istent!

Kérdés: Hogyan?

Tírtha Mahárádzs: A mantrázás által, azzal, hogy eljövünk ide, a templom takarításával. Nagyon egyszerű. Milliónyi módját fel tudom sorolni.

Hozzászólás: És ha vannak felismerések a szívemben, hogyan kell szolgálnom?

Tírtha Mahárádzs: Kérdezz meg egy szentet, az megmondja neked, hogy vajon igaz-e vagy sem.

Hozzászólás: Ha a szent a szívemen keresztül beszél hozzám, miért kéne, hogy valaki kívülről mondja meg?

Tírtha Mahárádzs: Most épp kérdezel.

Hozzászólás: Csak beszélgetni szeretnék emberekkel, nem akarok egy buta rabszolga lenni.

Tírtha Mahárádzs: Rendben, de ameddig nem tudjuk, kérdeznünk kell. Ha tudjuk, nem kell kérdeznünk.

Hozzászólás: Ezért vagyok itt.

Tírtha Mahárádzs: Jól van, akkor hallgasd meg a választ is. Segíteni fog.

Hozzászólás: Köszönöm!

Tírtha Mahárádzs: A belső útmutatás segít minket megérteni a külső útmutatást. De mi történi, ha a belső útmutatás és a külső útmutatás nem egyezik meg, ha más a véleményük. Ha különböznek, általában jobb, ha a külső útmutatásra hallgatunk. Persze nem valaki véleményére az utcáról. Hanem ha van egy lelki feljebbvalónk és mond valamit, belső meggyőződésünk pedig valami mást, általában 99.9%-ban jobb a külső forrásra, vagy a gurura hallgatni. Mert nagyon szerencsés, ha valaki gondoskodik rólunk. Mint egy gyermek – van bármi problémája? Nincs. Mert teljesen biztos benne, hogy ’édesanyám biztosítja számomra a vacsorát, édesapám pedig az autókat’: most éppen kisautókat, később nagyobbakat – semmi gond, biztonságos, biztos. Ugyanígy, ha van valaki, aki gondoskodik rólunk, az nagyon szerencsés helyzet. De ez a kapcsolat a guruval leginkább olyan, mint egy barátság. Mert a barátság azt jelenti – először ellenőrizd, aztán szeresd. Nem fordítva. Előbb gondolkodj, aztán szeress. Jobb, ha azt mondom: először teszteld, de később – már ne teszteld. Mert ha először szeretsz, és utána kezded tesztelni, az kudarc. Ellenőrizd először tehát, aztán gyakorold. Nem úgy van, hogy előbb gyakorlod, aztán teszteled – nem. Ha ellenőriztük, hogy lelki feljebbvalónk, mesterünk nekünk való, ő a megfelelő útmutatás a számunkra, akkor kövessük teljesen, nem csak félig. És ahogy egyre több lelki gyakorlatot végzel, annál tisztábban fogod hallani a belső útmutatást.