Archives

Calendar

April 2021
M T W T F S S
« Mar    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




18118711_10208682900179456_6611053863014152244_n

(Szvámí Tírtha 2016.01.08-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

A lélek – nem a test, nem az elme, nem a gondolatok, nem a kulturális hovatartozásunk, melyeket gyarapítunk. Még csak nem is a személyiségünk, amire azt hisszük, hogy mi vagyunk; ez olyasvalami, ami mindezeken túl létezik. Rá kell lelnünk ennek a test-elme egységnek a leglényegére. A lényeg az átman. S az átman az én vagyok, én vagyok. Én vagyok az átman. Végül az átman érdeklődik, az átman teszi fel a kérdést: „Ki vagyok én?” Néha előfordul, hogy az átman fél: ‘Ó, felvettem ezt a hamis személyiséget – mi történik, ha elveszítem?’ Csak képzeljétek el, hogy mindazok az összetevők, amelyek a jelenlegi létezésetek eléréséhez segítettek, csak részei a valódi önazonosításnak, ahogy gondolkoztok – ezek többé kevésbé hamisak. De mi nem ezek vagyunk, nem azok. Lélekszikrák vagyunk mindezen meghatározásokon túl. Tehát, ha elég erősek vagyunk az önreflexiónkban, akkor talán képesek leszünk eljutni az átman esszenciájához.

Az anyagi élet bonyolult. Azt gondolhatjuk, hogy a lelki igazság vagy teológia szintén nagyon bonyolult. De lebonthatjuk mindössze három alapelvre. Lelkek vagytok – ez a lelki szikra; Istenhez tartoztok; és egy élő, szeretetteljes kapcsolat van kettőtök között. Ez bonyolult? Nem, nem az! Én nem a mulandó test, hanem egy örökkévaló lélek vagyok. A Legfelsőbbhöz tartozom – a Hatalmas Tűzhöz, Istenhez. S kapcsolatunk a szereteten alapszik.

Tehát ne gondoljátok azt, hogy nagyon bonyolult – nagyon egyszerű. A végső igazság mindig nagyon egyszerű. Egyszer találkoztam egy ügyvéddel. Valamilyen lelki témát vitattunk meg, majd hirtelen, véletlenül azt mondtam, hogy „Nos, Isten jó”. Erre ő azt felelte, hogy: „Van egy problémám ezzel: Ha valaki be tudná nekem bizonyítani, hogy Isten jó!” Mire azt feleltem, hogy „Nehéz dolgod lesz. Ha nem nyilvánvaló, ki tudja ezt bizonyítani?” Isten természeténél fogva jó. Ha viszont rossz, akkor nem lehet Isten, de akkor honnan jönnek a jó dolgok!? A végső igazságok nagyon egyszerűek – elfogadáson, hiten, megvalósításon alapulnak. Tehát ez a spirituális elmélet valósággá válik a számunkra. Ez az, amire szükségünk van. Ezért társulunk olyanokkal, akik számára az isteni valóság már megvalósult valóság. Ha gyenge hitű emberekkel társulunk, akkor gyenge hitűek leszünk. Ha erős hitű emberekkel társulunk, akkor mi is erős hitűvé válhatunk. Mivel ez fertőző. A szeretet, az Istenszeretet nagyon ragályos! Kimondottan fertőző – vigyázzatok! Ne érjetek azokhoz, akik ebben a betegségben szenvednek, mert ti is elkapjátok. Az összes többi betegség típusra van gyógymód, van megoldás, visszanyerhetitek a korábbi állapototokat; de ebből nem. Az Istenszeretetből nem tudtok kigyógyulni. De ez a legédesebb betegség, a legédesebb tudatállapot, élet, amit valaha is elképzelhettünk.

Tehát visszatérve az eredeti kérdésünkhöz[1]: mindig próbáljuk megvizsgálni, hogy ki kérdez, ki érdeklődik, kinek vannak kétségei. Ha eléggé belemélyedünk, végül eljuthatunk önmagunkhoz, a valódihoz, túl valamennyi lehetséges tévképzeten.

S ha úgy érezzük, hogy elveszíthetünk valamit – az nem a valódi énünk. Mivel rá kell lelnünk az igazi önvalónkra, nem pedig elveszítenünk! Ez a mi reményünk – hogy végre találkozunk önmagunkkal. Ezért Sríla Prabhupád kijelenti a Gítában, hogy az önmegvalósítás kéz a kézben együtt jár Isten megvalósításával. Nem történhet meg az egyik a másik nélkül. Ha megértjük, hogy átmanok, lelkek vagyunk sokkal könnyebb megérteni a Legfelsőbb Lelket. Csak a lélekszikra képes kutatni a lelki tüzet. Az anyagi szikra nem képes megtalálni a lelki tüzet, mert nem kompatibilisek. Csak ugyanabból a lényegből származó entitások képesek társulni egymással. Madarat tolláról, embert barátjáról. Az azonos lelki hangulatú embereknek szükségük van egymás társaságára. Ezért együtt kell tartanunk azokkal, akiknek hasonló a hangulatuk és az érzelemviláguk.

Ez valami nagyon fontos, mert azt gondolhatnánk, hogy az Istenhez való közeledésnek különböző eszközei vannak. Talán ez az elmém, ez az értelmem – amit meg fogok érteni. Vagy pedig, hogy a testem az eszköz Isten megértéséhez. Vagy pedig, hogy lemondás által jutok el Istenhez. De valójában el kell mondanom nektek, hogy nincs más eszközünk, mint önmagunk. Ezért hangsúlyozza a Srímad Bhágavatam: átmánam átmaná[2] – az átman, a lélek által érhetitek el a Felsőlelket. Nagyon gyönyörű! A lélek képes rálelni a Felsőlélekre – csodálatos! Nem a test, nem az elme – nem ti! Onnan származtok és a sorsotok elrendelése szerint oda kell eljutnotok. Átmánam átmaná – a leglényegünkkel megérthetjük a Legfelsőbb Urat. Mindannyian rendelkezünk ezzel az eszközzel. Tehát alkalmazzuk azt. A lelkünkön keresztül találjuk meg az eredeti kapcsolatunkat a Legfelsőbbel.

 

(folytatása következik)

 

 

[1] A korábbi témához tartozó kérdés így szólt: „Mi a lélek? Materialista neveltetésemből kifolyólag úgy gondolom, hogy az egyéniségem az elmémben van, s ha az elme nem működik, akkor elveszítem önmagamat. Önmagam melyik része van a lélekben?”

 

[2] Srímad Bhágavatam 2.2.31.



Leave a Reply