Sharanagati

Nem szeretjük az áldozat szót:  „Óh, áldozzak fel valamit? Nem, akkor nem tudom majd élvezni azt!” De próbáljatok meg barátságban kerülni ezzel a szóval „áldozat”. Mert az áldozat egy édes dolog. Ha nem tudod átadni a szíved és lelked akkor nagyon nehéz. Ha átadod magad, az is nehéz, de édes. Igaz édesanyák? Van valami fogalmatok az áldozatról? Természetesen átadni a napokat és éjjeleket a gyermekekről való gondoskodásnak? Ha ott az odaadás, a szeretet, akkor ez nem egy nehéz kötelesség, hanem egy édes felajánlás.

Ezért volt az áldozat a fő eszköz az Istennek végzett szolgálatban, a védikus időkben. Különböző anyagokat, eszközöket gyűjtöttek össze, és a felajánláshoz, a rítusokhoz használták azokat. A hetvenes években rekonstruáltak egy nagy védikus áldozatot. A papok és résztvevők minden nap egy új szett kurtát és dhótit kaptak. Nem tudom hány kiló rizst használtak fel. Plusz az arany az áldozathoz, plusz a ghí. Óriási esemény volt tehát. Valahol Dél-Indiában, egy kis faluban mutatták be az áldozatot. Hét napos áldozat volt, és a pap mindent úgy csinált, hogy minden részletre fejből emlékezett. És volt néhány nyugati résztvevő is, akik két nagy könyvet készítettek az áldozatról – amit a bráhminok fejből tudtak. Akárhogy is, ez egy bonyolult rendszer. Bambuszból és pálmalevelekből egy nagy csarnokot készítettek a falun kívül, hogy ott tartsák meg az áldozatot. És végül, amikor vége lett a hétnek, mindent elégettek. Áldozatképpen. Nem a mi élvezetünkre, hanem a Legfelsőbbnek való felajánlásként

A tűz tisztító. És mint mondasz, amikor a tűzbe dobod a felajánlásaidat? Szváhá. Ki Szváhá? Szváhá Agni felesége. Agni a tűz, a tűz istene; Szváhá az istennő, aki mindent elvesz. De igazából nem csak azt kéne mondani „szváhá”, hanem „szváhá namaha”. Mit jelent a „namaha”?

Valaki: Meghajolni.

Tírtha Mahárádzs: Igen, igen, de még pontosabban?

Hari-lílá: Talán: „kérlek, fogadd el”?

Tírtha Mahárádzs: Nagyon közel jársz! Megragadtad a lényeget!

Kámen: Szertefoszlik, eltűnik.

Tírtha Mahárádzs: Igen, valaminek el kell tűnnie. Nagyon jó!

Hari-lílá: Nem beszélek Szanszkritul, de talán a „namaha” az elme felajánlását jelenti?

Tírtha Mahárádzs: Nagyon jó! Tanulnod kéne Szanszkritul! Mert ha megvan ez a hangulat és még némi tudást is hozzá adsz, teljessé válik. Namaha. Mi a „na” jelentése? „Na” azt jelenti „nem”, nagyon egyszerű. A „maha” pedig az „aham” fordítottja. A „namaha” tehát azt jelenti „nem nekem”. „Szváhá – Neked adom! Égesd el, vedd el!” És „Namaha – nem engem illet.”

Hari-lílá: Milyen jól hangzik, és milyen precíz.

Tírtha Mahárádzs: Nagyon helyes volt tehát amit mondtatok, hogy megpróbálunk átadni valamit, aminek el kell tűnnie, és így tovább – „Nem engem illet, hanem Téged!”

„Ványcshá-kalpatarubhjas csa krpá-szindhubbja éva csa patitánám pávanébhjó vaisnavebhjó namó namaha” – Namaha, ez a fohász nem nekem szól, téged illet és meg kell hajolnom. Ez tehát a mi áldozatunk. Amikor azt mondod „namaha” az azt jelenti, hogy nem nekem, téged illet.

Egyszerűen összefoglalva tehát, ez az áldozat – valami, ami nem engem illet, valami, ami a tiéd.