Archives

Calendar

September 2021
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




fire-rose

(Szvámí Tírtha 2016.10.08-i ludastói reggeli tanításából)

A Gítá végén a 18. fejezetnél járunk. Ez nagyszerű, mert most végre megtudhatjuk a végkövetkeztetést! Először a brahminok képességeivel foglalkoztunk és eljutottunk a végkövetkeztetéshez: „Ne félj!” Eközben mindannyian kaptunk néhány személyes üzenetet, melyek közvetlenül nekünk szóltak.

Ebből megértettük, hogy ez egy nagyon lényeges része a Gítának, a végkövetkeztetés, amely azt jelenti, hogy ismét összefoglalja az eddig elhangzottakat. Krsna ezért kezdi ismét ezt a fejezetet az elmélettel, hogy milyenek a gunák, milyen tulajdonságok vannak és hogy mit tegyünk ezekkel a gunákkal – unalmas, száraz adatok! Majd Krsna egyszer csak abbahagyja a felsorolást és így szól: „Mindenki felsőbb irányítás alatt áll!” Akkor mit tegyünk? Ha mindenki felsőbb irányítás alatt áll, az azt jelenti, hogy én is, sőt még a dévák, démonok is, tehát mindannyian kontrollálva vagyunk – akkor mitévők legyünk? S voltaképpen sokan azt gondolják, hogy a varnásram-dharma az alternatíva, a tökéletes társadalomhoz. Valójában azonban nem szabad megelégednünk egy egyszerű varnásramával! Bár általában a társadalmak nagyon távol állnak az ideáloktól, mégis szükségünk van egy daiva-varnásramára, az isteni varnásramra! Habár minden bhakta más-más egyedi tulajdonsággal rendelkezik, mégis van valami magasabb és alapvetően közös mindannyiunkban! Ez pedig az, hogy készek vagyunk az egyéni képességeinket Krsna szolgálatába állítani! Ez a daiva szint, az isteni varnásram, ahol bár különböző képességeink vannak, egyesülünk az isteni szolgálatban. Tehát ez az igazi brahmin, az igazi ksatrija, az igazi vaisja vagy súdra, aki kész a szolgálatra, mert ez az egyszerű, általános felemelése a varnásramának!

S ha teszitek a kötelességeteket és a Legfelsőbb Úron meditáltok, mindannyian elérhetitek a tökéletességet! Tehát a kötelességről, a dharmáról nagyon sok szó esik ebben a fejezetben. Ragaszkodjatok a dharmátokhoz, a szolgálatotokhoz, még akkor is, ha hibáztok, mert minden cselekedetet beárnyékolnak a hiányosságok, mint tüzet a füst, de ne adjátok fel! Ne adjátok fel! Jobb, ha a saját előírt kötelességeteket végzitek, még ha hibásan is, mint mások szolgálatát tökéletesen! De sokszor előfordul, hogy azt gondoljátok: ‘A másik szolgálata sokkal könnyebb’, vagy ‘Én jobban meg tudom csinálni! Az én életem olyan nehéz, de a másik fickó élete olyan könnyű!’ Ez ostobaság! Nem létezik könnyű élet! Nincs rövidebb út, nincs jobb megoldás! Mindenkinek szembe kell néznie a saját valóságával! Bár ez az anyagi ‘valóság’ csak tükörkép, mint egy fodrozódás a hallhatatlanság óceánján!

Tehát ragaszkodjatok a kötelességetekhez, ne adjátok fel! Ardzsuna fel akarta adni a kötelességét, igaz? ‘Jobb, ha meditálni kezdek, nem harcolok!’ De ne adjátok fel! Hétszáz vers után Krsna azt javasolja, hogy: „Ne adjátok fel a kötelességeteket!” S ezt kétszer említi! Általában kevés témáról beszél kétszer, de ezt mégis nyomatékosan kiemeli – az elején és a végén: „Ragaszkodjatok a kötelességetekhez!”[1]

 

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 3.35, 18.47.

 



Leave a Reply