Calendar

June 2019
M T W T F S S
« May    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




humility

(Szvámí Tírtha 2012. májusi szófiai tanításából) 

Kérdés: Kérdésem az alázatossággal kapcsolatos – amiről tudjuk, hogy a célunk eléréséhez vezető legrövidebb út. Milyen legyen a hozzáállásunk a különböző csoportokhoz – a vaisnavákhoz, a többi emberhez, a Jóistenhez?

Szvámí Tírtha: Az alázatossághoz való hozzáállásunk legyen alázatos. Tudjátok, egyes prédikátorok a trnad api szunícséna elvéről beszélnek, vagyis „Légy alázatosabb egy fűszálnál.”, ám készek vitába szállni vagy pletykába bocsátkozni másokkal kapcsolatban. Úgy vonulnak be az előadóterembe, mint valami generális és kemény előadást tartanak – az alázatosságról. Ne feledjétek, az emberek általában a gyengeségeikről beszélnek! Ha valaki túlságosan is ezt vagy azt a témát hangsúlyozza, elképzelhető, hogy valami nehézsége van azon a területen. Éppen ezért én általában sokat beszélek a Legfelsőbb iránti alázatos odaadásról, mert nekem ott vannak nehézségeim, de remélem, hogy e téma ismételgetésével valami majd bejut az elmémbe is.

Az alázatosságnak nagy ereje van, ebben egyetértek, éppen ezért nagyon óvatosnak kell lennünk az alkalmazásával. Sríla Shrídhar Mahárádzs iránymutatása nagyon hasznos ebben az értelemben, hiszen így szól: „Ne legyetek alázatosak az ostobákkal! Az alázatot a vaisnavák társaságában gyakoroljátok!” Azt mondja, hogy ha például egy rabló beront a templomba, és az alázatosság nevében így szóltok hozzá: „Rendben van, mindent elvihetsz az oltárról, és ne feledkezz meg a templom pénzéről sem, az is ott van még!’” Hangsúlyozom, az alázatosság nevében. De nem! Ilyenkor ragadjatok botot, és űzzétek ki a templomból! Az alázatosság nevében!

Tehát meg kell tanulnunk az alázat helyes alkalmazását! A vaisnavákban is vannak félelmek, például úgy vélhetik, hogy ha valamivel nem értenek egyet, akkor aparádhát követnek el. Nem! Ez nem így van! Ha különbözik a véleményetek, és ezt szépen tudjátok képviselni, az nem sértő. Nem sértő, ha véleményetek van! S ha elmondjátok, és azt a választ kapjátok, hogy „Ó, ez aparádha!’, ne higgyétek el!  Ha szándékotok tiszta és nemes, ha követitek az etikettet és a szabályokat, ne higgyétek ezt el! Ti ismeritek a szíveteket. Más a helyzet, ha csupán ostoba harcosok vagytok, akik mindig megpróbálnak bajt csinálni – természetesen nem erről beszélek. Ám ha bizonyos tekintetben van egy bizonyos meggyőződésünk, az nem minősül aparádhának, ha egyes pontokban nem értünk egyet!

Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy történetet! Egyszer egy lelki tanítómester így szólt egyik tanítványához: „Arra kérlek, menj el az egyik tanítványomhoz – mostanában meggyűlt vele a bajom. Mondd el neki, hogy visszaveszem a nevét, és visszakérem a dzsapáját, többé nem a tanítványom! Kitagadom! Kérlek, mondd el neki ezt, és hozd vissza nekem a dzsapáját!’ Így hát barátunk, mesterének alázatos szolgájaként meglátogatta ezt a hittestvérét. Értette ő az üzenetet, de a politika tudományában is járatos volt – nem a negyedik elvvel indított – ami az erőszak, hanem az elsővel: kedvesen és barátságosan viselkedett. Elkezdtek beszélgetni, végül barátunk arra a megértésre jutott, hogy ez az ember nem fordult a tanítómestere ellen, egész egyszerűen gyenge, és vannak problémák a magánéletében. Végül úgy döntött, nem veszi vissza az avatását, nem kéri vissza a dzsapáját, és nem veszi vissza a nevét sem.

Barátunk hamarosan visszament a tanítómesterhez és a guru megkérdezte: „Megtetted, amire kértelek? Visszavetted a nevét? És hol van a dzsapája?” Ő pedig nagyon komolyan így felelt: „Nem, nem hajtottam végre az utasításodat!” Általában követnünk kell a guru utasításait, ugye? Ő pedig egy nagyon felelősségteljes bhakta volt, hiszen ez egy felelősségteljes feladat, valami komoly dolog, nem a padlót kellett felmosni. Erre a guru megkérdezte: „Miért nem teljesítetted, amit mondtam?” – ő pedig elkezdte magyarázni: „Hát, ez történt, megértettem a helyzetét, és megértettem azt, hogy ő alapvetően rendes, ez csupán egy ideiglenes hiányosság.” Ezután a guru így szólt: „Jól van, fiam. Nagyon örülök, hogy nem hajtottad végre az utasításomat!”

Ez egy nagyon is minősített eset – ez nem csupán egy eltérő vélemény kifejezése bizonyos témákról, hanem egyenesen szembe megy egy utasítással, hiszen hiába mondják neki, hogy tedd ezt, az a bhakta mégsem azt teszi. Egy igazi tanítómester mégis elégedett lesz ilyen esetben, ezért mondja, hogy „Jól van, fiam!’ Hiszen a lényeg nem egy másik ember kínzása, hanem az igazság kiderítése. Az igazsághoz csak úgy juthatunk közelebb, ha jobban megértjük a helyzetet – több információhoz jutunk, jobban tápláljuk a barátságot, nagyobb szándékot mutatunk a osztozásra – akkor teljesítettük a feladatunkat. Természetesen ezzel nem azt szeretném mondani, hogy minden egyes alkalommal legyetek okosabbak, mint a lelki tanítómesteretek, és szegüljetek szembe az akaratával – nem! De próbáljátok a lényeget megérteni!

Az alázatosságnak tehát hatalmas ereje van, ezért meg kell tanulnunk helyesen alkalmazni! Ám ha a szent neveket zengjük, az segíteni fog nekünk abban, hogyan tegyük ezt szépen. Erre láttam példát Sríla Paramadvaiti Mahárádzs gyakorlatában – láttam, hogy egy felmerülő konfliktus esetén, amikor döntést kellett hoznia, ő csendben maradt, elmondott néhány kör fohászt, majd állást foglalt. Ez a lényeg, ez az, amit követnünk kell! Mindig próbáljátok az isteni szintet meginvitálni az egyes helyzetekbe, és akkor szépen meg tudjátok oldani azokat! 

 



Leave a Reply