Sharanagati

Jugala Kisór kérdése: Gurudév, azt mondtad, hogy a tökéletes helyzet az, amikor mindent odaadunk, és nem várunk el cserébe semmit. De a mi helyzetünkben ezt nehéz elérni. És egy kezdő számára ez elkedvetlenítő lehet. Hogyan viszonyuljunk egy ilyen kezdőhöz, hogy ne ijesszük meg és, hogy megtarthassa a lelkesedését? Mert bárhogy is, egy kezdő számára ez valós szituáció, vannak elvárásai, lehet, hogy ezek kicsik, de mégis léteznek.

Tírtha Mahárádzs: A különbség a patkány és a mókus között nem nagy. De a mókusnak jobb a PR-ja. Nem tudom, hogy ez válasz-e a kérdésedre. PR-t csinálhatunk Krsnának, hogy jobban eladható legyen a kép, de valójában Ő mindenkit-vonzó. Mégis, néha, azok számára, akik nem készek ugrani, különböző módszereket használ az emberek meggyőzésére. Milyen módszereket? Egy kis földrengés itt-ott vagy más fajta anyagi szenvedés. Néha csodákat tesz itt-ott. Vagy ígéreteket: „Csak gyere Hozzám, csatlakozz a mozgalmamhoz, boldog leszel!” Van ez a csodálatos, nagyon különleges hely Vrndávanban, ez a jelentőségteljes templom, ahol van egy fa, mely alatt Krsna fuvolázott. Ez a Vamsí-vata fa. Ezen a helyen Krsna fuvoláján játszik, hogy meginvitálja a lelkeket, hogy csatlakozzanak a csapatához. A templom padlóját márvány borítja. Milyen színű? Fekete és fehér. Gondoljatok csak bele, az egész padlót fekete és fehér csempék borítják. Egy nagy udvar található a fa körül, a fa pedig középen. Körben a falon a rásza-tánc van felfestve – egy Krsna, egy gópí, egy Krsna, egy gópí, egy Krsna, egy gópí – csak, hogy megmutassák, hogy nem hiába játszik a fuvoláján. Vannak, akik csatlakoznak hozzá. Néha tényleg invitál, de amikor belefogsz a kutatásba, vagy csatlakozol a mozgalmához, akkor azt mondja: „Miért jöttél? Mi után kutatsz? Miért nem mész haza? Nem valami szép, hogy itt szaladgálsz ide-oda az éjszaka közepén.” Összetöri a szíved. És ez is megjelenik ennek a templomnak az udvarán, mert bizonyos helyeken ezüst cseppek látható a fekete-fehér márványon. Ami bizonyosan nem valamiféle fém, hanem a bhakták összesűrűsödött könnycseppjei, akik Krsna iránti szeretetteljes kutatása olyan intenzív, hogy nem tudják könnyek nélkül elviselni. És ahogyan Sríla Szádhu Mahárádzs mondja: „Az élet szenvedés, szenvedjünk hát Krsnáért!”

Ne valami könnyű és üres propagandát csináljunk Neki. Ne csapjuk be az embereket. Meg kell mondanunk neki, hogy ha csatlakoznak Krsna mozgalmához, lesznek nehézségeik. De ezek a nehézségek jelentőségteljesek. Ezek érted vannak, nem ellened! Legyünk realisták. Mindazonáltal ha nem csatlakozol a mozgalomhoz, veszítesz valamit? Mit? Még több szenvedést, még több problémát? Nem! Elveszíted a nektárt! Mert csak emlékezzetek azokra az időkre, mielőtt találkoztatok a bhaktákkal. Milyen volt az életetek minősége? Boldog illúzió. És milyen most? Küzdelmes lelkiség… hogy realisták legyünk.

De ezt a küzdelmet érdemes megvívni. És tudjátok, az igazat megvallva, ennek a szenvedésnek egy cseppjét sem cserélném el a kinti világban lévő minden boldogságért sem.

Jó szakácsok vagytok, úgyhogy tudjátok, hogy egy csipet az ellenkező ízből, jobban kiemeli az eredetit. Ezért – ezek titkos tanítások, ne figyeljetek ide – ahhoz, hogy igazán jó, valóban édes halavát készítsetek, hozzá kell adnotok egy kevés sót. Az ellentét fokozza a szépséget.

Az odaadó élet édes – egy cseppnyi keserűséggel még a legédesebb pillanatokban is. De el kell döntenünk, hogy vajon ez olyan édes, hogy keserűvé válik, vagy olyan keserű, hogy az már édes. Nem számít, az íz nagyon hasonló lesz.